Világnézeti különbségek
Kétféle alapvető nézőpontra oszthatók fel a világnézetek. Az első szerint az élet, a világ csak árnyéka, szegényes utánzata egy tökéletes létezésnek, és az életfeladatunk a megtisztulás, tanulás és fejlődés, hogy méltók legyünk arra, hogy beléphessünk abba a csodálatos és tökéletes létállapotba, ami a testi halálunk után vár ránk. A második nézőpont szerint, mert élünk, kézenfekvő, hogy érdemes kiélveznünk ennek minden pillanatát, mert nincs módunk megismerni az esetleges túlvilági sorsunkat – várhat ránk totális megsemmisülés is –, így felkészülni sem tudunk rá, találgatással pedig nem jutunk sehova.
Az első, spirituálisnak is nevezhető nézőpontot hagyományosan a „jobbfelőli ösvény” elnevezéssel említik, míg a másik neve: „balfelőli ösvény”.
Jobbfelőli ösvény
Minden olyan vallás és világnézet a jobbfelőli ösvényt járja, ahol markánsan kettéválik a szent és a profán, az isten és az ember. Eszerint az ember célja feloldódni a mindenségben, eggyéválni istennel vagy legalábbis bejutni isten országába, amely „nem evilágból való”. Ennek a célnak minden tekintetben alárendeli az úgynevezett evilági életét, amit a keresztény hagyomány szerint Szent Lukács evangélista így fogalmazott meg: Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom.
Balfelőli ösvény
A sátánista természetesen a másik ösvény vándora. A balfelőli ösvényhez tartozó világnézetek jellemzője, hogy szembenállnak a világvallások zömének tanításával. Emiatt e filozófiákat általánosságban a spirituális sötétséggel, gonoszsággal társítják az emberek.
Magától értetődően ez is csupán nézőpont kérdése, hiszen ha onnan szemlélem, hogy a szabadgondolkodókat sokáig üldözték (és e téren ma sincs teljes szabadság), akkor indokolt a sötétség, hiszen az így élőknek rejtőzniük kell, nem szólhatnak szabadon bármikor és bárhol. Ha viszont onnan nézem, hogy itt az egyén van központban, aki tökéletesen szabad, és teljes mértékben elfogadhatja önmagát olyannak, amilyen, tehát nem kell megfelelnie valamilyen embertelen, teljesíthetetlen ideálnak – máris fordult a kocka, és Lucifer, a fényhozó magasra emelheti prométeuszi fáklyáját, hogy a tudás fényében fürössze önmagát.
Analízis
A legfőbb különbség a két ösvény között az origó, a kiindulási pont megválasztásában rejlik. A balfelőli ösvény az embert, az egyént és annak érdekeit helyezi a legfontosabb pozícióba, míg a jobbfelőli ösvény filozófiája azt vallja, hogy az ember, az egyén érdekei másodlagosak „isten” vagy az univerzum működésének (karma) érdekeivel szemben.
A jobbfelőli ösvényt járónak isten – az adott vallás által magasztalt istenség(ek) – törvényei szerint kell élni, még ha emiatt esetleg le is kell mondania bizonyos vágyairól, céljairól, lehetőségeiről, különben a túlvilágon vagy reinkarnálódva büntetést kap. Ezzel szemben a másik ösvényt járók úgy tartják, hogy mindenki önmaga sikerének a kovácsa, a világegyetem személytelen, nem törődik az élőlények boldogságával vagy életvitelével, és mivel talán nincs is semmiféle túlvilág, ahol örök kín vagy örök jutalom vár ránk, ezért életüket az „itt és most” jegyében élik. Ez nem jelent szükségszerűen féktelen hedonizmust, anarchista tombolást, hiszen számtalan bizonyítékát találhatjuk annak, hogy az erkölcs távolról sem a túlvilágban hívők vívmánya. Azt szokták mondani, hogy zuhanó repülőn vagy a lövészárokban nincsenek ateisták – noha ez egyszerűen nem igaz –, a balkéz ösvényének értékrendjéért azonban egyetlen klinikát sem robbantottak fel, nem vezettek öngyilkos merénylőként eltérített repülőket irodaházaknak, nem semmisítettek meg évszázados szobrokat, nem nyomorítottak és gyilkoltak meg milliókat, és nem követtek el tömeges öngyilkosságot és családirtást, mert az ilyen mértékű aberráltsághoz embertelen istenekre van szükség.
A balfelőli ösvényen korántsem a „szelíd”, hanem az erős diadalmaskodik – persze nem csupán fizikai értelemben vett erőről van szó, mert az elme és a személyes kapcsolatok, anyagi természetű források ereje is előnyt biztosít a mindennapi életben. Ez a természet rendje, és mivel az ember is része, és nem uralkodója a természetnek, e törvénynek (vagy még inkább: jellegzetességnek) engedelmeskednie kell a túlélés érdekében.
A személyes szabadság jelentőssége elidegeníthetetlen része a balfelőli ösvény filozófiájának. Az ide tartozó világnézetek – bár esetenként sok közös vonással bírnak – mégis rendkívül személyesek, és két, ezen az ösvényen haladó „vándor” jó eséllyel markánsan különböző módon él és gondolkodik, és gyakran tudomást sem vesznek egymásról, hiszen nincsenek egymásra utalva.
A világon minden ítélet, vélemény és benyomás nézőpont és megegyezés kérdése csak, tehát semmi sem abszolút, univerzális érvényességű. A balfelőli ösvényt járók felismerik a teljes vallásszabadság fontosságát, nélkülözhetetlenségét és a hittérítés lehetetlenségét. Szó sincs arról, hogy szükségszerűen egyetértenek másokkal, a jobbfelőli ösvényt járókkal, de elfogadják a döntésüket, még ha esetenként lenézik vagy sajnálják őket, amiért saját maguk választotta rabszolgaságban, babonákkal színesített életet élnek, de az „oszd meg és uralkodj” és a „kenyeret és cirkuszt” elveinek megfelelően felismerik, hogy vannak, akiknek lételeme az irányítottság. A bárány nem ölthet farkasbőrt.
A fentiek ismeretében gyakori kérdés a jobbkéz ösvényét járóktól, hogy ha a sátánisták ennyire lenézik és ellenzik az ő világnézetüket és életvitelüket, vajon betiltanák-e a vallásokat, ha megtehetnék?
Eszünk ágában sem lenne! A sátánizmus is vallás, noha azon kevesek közé tartozik, amik nem önámításra és kitalált, remélt mesékre épülnek. A vallás, a biztos alapokra épülő ritualizált világkép valószínűleg nélkülözhetetlen az ember egészséges pszichés működéséhez, és ebből a szempontból még a mesék is jobbak, mint a semmi, a teljes esetlegesség. Amit viszont szigorúan szabályozni kell, hogy mi a teendő, amikor a mesék ellentmondásba kerülnek a valósággal vagy más mesékkel.
Ezt nevezzük szekularizációnak.
Kommentek (53)
A cikkhez kommentet lehet írni. Ehhez nem szükséges regisztrálni, de a regisztrált neveket csak tulajdonosaik használhatják.
Mert hiába határozom én el magam hirtelen, hogy igenigen, kezembe veszem a sorsomat, gazdag leszek és híres és szép és boldog, az elhatározás után egyszercsak ott állok és nézek hogy jó, és akkor most miarákot csináljak? Van az úgy (bár lehet hogy csak nem ismerem eléggé a sátánizmus gyakorlati módszereit), hogy az embernek nem áll módjában javítani a helyzetén, például mert szegény parasztcsaládba született, és különösebb tehetsége sincs semmihez, vagy mittudomén, ellehetetleníti a politikai/gazdasági helyzet és/vagy az előítéletek, vagy akármi, nyilván számtalan okot (kifogást?) tud mondani bárki arra, hogy miért nem milliárdos 30 (akár 40, stb) éves korára.
Ezzel szemben ha megnyugvást tudok találni abban, hogy pl okés, hogy nekem most nem jó, de valahol valamikor lesz/van ennek értelme és jutalma; illetve ha valami olyasmi célt tűzök ki magam elé, hogy elmerüljek önmagamban és eggyéváljak a világegyetemmel - nos, ehhez minden feltételem adott, csakis rajtam múlik a dolog, egy ilyen út egészen biztosan járható a körülményektől függetlenül.
Ami azért nem mindegy. Alighanem ezért lett ugye például olyan népszerű a kereszténység mittudomén a jobbágyok körében, mert nem nagyon volt más alternatívájuk, mint beletörődni az állapotokba, és vigaszt meríteni abból, hogy majd egyszer jobb lesz, ha előbb nem, hát a túlvilágon, addig is legalább "jó" és "erényes" emberként tarthatják számon magukat, ami azért hozzájárul a szűkölködés elviselhetőségéhez. Manapság persze ennél több választása van a világ szerencsésebbik részén született embernek, de azt fenntartom, hogy jóval árnyaltabb a kép annál, mint hogy egyszerűen lenézésben részesítsük a "jobb oldali ösvény" követőit.
Másrészt írtad, hogy a szegény parasztlegény nem tud mit kezdeni az életével, így elmerül a jobb kéz ösvényének szellemiségében - erre azt tudom mondani, amit emlékeim szerint hajdanán a régi Scythe fórumán veséztünk ki, vagyis nem születhet mindenki nyertesnek. Ha a parasztlegény mégis nyertes akar lenni, akkor hajt, küzd, és egy idő után elhiszi magáról (eredményei függvényében), hogy több, mint sorstársai - nos, abban a pillanatban ténylegesen több is. És abban a pillanatban meglegyinti a bal kéz ösvényének szellője. A többi természetesen rajta áll.
Ne essünk viszont abba a hibába, hogy a jobb kéz ösvényét eredendően egy boldogtalan, nyomorék beállítódásnak fogjuk fel. A zsidóság abszolút a jobb kéz ösvényén járt, jár (bár egyre inkább az ateizmus felé tolódnak), ennek ellenére teljesen jól élnek. Antiszemita felhangokkal írom mindezt. Antiszemitizmuson kizárólag vallási eredetű.
A fő különbség a motivációs forrásban van: a jobbfelőli ösvény terroristái mesebeli, bármikor megváltoztatható vagy átdefiniálható, irreális értékrendnek próbálnak megfelelni.
A lincselő tömeget sosem az egyéni érdek, hanem a csordaszellem – a közös ellenség legalább képletes elpusztításának vágya – vezérli, és mindig egy vezér határozza meg, hogy mi a teendőjük.
Ha a céljaidat (ellenségeidet) nem kitalált figurák határozzák meg, gátat lehet szabni a pusztításnak. Ellenkező esetben a dzsihád örökké tart.
Természetesen. Ez mutatja, mennyire életszerű, mennyire emberarcú az elgondolás.a Bibliában is benne van, hogy "ne ölj", most akkor jellemzi-e az egyes utakat egyáltalán, hogy ki miket követett el a nevükben, vagy sem?
Várhatsz a sült galambra megalázkodva, a világtól elvonulva, böjtölve, önmegtartóztatva – vagy elkezdhetsz tenni azért, hogy elérd a céljaidat.Mert hiába határozom én el magam hirtelen, hogy igenigen, kezembe veszem a sorsomat, gazdag leszek és híres és szép és boldog, az elhatározás után egyszercsak ott állok és nézek hogy jó, és akkor most miarákot csináljak?
Az elhatározás önmagában irreleváns, csak a tett, csak az elért eredmény számít.
Aligha lehetett választás kérdése, hogy valaki keresztény-e. Illetve amennyiben nem zavarta, ha számkivetetté (szabadon legyilkolhatóvá) vált, akár mondhatjuk, hogy választhatott. :)Alighanem ezért lett ugye például olyan népszerű a kereszténység mittudomén a jobbágyok körében, mert nem nagyon volt más alternatívájuk, mint beletörődni az állapotokba
Az számít, hogy miért él valaki az adott módon: van-e rá ésszerű oka, vagy a Láthatatlan Ember bosszújától tartva hunyászkodik meg. Ez utóbbi esetben viszont érdekes megvizsgálni, hogy miért pont azt fogadja el isteni törvénynek, amit követ, miért nem valami egészen mást; ld. "Pascal fogadása".fenntartom, hogy jóval árnyaltabb a kép annál, mint hogy egyszerűen lenézésben részesítsük a "jobb oldali ösvény" követőit.
szóval sokminden eszembe jutott, de elkezdem valahol, mondjuk itt:
ömm... hogy kell ilyen keretes beidézést csinálni? még csak copypaste-elni se tudok más hozzászólásból. Ön előnyben van velem szemben!
tehát az, hogy valaki a jobb oldali úton jár, nem egyenlő azzal, hogy várja a sült galambot. Segíts magadon, Isten is megsegít, ugyebár (ami nem is jár annyira messzire attól, amit Messiah mondott, hogy "küzdjél, aztán meglegyint a bal kéz ösvényének szellője").
Ha én elhatározom pölö, hogy lehetőségeim bővítése érdekében beiratkozok vmi esti szakra egy egyetemre, és meló után esténként hazamegyek tanulni ahelyett, hogy elmennék szórakozni a haverokkal, az éppenséggel az önsanyargatáshoz áll közelebb, mint az élet élvezetéhez. A világtól elvonulás a szellem fejlesztése érdekében - hm, ez mintha a jobb oldali út jellemzője volna.
Persze nem akarom összemosni a hedonizmust a sátánizmussal, de mondjuk a baráti társaságban töltött italozós esték nem feltétlen jelentenek mindjárt hedonizmust, ugyanakkor viszont nem tudom, hogy tartozik bele az "élvezzük ki az élet minden pillanatát" felfogásba az, hogy én most három évig a tanulásnak szentelem a szabadidőmet.
Szeritem mondjuk a második világháborúban (ami a legkevésbé sem valami jobb oldali út miatt tört ki) jóval több ember halt meg, mint bármilyen szent terroristák keze által, és azért elég nehéz volt "gátat szabni a pusztításnak" abban az esetben is.
Ugyanakkor ha a terroristák cselekedetei miatt magát az utat kárhoztatod, vészesen közel jársz ahhoz, mint amikor valaki a sátánizmust okolja a templomgyújtogató blekkmetálosok miatt.
Lehet, hogy én vagyok a naív (vagy túl cinikus?), de szerintem nagyon, nagyon elenyésző azon áldozatok száma, akiket csakugyan vallási fanatikusok öltek meg, azokhoz képest, akiket vallási okok mögé bújva, de egyéni haszonszerzés miatt. És ha már itt tartunk, a fanatikusokat általában ugyanannak az útnak a követőinek nagy része is elítéli.
Komolyan: ha holnap valaki egyfajta egyéni értelmezésből kifolyólag szent (höhö) meggyőződéssel a sátánizmus nevében küld szét atombombákat a nagyvilágban, akkor ez szerinted a sátánizmus emberarcúságának lesz cáfolata? na ne már.
Témánkban továbbra is a motiváció a lényeg: ha azért „sanyargatod” magad, hogy később megerősödve, megokosodva, meggazdagodva élvezetesebben és eredményesebben éld az életed, akkor ez ésszerű befektetés, és semmi köze a remélt/rettegett túlvilághoz. Nüansznyi a különbség, de tudjuk, ki lakik a részletekben.
Nem jó azonban, ha olyasmit kérsz számon, amit nem állítottam, mert akkor nem ugyanarról beszélgetünk. Nyilván csak mert valaki kizárólag a saját érdekeit nézi, még nem biztos, hogy van elég kitartása, esze ahhoz, hogy nagyszabású tervei legyenek.
A két ösvény kétfajta, alapvetően eltérő hozzáállásról szól, nem a cselekedetek kivitelezéséről. Elképesztő akaraterővel, fanatizmussal mindenhol találkozhatunk.
A második világháború a modern eszmék háborúja volt: a nemzeti szocializmus téveszméje mérte össze az erejét a kommunizmus falansztervilágával, amihez a punnyadt kapitalista világ asszisztált. Mind a hitleri Németország, mind a Szovjetunió egy magasabbrendűnek tartott eszme, egy egyetemes világrend érdekében küzdött.
A templomgyújtogatóknak semmi köze a sátánizmushoz. Ez gyakori tévedés, ami a tájékozatlanságból ered.
A problémát ott látom a szembenállítással, hogy konceptuálisan igazából nem ellentétes a két ösvény. Ha van egy igaz jó isten, ő nyilván azt szeretné, hogy én mint egó kiteljesedjek. Furcsa képzet, hogy az istenhit valójában az egó elnyomását jelentené. E mögött a tévképzet mögött alighanem a negatív történelmi tapasztalat – a keresztény ideológia terrorgépezet ezeréves uralma (apropó vallási alapú antiszemitizmus) – áll. Ahogy én látom, önmagában az egyistenhit nem nyom el semmit, és nem ellentétes az önkiteljesítéssel.
Az indiánok kiirtását esetenként talán lehet önös érdekre visszavezetni, de a holokausztot vagy a holodomort (vagy más „kommunista” purifikálási kísérletet) már inkább az „Eszme” zászlait lobogtatva követték el.
Nem érzem igaznak, hogy egy igaz jó isten épp az egó kiteljesedését óhajtja – mit is értünk ez alatt? :) Jellemzően az eggyéválás, a beolvadás a célja a jobbfelőli vallásoknak, nem pedig az önálló, egyenrangú istenné dicsőülés.
Ahogy én látom, kétféle ember van: az alázatos és a kutató. Küzdhetnek mindketten azért, hogy megvalósítsák a világképük szerinti célokat, de az alázatos nem képes, nem akar a „táplálékpiramis” csúcsára jutni, míg a kutató egész biztosan fel akarja fedezni azt is.
Még mindig úgy érzem azonban, hogy sokkal többet próbálsz számonkérni ettől az írástól, mint amit érdemes volna.
A balfelőli ösvény az embert, az egyént és annak érdekeit helyezi a legfontosabb pozícióba, míg a jobbfelőli ösvény filozófiája azt vallja, hogy az ember, az egyén érdekei másodlagosak
Minden szubjektív. Az, hogy valaki valamiféle istent stb helyez a legfontosabb pozícióba, simán tekinthető egyéni szinten is "bal kezes" emberi döntésnek. Az, hogy ilyen, kívülről meghatározott(nak tűnő, ám ugyanúgy egyéni értelmezésen alapuló, egyéni döntéseket eredményező) utat és válaszokat választ az ember, lényegét tekintve nem több egy vágy kielégítésénél. Éhes vagy, eszel, szexre vágysz, keresel partnert (ha más nincs, a bal kezed), álmos vagy, alszol - ha miértekre és a hogyanokra keresel választ, választasz egy szimpatikus utat, aminek a nevében, amit kedvedre értelmezve azt teheted, amit szeretnél. Ha épp önsanyargathatnékod van, akkor azt - az is csak egy vágy.
Egyébként tényleg nézhetjük úgy is, hogy a bal kéz ösvénye a magányos ragadozóé, a farkasé (bár a farkasok is falkában vadásznak, de a régi báránybőrös hasonlat miatt egye fene), ugyanakkor meglehetősen rizikós és balga lépés a csorda lenézése. Egy nagyobb kos bizony simán lenyomhat szemtől szemben egy farkast, farkasbőr sem kell hozzá, a csorda pedig eltaposhatja a toportyánférget - és nem csak a birkák járnak csordában, hanem az elefántok is. [www.youtube.com]
Mindkét ösvény túlélési stratégia (magányos harcos vs. többségben az erő), evolúciós választás, egyik sem jobb a másiknál. Mindkettőnek megvannak a maga előnyei és hátrányai, és mindkettő az egyén kiteljesedéséhez vezet. (Van, aki az önsanyargatásban v. egy csoportban találja meg önmagát, mindegy, hogy a karma vagy pár fura neuron miatt.)
Magas egyházi szinten viszont nem tudathasadásosok vannak, hanem hipokriták.
Volt szó a templomgyújtogatókról: ők nem feltétlenül sátánisták, ők az ősi black metal-szcéna nagy alakjai, akik szálkák akartak lenni a birkaszerű nép szemében. Aztán börtöntöltelékek lettek.
Messiah:
Viszont az ős- black metal zenészeknek is volt egy érdekes (vagy sajátos) filozófiájuk. Ők ezt az északi tudatra ébredésnek nevezték. Egyszer valaki azt mondta, hogy: hé ezek lerombolták a kultúránkat! És a pogányság nevében (sátánista hangulatú átszöveésekkel) egy csendes háború indult Helvete néven (Hel ugye a germán mitológiában az alvilág). Így Varg Vikernes és baráti társasága 62 kolostort leégetett, meg a többi gyalázás. Ez csak egy egyszerű visszavágás, vagy "vegyél vissza magadból" akció volt.
Kicsit előrrébb olvastam egy érdekes dolgot scorba-tól, miszerint ha valaki éjszakai tagozatra elmegy egyetemre az önsanyargató mert jobb bulizni. Ez elég szubjektív. Ha nekem lenne idő, meló mellett, meg pénzem is simán meglépném ezt a dolgot, nem mintha nem szeretném a 24 órás bulikat...de van akiben akkora tudásszomj él, hogy neki az, hogy tanulhat, tudhat, nagyobb hasznossággal bír. Ehhez nem kell papnak lenni.
A vallási háborúkról meg annyit pl: 12.sz. Szaladin vs. Oroszlánszívű Richárd...Richárd legfeljebb diadal ittas volt, egyébként egy ilyen háború során hány ember halt meg, az istenei által gyakorolt elvek miatt? Több szerintem mint a 21. sz-i "olaj hadjárat miatt " mikor Irakban kilőttek két puha amerikait....
Ez a csorda vagy nem csorda érdekes téma. Viszont szerintem az elég fontos, hogy a csordában egymásba vetik a bizalmukat. Egy "farkas", egy sátánista a magába vetett bizalmából él. Magában cselekszik olyan dolgokat melyeket a csorda tagjai csak támogatással tudnak elvégezni, illetve pont, hogy nem bízik a másikban.
A sátánizmus felelősség önmagunkkal szemben, önmagunkért, de ez önmagában nem a " sültgalamb " effektus. A felelősségtudat önmagunkért, az én szememben a bal út nehézségeinek felvállalása, egy fajta tartás, férfiasság, vagy esetlegesen " szükségszerü " fellépő fájdalom nem kimutatása, vagy éppen szükségszerünek felfogása. Mindennek ára van, a sátánista ezt jól tudja, és éppen ezért számitó lény, a siker nem abban rejlik ha az ember sátánistának vallja magát és várja hogy onnantól kezdve az élete remek lesz. Ahogy a természetben is, a táplálékért meg kell küzdeni, utána eszel. Az emberi valóságban, mely már oly ingergazdag, hogy külön látásmód kell bizonyos dolgokhoz, hogy azokat hasznosan tudjuk felhasználni a saját érdekeinkben, mindig szemelőtt tartva a befektetett energia, és a végeredményben kapott "jutalom" értékét önmagunktól. A felelősség az én szememben ezt jelenti, nem agyatlanúl letarolni mindent és mindenkit, de nem is várni a sült galambra. Okosan kell megjátszani az életet. És bizony van hogy bármennyire is vagyunk jó játékosok, nem lépünk előrébb. Ilyen is van. A világ egy nagy pakli kártya, minden benne van, és bármit kapsz, az van. De azt tapasztaltam saját magamon is, ha sokáig játszol, minden bukásból tanulsz valamit, és legközelebb jobb esélyekkel indulsz.
A következő kérdés SzS-nek szól:
A sátánizmusban rejlő " emberi sikerek " a te meglátásod szerint mien módon vagy mennyire vonhatóak párhuzamba, a ma elég sokat hangoztatott " vonzás törvénye " teóriával, leszámitva a vallásos részét?
Úgy látom elutasitásra került, hogy ennyi idő után sem jelent meg.
Számtalan kérdés volt benne megfogalmazva, akkor ezekre választ, véleményt ne is várjak?
Aki esetleg nem tudná, miről van szó, itt találhat ismertetőt:
[hu.wikipedia.org]
Korábbi döntésemet most felülvizsgáltam, publikussá tettem a kommentedet és reagáltam a kérdésedre.
A tagolatlanságért már szólt egy másik felhasználó is, azóta nagy hangsúlyt fektetek rá.
Elég régóta szemmel tartom a weboldal történéseit, habár volt egy hosszú kiesés, amíg nem volt elérhető.
Úgy döntöttem regisztrálok, mert érdekelt pár dolog.
Érdeklődve várom a "vonzás törvénye" téma kivesézését.
Illetve "A Titok" című könyv is mindenképp ide kapcsolódik, nem érdemes kihagyni belőle.
"A tagolatlanságért már szólt egy másik felhasználó is..."
Pontosabban egy felhasználó szólt érte. SzS ugyanis az oldal alkotója és üzemeltetője.
Sokat elárul az emberről az, hogy miLYen pontosan fogalmaz :)
Én is kíváncsian várom a cikket a vonzás törvényéről ;)
Ezen mondat kapcsán az jutott eszembe, hogy lényegében egy egyéni döntés az, hogy miben hiszek. Például az egyéni boldogságom és nyugalmam érdekében bukott vizsga után rákenem az egészet a vizsgáztatóra, mert nem akarom cipelni a lelkiismeretfurdalás terhét (akár azt is mondhatnám, hogy "Miért ver engem az isten?"). Ez esetben a vakság az én döntésem, és ebből a nézőpontból a jobb kéz ösvénye nem létezik. Csak az, hogy bal, vagy jobb lábbal lépek először, hogy képes vagyok- e elfogadni, hogy mindenki saját sorsának kovácsa, vagy nem. És így a csoportosítást az egyéni felelősségvállalásra lehet kiélezni.lényeges elemének tartom az általad "jobb" oldalinak nevezett utaknak, hogy csak az egyénen múlik, hogy követi-e őket, egyáltalán nem függ a külvilágtól az ösvényen való haladás sikere.
Valóban, a középkori Európában teljesen szabadon választhattál vallást, feltéve, hogy a római-katolikust választottad. :)
Az amerikai kisvárosokban sem jellemző, hogy gyanakvással néznek arra az emberre, aki nem pontosan ugyanannak a vallásnak, ugyanahhoz az egyházához, és annak az ágához tartozik, mint a többiek. De Indiába sem vernek agyon a buzgó hinduk, ha nem vagy hajlandó áttérni az ő hitükre. ;)
A jobb-kéz ösvényeinek egyik leggyakoribb eleme pont az az erős csordaszellem, amely ellenségként (de minimum gyanús alakokként) tekint a másképp gondolkodókra, ezért az ilyen közösségekben felnőtt gyermeknek nem igazán adatott meg a szabad választás. (Ettől függetlenül persze, ha felnővén megjön esze, még választhat más ösvényt, - jobb esetben - a kiközösítés terhe mellett.)
A bal kéz ösvényét követők ezzel szemben inkább individualisták, és kevésbé foglalkoznak mások világnézetével, amíg az nem okoz kárt nekik. (Ráadásul én nem is igen tudok olyan balos egyházról, amely jelentős hittérítő tevékenységgel próbálná magát ráerőszakolni az emberekre, ezzel szemben nézd meg a Nyugati aluljáróját…)
Magyarán: Pont, hogy a balos ösvények azok, ahol a választás az egyéné, míg a jobbosoknál az egyén környezetének véleménye a döntő. Persze ez a kijelentés nem húzható rá minden jobb kéz ösvényét követőre, és a balosok közt is akad néhány érdekes ember, de a jobb kéz ösvényén járó egyházak követői azért elég ritkán ültetik át a gyakorlatba az általuk olyannyira hangoztatott vallási toleranciát.
Mater Tenebrarum
Vagy lehet, hogy nem ugyanazt értjük kiteljesedés alatt? Vagy nekem, vagy egyes embereknek itt nem tiszta minden fogalom... Én úgy érzem elég világosan le van írva a cikkben, hogy mit jelent a jobb és baloldali ösvény: arra mondható hogy a baloldali ösvényt járja, aki felismerte azt a tényt, hogy önmaga ura, az életét maga irányítja és hogy nincs szüksége illuziókra ahhoz hogy megálljon a talpán. A jobboldali ösvényen pedig azok járnak akik szolgálnak valamilyen felsőbbrendű istent vagy eszmét vagy akármit (még akkor is ha nyilvánvalóan ezt nem veszik észre és szabadnak érzik magukat, szerintük "maguk választották szabadon" ezt az aszmét). Természetesen mindkét "táborban" lehetnek bűnözők, un. rossz emberek.
Az viszont tény hogy a fanatizmus csak ott jelenhet meg ahol valamilyen eszme terjesztéséről van szó. Így nem tudok túl nagy különbséget tenni pl. a középkori eretneknek titulált emberek megsemmisítése és a második világháborús népírtások között. Végülis mindegyiket egy eszme miatt hajtották végre.
Az előttem író kommentelővel (Sly) pedig teljesen egyetértek, és még annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy az ilyen környezetben is lehet valaki baloldali ösvény követő, mert ha valóban az akkor 1. nem fog elkezdeni téríteni, meggyőzni senkit 2.tudja mit kell tennie ahhoz hogy ne tűnjön ki a sok birka közül, ez úgy fog kinézni hogy szabad gondolkodása van, de nem tehet amit akar. Ez szerencsére kevésbé jellemző a mi mai társadalmunkra... elvégre is vallás meg szólás szabadság van...
na javitsatok ki ha netán nem lenne valamiben igazam
Regisztrált: 2009. április 11.
Kommentek: 2
Karma: 0
Szerintem az emberben megvan a jó és a rossz, a fény és a sötétség, amivel becsületesen szembe kell nézni, és azt az oldalt hagyni megnyilvánulni, amelyiknek az adott helyzetben létjogosultsága van.. Én a jót a tudatossággal határoznám meg, amely képes az adott, konkrét helyzetet részrehajlás nélkül mérlegelni, és akár (a konvencionális gondolkodás szerinti) rosszat is megtenni, ha úgy látja helyesnek. Persze ez kétélű fegyver és valószínűleg sokan hízelegnek azzal maguknak, hogy ők erre képesek, holott csak áltatják magukat.. És a hatalmasra fújt egójuk mögött istent játszanak. Hát, ez egy ilyen játék, a karma majd észhez téríti ezeket is idővel, a tanulópénz megfizetése elkerülhetetlen.. A vallások eredeti formájukban azt hiszem némi védelmet nyújtottak az embereknek az ellen, hogy túl nagy kárt tegyenek magukban, mára azonban eljutottunk odáig, hogy az embereknek felelősséget kell vállalniuk, és döntéseket kell hozniuk, ki kell bújniuk az erkölcsi parancsolatok tojáshéja mögül.. Amiket (a vallásokat) persze ügyes emberek már rég a maguk hasznára torzítottak és uralkodnak azokon, akik nem mernek felelősséget vállalni a saját életükért.
Legalábbis ez az én véleményem erről a dologról. ;)
Különben olyan az optikája, mint amikor egy matematika témazáróban az eredményt írom csak oda. Az ugyan jó, mégis egyest ad rá a tanár.
Ezen kívül vitatkozni is sokkal könnyebben, és hatékonyabban lehet, ha a véleményeket érvek támasztják alá.
Szóval, még egyszer kérlek, indokolj :)
A topik kapcsán arra jutottam, hogy a bal ösvény az egó kiteljesítésére, a jobbos az egó eltüntetésére törekszik.
Anakin Skywalker-nek azt mondják, hogy nem lehet jedi, mert fél, és a félelem a sötét oldal felé sodor. Namost egy könyvben olvastam(nem mondom, melyikben, mert Édesvíz termék), hogy az egó kialakulásának oka a halálfélelem. Célja az, hogy mindent úgy alakítson, hogy neked a legjobb legyen. Ellenben ha tudod, hogy egy örökkévalóságod van a lehetőségeid próbálgatására, akkor nem biztos, hogy ebbe az életedbe próbálnál belepréselni mindent.
Köszönöm.
szasza
Regisztrált: 2009. június 17.
Kommentek: 1
Karma: 0
Bar nem ismerem Lavey tanitasait,ugy gondolom mindekeppen spiritualis kozpontu,eszerint az o celja is az,hogy eggyevaljon az o vallasa teremtojevel,letrehozza onmagaban adam kadmont.Ez az 'anyagi javak birtoklasa erot ad' teves elkepzeles.Az embernek szellemi fejlodese celjabol nincs szuksege arra,amit a foldon magaenak tudhat.
Masbath
Masbath
Twillight
Ezekről sajnos nagyon keveset tudok, de az észrevételem nem is ezzel áll kapcsolatban, hanem azzal, hogy az ember saját maga felelős a tetteiért. Mindegy, hogy vallásos vagy sem. Csak is ő, és nem a vallása tehető felelőssé a tetteiért szerintem. Ha valaki egy genetikai selejt, az bizony ölni fog, stb.
Egyetértek, jól látod a dolgokat. Drasztikusabban megfogalmazva: az oroszlánból soha nem lesz békés növényevő, mert húsevő géneket örökölt, amelyek meghatározzák a ragadozói voltát.
Ha valakiben genetikailag olyan deformált gének vannak, amelyek ölésre sarkalják, azt semmilyen törvény nem fogja visszatartani.
A látenica egy jól hangzó valami, valójában azonban nem létező dolog: valami iránt vagy vágysz és a felszínre jön így is, úgy is, vagy nincs meg valójában, de mivel nem törvényellenes, kipróbálod.
Ha az emberölést nem tiltaná a törvény, akkor jóval több gyilkosság lenne, de nem azért, mert a rejtett hajlamok szabad utat kapnak, hanem mert morálisan elfogadottá válik az, hogy megölj valakit - következméynek nélkül - és nem érzi az egyén ennek a súlyát (mint ahogy nem is lenne, ha ezt súlykolnák belénk)
Az emberi elmét születéstől fogva programozzák, hogy mi a helyes és mi nem. Indiában a szent tehén megevése bűn, ámha valaki az éhenhalás szélén áll, látok rá esélyt, hogy megeszi titokban:D A túlélési ösztön lehet, hogy munkálkodik benne, és erősebb, mint a szellemi agymosás. Szó sincs látenciáról, csak következményekről és társadalmi normákról, elvárásokról, ami mindenhol más és más.
Amiket alant leírok, azok csak feltételezések, logikai összefüggések Mennyről és Pokolról, vagyis inkább, mennyi az esélye, hogy valaki a Mennybe jut halála után.
Logikailag 0%.
Először is tételezzük fel, hogy léteznek felsőbb hatalmak, Pokol és Mennyország, vagy ezeknek különböző kultúrákban való elnevezés szerinti megfelelői.
A keresztény Isten intelmei szerint elég a hitetlenség vagy a pogányság, más, istenek imádata, ahhoz, hogy a lélek Pokolra jusson.
És ugyebár nem a keresztény Isten az egyetlen, aki hasonlóképp igyekszik híveket toborozni.
Na mármost, ha csak két isten is van, aki az Alvilágba küldi a hitetlent, akkor ebből az következik, hogy mindenki Pokolra jut, mert ha egyiküket féli, akkor a másik által kárhozik el.
Berkana
De ha ezeket figyelembe vesszük, megint ott tartunk, hogy a hívőnek nem kell aggódnia semmi miatt, csupán a saját maga által választott istenének megfelelni.
A látencia azt jelenti, hogy megfelelő körülmények között engedsz egy bizonyos késztetésnek, holott ellen is állhatnál neki.
Erre a "genetikailag kódolt gyilkosságra való hajlam" dologra pedig szívesen látnék bizonyítékokat.
Az emberek szeretnek az "ilyennek született" érvvel dobálózni, ami végtelenül leegyszerűsítené a dolgokat, csakhogy az ember természete még mindig nem ilyen egysíkú.
Erről az a vicc jut eszembe, amikor a buddhista szerzetes és a keresztény pap vitatkozik, mi vár rájuk a halál után. A szerzetes szerint reinkarnáció, a pap szerint mennyország.
Másnap a buddhista meghal és álmában megkísérti a keresztény papot.
Na mi van odaát? - Kérdezi a pap.
- Hajnalban szex, majd lakoma, utánna megint szex, majd lakoma. Ebéd előtt ismét szex, majd még bőségesebb lakoma. Uzsonna után szex, majd megintcsak lakoma. - válaszol a buddhista.
- Hát akkor nekem volt igazam - mondja a pap boldogan - ez tényleg maga a mennyország.
- Egy fenét - mondja a szerzetes - nyúl vagyok egy tenyészfarmon...
Felvetném, hogy ideológia, elvek, jobb és bal kéz, ez mind csak élethelyzet kérdése. Azt hiszem, és engem az evolúciós pszichológia, vagy a tapasztalataim is megerősítenek ebben, hogy az ember túlélésre született. Van aki Maslow-t emlegeti, van aki hitről, önkifejezésről beszél, a lényeg, hogy addig élnek az elvek, amíg nem jön el a töréspont. A legtöbb ember szeretne valami nála nagyobban hinni, mégis arra teszi fel az életét, hogy a saját céljait hajszolja. S általában abban hisz, ami neki a legkényelmesebb.
Egészen addig, amíg jól arcon nem vágja az élet. Akkor vált. Alkalmazkodik. Amit írtatok, engem csak abban erősít meg, amit eddig is olvastam és tudtam, az ember két kézzel próbál kapaszkodni valamibe. Az ego, meg a transzcendens semmit sem ér, ha valaki görcsösen keresi a stabil pontokat az életben.
"Semmi sem állandó csak a változás maga." Herakleitosz
Szerintem az ego arra van, hogy mások megtörjék, megborítsák. Olyan ember még nem született, akit az egója megvédett volna lelki, vagy fizikai sérüléstől. Az egó, az elkülönülő én arra van, hogy másokkal szembeálljunk, hogy érezzük, ha sérül.
Az istenek meg teljesen mindegy, hogy vannak-e. Nem hiszem, hogy szükségünk órájában bármit is tennének helyettünk.
Hogy képbe lehessen tenni engem, zen buddhista vagyok. Tehát az egyéni ego néküli -mondhatni tiszta- cselekedeteiben hiszek. Amikor nincs ellenállás a cselekedet, vagyis az élet és az ember között. Amikor a külső dolgok belsővé válnak, amikor egy levegővétel is maga az élet teljessége. A legprofánabb dolgok lehetnek szerintem a legistenibbek, és legistenibbek a legprofánabbak.
Egyébként meg minden út a Fuji-san-ra vezet.
Felvetném, hogy ideológia, elvek, jobb és bal kéz, ez mind csak élethelyzet kérdése. Azt hiszem, és engem az evolúciós pszichológia, vagy a tapasztalataim is megerősítenek ebben, hogy az ember túlélésre született. Van aki Maslow-t emlegeti, van aki hitről, önkifejezésről beszél, a lényeg, hogy addig élnek az elvek, amíg nem jön el a töréspont. A legtöbb ember szeretne valami nála nagyobban hinni, mégis arra teszi fel az életét, hogy a saját céljait hajszolja. S általában abban hisz, ami neki a legkényelmesebb.
Ebben alapvetően egyetértünk. Az ember túlélésre született és (jó esetben) ehhez alakítja a világképét, eszmerendszerét is. Ezt a bal kéz útját járva gond nélkül el is fogadhatjuk, különösen mert ez a világnézet határozottan elveti a hitet.
Sajnos, nem mindenki gondolkodik ilyen racionálisan: szinte naponta olvasni - valamilyen vallás nevében - öngyilkosságot elkövető egyénekről. Ez a viselkedés aligha zolgálja a túlélésüket :)
Hinni pedig - akármiben is - bizony kényelmesebb, mint a saját fejünkkel gondolkodni.
Hogy képbe lehessen tenni engem, zen buddhista vagyok. Tehát az egyéni ego néküli -mondhatni tiszta- cselekedeteiben hiszek.
Ez nagyon érdekesen hangzik. Ha jól értem, valahová a jobb és bal kéz ösvénye közé, középre helyeznéd a zen buddhizmus által képviselt világnézetet.
Szívesen hallanék erről bővebben is. Különösen az érdekelne, hoyan válhat az egó elhagyása az ember túlélésének javára.
A legtöbb ember elég ostoba módon azt csinálja, hogy kitalál valamit aminek semmi alapja nincsen, állítja, hogy az azértis úgy van és addig ragaszkodik az elképzeléseihez amíg csak tud.[...] addig élnek az elvek, amíg nem jön el a töréspont [...] Akkor vált. Alkalmazkodik.
Valójában nem érdekli, hogy hogyan vannak a dolgok, csak az érdekli, amit kitalált, azaz, hogy szerinte hogyan kellene lennie a dolgoknak. A pofont később ezért kapja, nem pedig azért mert véleménye volt.
Szívesen hallanék erről bővebben is. Különösen az érdekelne, hogyan válhat az egó elhagyása az ember túlélésének javára.
Nem tudom egyetértünk-e a következő dolgokban.
Nem támadásnak szánom, számomra ezek alapigazságok, másoknak nem.
Az ego látszólag védelmi mechanizmus. Gyakorlatilag azonban arra van, hogy rugalmatlanná tegyen valakit. Miért is?
Ha valakit ér valamilyen hatás, akkor az ego-ja, előítéletei (melyek Nietsche szerint meghatároznak minket) "megmondják" neki, mi mire való, mitől kell félni. Megmondja ki is ő, mit is tud.
Ezek azonban zárttá teszik az egyént. Ezzel ellentétben, ha minden nap kezdők vagyunk, akkor bármilyen hatás is ér, képesek vagyunk újradefiniálni magunkat. Valójában képesek vagyunk arra, hogy ne érezzünk sérülést, ha mondanak, tesznek valamit felebarátaink, mert nincs egó, nincs semmi, ami előre megmondaná mik vagyunk. Képessé válhatunk arra, hogy akadályok nélkül éljünk.
A buddhizmus ilyenkor abban segít, hogy egyrészt irányítottá tesz, mivel felismerjük azt, hogy minden tudati folyamatot irányítani lehet, illetve segít elengedni az egót, hogy ne sérüljünk állandóan és életünk ne a sérülések körül forogjon.
Ebben nincsen szerepe isteneknek, illetve az egónak sem. Ez inkább az irányítás és elengedés kényes egyensúlyáról szól. Jung szerint a buddhizmus egy mentálhigiénés gyakorlat, nem vallás. Erről ha lehet, bővebben a buddhizmus topicban írnék.
az ember túlélésre született.
Én inkább azt mondanám, hogy az ember, mint faj született túlélésre (fajfenntartás minden életforma legalapvetőbb ösztöne). Az ember, mint egyén már egészen más tészta. Ajánlanám Lucian Blaga filozófiáját, az emberi természetet illetően.
Szerintem az ego arra van, hogy mások megtörjék, megborítsák.
Ha szerinted arra van, akkor arra is fog szolgálni, mert azt akarod látni benne. Számomra az ego azt jelenti, hogy egyén vagyok, minden más egyéntől különböző, egyedi valami. És ezt az állapotot fenn is akarom tartani, mert csak addig érzem magam embernek, amíg van egóm.
Az egó csak akkor pajzs, ami sérül és fáj, ha annak használjuk... nem kötelező. Eszköz mindössze, aminek nem egyetlen felhasználási módja van. Én legalábbis nagyon ritkán éreztem, hogy fájt volna (akkor meg épp azért, meg fegyverként használtam), mivel egy eszközöm, amit úgy használok, ahogy AKAROK, ezt jelenti a tudatosság. Ha hagyjuk, hogy bármely eszközünk (részünk) uralkodjon az egész felett, az már rég baj. Olyan, mint a kezem: használhatom arra is, hogy harcoljak, de arra is, hogy legurítsak egy korsó sört és jól érezzem magam.
Ha fegyverként használjuk (támadásban vagy védekezésben), akkor természetesen fáj, de néha szükséges. Én szívesebben érzem az, hogy fáj valamelyik végtagom, mint azt, hogy nincs. Épp úgy, ahogy a végtagjaim nélkül nem lennék egészen ember, az egom nélkül sem tartanám magam annak.
Szerintem ha az ember az adott helyzetben megfelelően ítél és nem hülyeségeket csinál akkor nem fog sérülni.A buddhizmus ilyenkor abban segít, hogy egyrészt irányítottá tesz, mivel felismerjük azt, hogy minden tudati folyamatot irányítani lehet, illetve segít elengedni az egót, hogy ne sérüljünk állandóan és életünk ne a sérülések körül forogjon.
Ha elárultak a barátaid akkor az a logikus következtetés, hogy nem megfelelően válaszottad meg őket, nem pedig az, hogy rossz volt a hozzáállásod, mert akármit teszel, úgyis el fognak árulni.
hogyan válhat az egó elhagyása az ember túlélésének javára.
Nekem van egy ötletem. Az egó elhagyásával megszűnnek az egyéni vágyak, hajlamok, a cselekedetek többé nem az egyén kényének-kedvének megfelelően történnek. Ha elhagyjuk az egót, többé már nem azt nézzük, hogy mi nekünk, mint egyénnek a jó... kiválasztunk egy másik célpontot: közösséget, vallási csoportot, vagy amit akarunk (gyakorlatilag ez az egó utolsó megnyilvánulása ilyen esetben: mielőtt megadná magát még hoz egy utolsó döntést). A bűnözés oka az egó, pontosabban az az egó, amely már nem az egyén eszköze, hanem ura... kicsúszik az irányítás a tudat kezéből. Ha nincs egó, ez nem történik meg (valószínűleg, de azé tudnék olyan esetet kitalálni, amikor közösségi cselekedetként jelenik meg a bűnözés... talán).
Így az emberiség rendszere átalakul: nem egyének fogják alkotni, akik a saját fejük után mennek, hanem kaptár-társadalom szerű közösség jön létre, ahol az egyedek céljai közösek: túlélés, saját és társak szenvedésének elkerülése/megakadályozása. Mint a méhek vagy hangyák esetében... és kétségtelen, hogy ez a hozzáállás nagyban segíti a túlélést, főleg ha figyelembe vesszük az ember jelentős értelmi képességeit (amik az egó hiányában is megmaradnak, csak esetleg egy külső irányításra lesz szükség, hogy teljes valójukban működjenek).
Így a túlélés talán előtérbe kerül, viszont a fejlődés teljesen más irányt vesz. Biztos van akinek tetszik, de nekem nem, s valószínű, hogy a sátánistának úgy általában sem. Az egyén (érdekes szó minden ember egy én, nem ez a sátánizmus egyik alapja is?) eltűnik a folyamatban, nem ember, csak emberiség marad. Viszont ha ez megtörténik, akkor az én értelmezésemben az "ember" megszűnik létezni: egy újabb állat lesz. Az egyéniség tesz minket emberré. Legalábbis én csak azt tekintem embernek, aki egy én, egy világ közepe (a sajátjáé), és nem valaki más világában egy pont.
És most átmegyek a fórumba... folytas
2008. november 5. 23:07
scorba...
Regisztrált: 2008. november 5.
Kommentek: 11
Karma: 2
egyrészt, szerintem az, hogy "a balkéz értékrendjéért nem gyilkoltak meg milliókat" (stb) egy orbitális csúsztatás - alighanem nagyon sok háború és viszálykodás tört ki és zajlott önös érdekből, csak mert valaki úgy gondolta, hogy ahhoz, hogy maradéktalanul ki tudja élvezni az életét, olyasmire van szüksége, amihez máshogy nem juthat hozzá... arról nem is beszélve, hogy ha jól megnézzük, bizonyos "szent háborúk" is csak takaróztak vallásos indokokkal, miközben igazából a személyes gyarapodás szándéka állt a háttérben.
Nem nagyon értem, miféle értelemben tartod jogosnak ezt a szembeállítást... mondhatnád, hogy "de hiszen a balfelőli ösvény határozottan kimondja, hogy erőszakkal ne akarj gyarapodni" - na bumm, a Bibliában is benne van, hogy "ne ölj", most akkor jellemzi-e az egyes utakat egyáltalán, hogy ki miket követett el a nevükben, vagy sem?