Raison d’être – miről szól ez a lap?
FAQ – gyakran ismétlődő kérdések
Cikk RSS feedFriss cikkek
Video: Science Saved My Soul
2011. január 9.Letölthető Sátáni Biblia
2010. december 12.Keresztény hiénák
2010. szeptember 14.Mi a baj a vallásos emberekkel?
2010. augusztus 29.Legelj csak!
2010. július 5.
Érdekes idézet
Nemcsak hogy nincs Isten, de próbálj meg vízvezetékszerelőt keríteni hétvégén!Woody Allen
Mi a baj a vallásos emberekkel?
Néha felteszik nekem a kérdést, hogy tulajdonképpen mi bajom is van a vallásos emberekkel, amikor a többségük rendes és jószándékú, és ma már, főként a világ civilizáltabb részein a vallásosság (ami alatt minden esetben valamely jobbfelőli ösvényen járó vallást értünk) korántsem olyan, vagy úgy fontos, mint egykor volt.
Mondhatnánk, hogy a legtöbb, magát vallásosnak tartó ember csak ritkán foglalkozik vallási kérdésekkel. Életükben a főszerepet a mindennapok gondjai, örömei és céljai kapják. Az emberek többsége igenis keresi a boldogságot, a sikereket itt, az életben, és ha olykor szóba is kerül a halál vagy a természetfölötti, nemigen veszik komolyan ezeket. A többség talán halványan bízik abban, hogy az életük nem csak egyszeri, aprócska szikra a végtelen világban, ami pedig a babonákat illeti, nos, amíg valami rosszindulatú kuruzsló ki nem forgatja a vagyonukból vagy meg nem fosztja a józan eszüktől, hát kinek árt az a kis szórakozás? Ma már csak a legelvakultabbak utasítják vissza az orvosi segítséget, hogy helyette imákkal vagy okkultista praktikákkal, ráolvasással, léböjttel próbáljanak gyógyulni.
És különben is, a ma embere már nem olyan együgyű, nem annyira elmaradott, mint azok voltak, akiknek annak idején a Bibliát, a Koránt vagy a Bhagavad-Gítát szánták. Ha van is esetleg az ősi vallási tanításokban olyan, ami már nem korszerű, azt egyszerűen a kultúránk által megtett grandiózus utazás mementójának tekintjük, elvégre ki kövezné ma halálra a tulajdon gyermekét, csak mert az nem fogadott neki szót?!
Hogyne, akad néhány fanatikus, aki miatt nem mindenki gyakorolja szívesen a vallását nyíltan, és nem is mindig dönthető el egyértelműen, hogy két, magát kereszt(y)én(y)nek mondó közül melyikük az igazibb, vagy hogy az-e a valódi mohamedán, aki autókat gyújt fel és hitetleneket ártatlanokat gyilkol, vagy az, aki őket csak áttételesen támogatja a hallgatásával. Egypár hitvány gyümölcs bizonyára nem jelenti, hogy az egész fa megérett a kivágásra – vagy mégis?
Mi bajom van hát a vallásos emberekkel?
A válasz egyszerű. Az a baj velük, hogy vallásosak. A vallásosság szimptómája a szolgalelkűségnek, az önállótlanságnak, a megvezethetőségnek. A vallásos ember alaptermészete olyan, hogy igényli az irányítást, és keresi a tekintélyt, hogy behódolhasson neki. Nem szívesen marad „egyedül”, vágyik a társai elismerésére és retteg attól, hogy kiközösítik. Tetteit valójában ez a sóvárgással vegyes félelem határozza meg. Nem az fontos számára, hogy jó irányba tartson, hanem hogy megmondják neki, merre menjen.
Amikor vallásosakkal beszélgetek vallásról, gyakran eljutunk addig, hogy nem értik: ha én nem hiszek semmiféle felsőbbrendű, természetfölötti hatalomban, és nem is számítok halál utáni, túlvilági létre, akkor miért élek erkölcsösen. Ugyan mi tart vissza engem attól, hogy a közösséggel mit sem törődő őrültként tomboljak és pusztítsak, hogy jártamban-keltemben elvegyem, ami éppen megtetszik és megsemmisítsem, ami nem tetszik?
Ilyenkor úgy érzem magam, mint valami utolsó ember a földön, aki körül mindenki más már kannibál zombivá változott. Nehezemre esik elfogadni, hogy mennyire sokan vannak, akiket tényleg csak a közvetlen megtorlástól való félelem tart vissza a bűnözéstől.
Arisztotelésznek tulajdonítják a következő mondást, amit nagyon kedvelek: „A filozófiának köszönhetem, hogy parancs nélkül teszem, amit mások csak a törvénytől való félelmükben tesznek meg.”
Filozófia – vagyis a bölcsesség szeretete. Így nevezte el az emberiség a gondolkodás gyakorlását.
A gondolkodás önmagában nem garantál sikereket, nem garantál örömöket, nem garantál bölcsességet sem.
A gondolkodás egyvalamit garantál: változást, tehát a filozófia életet garantál. Folyamatos változást, a változásokra reagálva folyamatos alkalmazkodást, és állandó felülvizsgálatát annak, amiről addig úgy tartottuk, hogy hasznos vagy jó. Mert talán ma már nem hasznos, már nem jó. Talán csak aprócska igazításra van szükség, talán be kell látnunk, hogy tévútra vitt minket – de ha nem ragaszkodunk megkövült eszmékhez, ha nem engedjük, hogy „a holt kéz sterilizálja az élő gondolkodást”, akkor a legjobb esélyünk lesz arra, hogy tanulhassunk hibáinkból, hiszen tudjuk: nem vagyunk tévedhetetlenek.
Nem is kell annak lennünk. Tévedni emberi dolog. A tévedést kijavítani – az is a mi dolgunk!
Kommentek (35)
A cikkhez kommentet lehet írni. Ehhez nem szükséges regisztrálni, de a regisztrált neveket csak tulajdonosaik használhatják.
A vallásos emberekkel az a baj, hogy Isten bárányai akarnak lenni ők is, pontosabban hozzá hasonlatosak, és ez sikerül is nekik, bégető birkák lesznek a saját maguk által barkácsolt akolban.
Regisztrált: 2009. augusztus 3.
Kommentek: 5
Karma: 0
Teljesen mindegy. A gyökereknél kezdődik a probléma. Hiszen attól lesz a gyümölcs "jó" vagy "rossz".
Akkor én szeretném bővíteni a képet azokkal a „vallásos” emberekkel, akik hagyományból/ családi örökségből nevezik magukat valamely közösség tagjának.
Mindegy, hogy az „istenség” klasszikusan transzcendentális, vagy bevallottan emberi alkotás, mint amilyen a család vagy a nemzet.
A lényeg, hogy a vallásosak nem önmaguk urai.
Tetteik élvezője a felsőbbrendűnek tekintett másvalaki, és mivel imádatuk tárgya mindig közvetítőn – papon, politikuson vagy más tekintélyen – keresztül irányítja őket, valójában e közvetítők büszke rabszolgái.
A lényeg, hogy a vallásosak nem önmaguk urai.
Tetteik élvezője a felsőbbrendűnek tekintett másvalaki, és mivel imádatuk tárgya mindig közvetítőn – papon, politikuson vagy más tekintélyen – keresztül irányítja őket, valójában e közvetítők büszke rabszolgái.
Pont mivel alkatilag képtelenek az önálló létezésre, mindig lesz valami, ami mögé fel kell sorakozniuk, erre évezredeken át a legmegfelelőbbnek a vallás bizonyult, ha éppen háború dúlt akkor pedig a nemzet (nem véletlen szoktak szerintem kéz a kézben járni a vallásos és nemzeti eszmék), a családot mondjuk nem feltétlen sorolnám ide. Azért sok esetben az ember legfőbb segítője (főleg életének korai szakaszában) a családja, amit biztos alapnak tekinteni (ha rászolgáltak) nem feltétlenül ostobaság.
A szolgalelkűség, önállótlanság zavar a legkevésbé a vallásos embereknél - ha a buzgó keresztyén vallásos család helyett remeteként születik az erdőben, akkor a naphoz meg a fákhoz fog imádkozni - a másokban genetikailag kódolt sötétséggel nemigen tudsz mit kezdeni. Az én bajom a vallásos emberekkel pusztán az, hogy rám akarják tukmálni a vallásukat, nem képesek elszakadni attól a (majd minden vallásban fellelhető) téveszmétől, hogy csakis az ő fantazmagóriájuk az egyetlen, megkérdőjelezhetetlen univerzális igazság, míg minden más, akár racionális alapokon nyugvó feltételezés de facto hülyeség (Gyanítom ez a fajta agresszivitás is az önállótlanságukból ered, így akarnak önigazoláshoz jutni, mert azért tudat alatt valahol sejtik, hogy nem kerek a történet... )
"Thou shalt keep thy religion to thyself..." - George Carlin :)
A szolgalelkűség, önállótlanság zavar a legkevésbé a vallásos embereknél - ha a buzgó keresztyén vallásos család helyett remeteként születik az erdőben, akkor a naphoz meg a fákhoz fog imádkozni - a másokban genetikailag kódolt sötétséggel nemigen tudsz mit kezdeni. Az én bajom a vallásos emberekkel pusztán az, hogy rám akarják tukmálni a vallásukat, nem képesek elszakadni attól a (majd minden vallásban fellelhető) téveszmétől, hogy csakis az ő fantazmagóriájuk az egyetlen, megkérdőjelezhetetlen univerzális igazság, míg minden más, akár racionális alapokon nyugvó feltételezés de facto hülyeség (Gyanítom ez a fajta agresszivitás is az önállótlanságukból ered, így akarnak önigazoláshoz jutni, mert azért tudat alatt valahol sejtik, hogy nem kerek a történet... )
"Thou shalt keep thy religion to thyself..." - George Carlin :)
Az, hogy nem maga ura, hogy más(ok) rabszolgája engem kevésbé zavar. Az inkább zavar, hogy ezt a fajta mentalitást nem csak magára, hanem másokra (pl. rám) nézve is kötelezőnek tartja.
A fenti példában pontosan az a lényeg, hogy tagjai, a legtöbb esetben, nem hisznek valamilyen felsőbbrendű lényben, vagy nem törődnek a létezésével. A pappal pedig még kevésbé (bizonyos szempontból olyanok, mint a Sátáni Bibliában említett „keresztény ateisták”, bár ezt a kifejezést még sohasem hallottam tőlük).Tetteik élvezője a felsőbbrendűnek tekintett másvalaki, és mivel imádatuk tárgya mindig közvetítőn – papon, politikuson vagy más tekintélyen – keresztül irányítja őket, valójában e közvetítők büszke rabszolgái.
Kereszténynek, zsidónak, stb. csak azért nevezik magukat, mert az apjuk is annak nevezte magát, ahogyan az ő apja is, és, annak előtte az ő apja is. A vallási ünnepeket pedig inkább naptári dátumhoz kötött családi találkozóknak, és bónusz szabadnapnak tekintik.
Hmm. Most, így jobban belegondolva, nem is igen tekinthetőek vallásos embernek, inkább csak hagyománytisztelőknek.
Az lehetséges-e, hogy valaki a sátánisták által alkotott közösségbe illeszkedik be abból a célból, hogy egy közösségnek a része lehessen, és hogy valaki megmondja neki, milyen erkölcsi alapokra kell építenie a saját világnézetét, hogy a jövőben is a közösség tagja maradhasson?
A válasz talán erre a kérdésre az lehet, hogy normális esetben, amikor az egyén megismerkedik a sátánizmus eszmélyével, vagy elutasítja, vagy pedig rádöbben, hogy a világnézete azonos a sátánista világnézettel, ekképp azt is felismeri, hogy ő sátánista. Ezzel részét is kezdi képezni a sátánisták közösségének. Tehát ebben az esetben az illetőnek nem volt célja, hogy valamely közösség részévé váljon, hanem az esetében a sátánizmus megismerése vezetett oda, hogy a közösség tagjává vált.
Egy példával élve, ez hasonlít arra, amikor a kisgyerek élete első rajz óráján megkérik, hogy fessen valamit, mire ő, az átlagtól eltérően nem jobb kézzel, hanem bal kézzel ragadja meg az ecsetet. Ezzel akarva akaratlanul a balkezesek táborába került.
A válasz talán erre a kérdésre az lehet, hogy normális esetben, amikor az egyén megismerkedik a sátánizmus eszmélyével, vagy elutasítja, vagy pedig rádöbben, hogy a világnézete azonos a sátánista világnézettel, ekképp azt is felismeri, hogy ő sátánista. Ezzel részét is kezdi képezni a sátánisták közösségének. Tehát ebben az esetben az illetőnek nem volt célja, hogy valamely közösség részévé váljon, hanem az esetében a sátánizmus megismerése vezetett oda, hogy a közösség tagjává vált.
Egy példával élve, ez hasonlít arra, amikor a kisgyerek élete első rajz óráján megkérik, hogy fessen valamit, mire ő, az átlagtól eltérően nem jobb kézzel, hanem bal kézzel ragadja meg az ecsetet. Ezzel akarva akaratlanul a balkezesek táborába került.
[www.churchofsatan.com]
Ezt olvastad?
Ezt olvastad?
A Sátáinistának születni kell c. topikban tettem még régebben én is azt az észrevételt, hogy a vallásos emberek többsége sem csodákra várva él, hanem kész megküzdeni a boldogulásért. Maximum lesz egy kis lelkiismeretfurdalása, ha ennek érdekében a vallásával ellentétes dolgokra kényszerül.
Ebből azt a következtetést vontam le, és tartom érvényesnek még most is, hogy a sátánista talán nem is különbözik másban a többi embertől, mint hogy soha nem hasonlik meg a "mit teszek" és a "mit kéne tennem" között. Plusz ami ezzel jár: nem keres kifogásokat, vállalja a felelősséget a tetteiért stb.
A vallásos embereknek ezt a fajta meghasonlottságát - a saját szempontjukból - nagyobb problémának érzem, mint azt az igényüket, hogy kövessenek valakit. Ha képesek teljes mértékben azonosulni egy eszmével vagy egy vezérrel, még akár boldogok lehetnek a saját kis világukban. Mint ahogy egy háziállat nyugalmát sem zavarják meg az önállósággal kapcsolatos vágyak. "Boldogok a lelki szegények".
Csak hát sajnos valamennyi kis intelligencia majdnem mindenkibe szorult, ezért a legritkább esetben őrizheti meg a személyes integráltságát az aki alapvetően mástól teszi függővé a véleményét, az értékeit, az életét. Ha pedig felcsillan az önállóság szikrája, de az illető nem tud vele mit kezdeni, akkor eléggé gyászos következmények borítékolhatók.
Ebből azt a következtetést vontam le, és tartom érvényesnek még most is, hogy a sátánista talán nem is különbözik másban a többi embertől, mint hogy soha nem hasonlik meg a "mit teszek" és a "mit kéne tennem" között. Plusz ami ezzel jár: nem keres kifogásokat, vállalja a felelősséget a tetteiért stb.
A vallásos embereknek ezt a fajta meghasonlottságát - a saját szempontjukból - nagyobb problémának érzem, mint azt az igényüket, hogy kövessenek valakit. Ha képesek teljes mértékben azonosulni egy eszmével vagy egy vezérrel, még akár boldogok lehetnek a saját kis világukban. Mint ahogy egy háziállat nyugalmát sem zavarják meg az önállósággal kapcsolatos vágyak. "Boldogok a lelki szegények".
Csak hát sajnos valamennyi kis intelligencia majdnem mindenkibe szorult, ezért a legritkább esetben őrizheti meg a személyes integráltságát az aki alapvetően mástól teszi függővé a véleményét, az értékeit, az életét. Ha pedig felcsillan az önállóság szikrája, de az illető nem tud vele mit kezdeni, akkor eléggé gyászos következmények borítékolhatók.
Az értékeik szerint az állítások igazságtartalmának megítélésekor személyes érzéseiket kell előnyben részesíteniük, még bizonyíték ellenében is. A "hit" szerintük egy erény.a vallásos emberek többsége sem csodákra várva él, hanem kész megküzdeni a boldogulásért. Maximum lesz egy kis lelkiismeretfurdalása, ha ennek érdekében a vallásával ellentétes dolgokra kényszerül.
Ennek a következménye rengeteg helytelen döntés és a hajlam a hazudozásra. A (fiktív) bűneik miatt érzett lelkiismeretfurdalás pedig a (valódi) tetteik felett érzett felelősségérzetet tompítja.
Amit igazán kifogásolok, hogy hajlamosak ebben az értékrendszerben, sőt, saját meggyőződéseik szerint felnevelni az utódaikat. Olyan identitást kényszerítenek rájuk, amelyet azok nem dobhatnak el, hacsak nem vállalják a "szent büntetést", ami a hitehagyással jár.
Nem csak arról van szó, hogy amíg elég idős nem lesz a gyerek, hogy tudjon dönteni, addig a szülő a saját belátása szerint megmondja, hogy hogyan legyenek a dolgai, hiszen a hitehagyás büntetése örök kárhozat, esetleg halál.
Azt értem, hogy a vallásos ember csak szeretne közelebb kerülni az élet forrásához, a szívére hallgat és csak boldog szeretne lenni, de én nem szívesen hagynám, hogy bárki azzal bántalmazza a gyerekeit, hogy
"te keresztény vagy és ha esetleg valaha meggondolnád magad, hát akkor pokolra kerülsz és az örökkévalóságig fogsz szenvedni."
Incognito
Szerintem a vallás egykoron egyfajta mankóként szolgált, iránytű, hogy az üvöltő ismeretlen elől behúzódhasson az ember valahová, ahol meleg van :). Akol.. Bármennyire is lealacsonyítónak tűnhet a hasonlat, végül is valóban szükség volt rá szerintem egykoron. Ráadásul ezek a rögzült ősi gondolkodásmódok és viselkedésformák meglepően jól ellenállnak a változásnak, én személy szerint a tudományos materializmust is egy vallásnak tartom, igazából csak a díszletek változtak, a fekete csuhás papok helyére fehér ruhás tudósok léptek, akik pont olyan érthetetlen nyelven beszélnek, legfeljebb most nem azzal ráznak le, ha nem érted a dolgot, hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek, hanem valami bonyolult tudományos halandzsával, amit csak a "beavatottak" érthetnek, nem Te, szegény halandó, úgyhogy hidd csak el.. Persze a tudományos materialista is rém büszke ám, hogy túllépett a "babonás" hiten, és végre szilárd talajon áll.. Hahaha :). És továbbra is birka módjára megeszi, amit elé tesznek, kicsit más tálalásban.
De ha már vitatkozni kell valakivel, akkor ezerszer inkább egy tudományos materialistával, mint egy bigott vallásossal, a tudományos materialista legalább elismeri közös alapnak a logikát és józan észt ;), tehát lehet érvelni. A szerencsétlen vallásosnak csak hite van, meg reménye, hogy a sok visszafojtás után a mennyországban aztán igazán rászakad majd a bőségszaru. Ennek legmegmosolytatóbb válfajai a különféle, közeli világvégét hirdető vallások, például a Jehovisták, ezek az élet elől menekülő emberek azt gondolják, hogy már csak egy "kicsit" kell kibírni a szent elvek szerint, aztán ránk szakad a világvége és a jók mennek a mennyországba, ahol aztán végre élhetnek egy kicsit.. Szuper. Nem csoda, hogy kétségbeesetten védik a "hitüket", ami mögé elbújnak az élet kihívásai elöl. Igazából szerintem az emberiségnek a vallásos hit olyan, mint csibének a tojás - jó szolgálatot tett egy korábbi életszakaszban, de mostmár szépen el kellene hagyni.
De ha már vitatkozni kell valakivel, akkor ezerszer inkább egy tudományos materialistával, mint egy bigott vallásossal, a tudományos materialista legalább elismeri közös alapnak a logikát és józan észt ;), tehát lehet érvelni. A szerencsétlen vallásosnak csak hite van, meg reménye, hogy a sok visszafojtás után a mennyországban aztán igazán rászakad majd a bőségszaru. Ennek legmegmosolytatóbb válfajai a különféle, közeli világvégét hirdető vallások, például a Jehovisták, ezek az élet elől menekülő emberek azt gondolják, hogy már csak egy "kicsit" kell kibírni a szent elvek szerint, aztán ránk szakad a világvége és a jók mennek a mennyországba, ahol aztán végre élhetnek egy kicsit.. Szuper. Nem csoda, hogy kétségbeesetten védik a "hitüket", ami mögé elbújnak az élet kihívásai elöl. Igazából szerintem az emberiségnek a vallásos hit olyan, mint csibének a tojás - jó szolgálatot tett egy korábbi életszakaszban, de mostmár szépen el kellene hagyni.
Nálad a labda, de rossz irányba haladsz vele. Hatalmas különbség van az alapvető hozzáállások között.én személy szerint a tudományos materializmust is egy vallásnak tartom, igazából csak a díszletek változtak, a fekete csuhás papok helyére fehér ruhás tudósok léptek
A populáris vallások arra építkeznek, hogy adott egy ötlet és ezt senki nem kérdőjelezheti meg soha. Ennek magyarázatára minden lehetséges dologgal előhozakodnak.
Például senki sem kérdőjelezheti meg azt ami a Bibliában áll, mert azt Isten írta ezért nem szabad megkérdőjelezni.
Egyébként sem illik mások kifinomult lelkivilágába olyan kegyetlen módon beletaposni, hogy megmondjuk a véleményünket.
Ez a "hit". Egy homokra épített vár, egy üvegtemplom.
A tudományos módszer ezzel szemben lényegében az, hogy dolgozol az ötleteiden és ha úgy gondolod, hogy kész, akkor közzé teszed.
Bárki, aki beleolvas beleköthet. Ami azt illeti mindenbe megpróbálnak belekötni, amibe csak bele lehet. Ha kiderül, hogy az ötleteid alapvetően hibásak akkor megszégyenítés ér és megtanulod, hogy ne legyél elhamarkodott. Ha nem derül ki azonnal néhány hiba nem kell aggódni - majd kiderül később. Ez a módszer nem tekintélyelven alapul.
Az emberi természet alapján biztos, hogy valamelyest közrejátszik az is, de nem a tekintélyelvűség az irányadó.
Legfeljebb akkor ráznak le, ha túl fáradságos elmagyázni és nem vesznek komolyan vagy maguk sem értik teljesen - de elhinni tényleg könnyebb, mint megérteni.azzal ráznak le, [...] valami bonyolult tudományos halandzsával, amit csak a "beavatottak" érthetnek, nem Te, szegény halandó, úgyhogy hidd csak el..
A vallásos emberekkel szemben tanusított finomkodástól, különleges bánásmódtól meg kell szabadulni. Miért is érdemel tiszteletet az, ha valaki vallásos? Miért éppen az Isten-ötleteket kellene megkímélni a kritikától, ha minden mást a vad kutyák elé vetünk? Mit is sikerült elérni a hittel? És a tudománnyal?
Incognito
Hát, elvben igazad is volna a tudományt illetően. Hogy ez gyakorlatban mennyire érvényesül,és hogy mennyire erős a dogmatizmus a tudományos életben, arra jó példa, hogy milyen nehezen adta meg magát a newtoni mechanisztikus világkép a kvantummechanikainak, vagy maga a tény,hogy a hivatalos tudomány napjainkban is materialista. Az elvek szépek, de ha nem alkalmazzák őket, akkor nem sokat érnek. A tudósok jelentős része nem is volna erre képes szvsz,személyiségünk defektusai (lásd tekintélyelv) megakadályoznak abban,hogy elismerjük a hibáinkat,akár önmagunk előtt is,ehhez még hozzájönnek a klikkek,üzleti érdekek. Szóval nem árt észben tartani,hogy elmélet és gyakorlat között óriási szakadék tátonghat,és jelen konkrét világunkban tátong is!
A fő probléma az,hogy a gondolkodásunk,mármint a többségé,absztrakt. Elvesztette a kapcsolatát a valósággal. Ennek oka egész egyszerűen az oktatásban keresendő,ott ugyanis úgy tanítják a szegény gyereket,hogy a fejébe vernek egy modellt a valóságról,aztán ebben a modellben kell gondolkodnia tovább. A valóságról szó sincs.. Már itt elvesztette a kapcsolatát a valósággal,ezért van az például,hogy műveletlen,de józan paraszti ésszel gondolkodó emberek meggazdagodhatnak,míg sok tanult ember szegény. Ugyanis az előbbi csoport a valóságot tekinti referenciának,a gondolkodása a valóságon alapul! Míg a második a tanult modellt tekinti alapnak,ami meg kell súgjam inkább másokat tesz gazdaggá!
De kérdezem én,minek felépíteni egy modellt a fejünkben, és abban gondolkodni,mikor ott van a valóság az orrunk előtt?
Ennek csakis akkor van értelme,ha tömegeket kívánsz az orruknál fogva vezetni, és kiképezni, hogy a te modelled szerint gondolkodjanak.Vagy talán csak kegyes lenni velük,és leegyszerűsíteni a kis életüket :). Ki tudja :).
Szvsz érdemes mindig megnézni,hogy vajon ebben a konkrét valóságban (a sok lehetséges valóság közül) valóban úgy vannak-e a dolgok, ahogy gondolod.. Ha ez szokásoddá válik, már készen is vagy.
A fő probléma az,hogy a gondolkodásunk,mármint a többségé,absztrakt. Elvesztette a kapcsolatát a valósággal. Ennek oka egész egyszerűen az oktatásban keresendő,ott ugyanis úgy tanítják a szegény gyereket,hogy a fejébe vernek egy modellt a valóságról,aztán ebben a modellben kell gondolkodnia tovább. A valóságról szó sincs.. Már itt elvesztette a kapcsolatát a valósággal,ezért van az például,hogy műveletlen,de józan paraszti ésszel gondolkodó emberek meggazdagodhatnak,míg sok tanult ember szegény. Ugyanis az előbbi csoport a valóságot tekinti referenciának,a gondolkodása a valóságon alapul! Míg a második a tanult modellt tekinti alapnak,ami meg kell súgjam inkább másokat tesz gazdaggá!
De kérdezem én,minek felépíteni egy modellt a fejünkben, és abban gondolkodni,mikor ott van a valóság az orrunk előtt?
Ennek csakis akkor van értelme,ha tömegeket kívánsz az orruknál fogva vezetni, és kiképezni, hogy a te modelled szerint gondolkodjanak.Vagy talán csak kegyes lenni velük,és leegyszerűsíteni a kis életüket :). Ki tudja :).
Szvsz érdemes mindig megnézni,hogy vajon ebben a konkrét valóságban (a sok lehetséges valóság közül) valóban úgy vannak-e a dolgok, ahogy gondolod.. Ha ez szokásoddá válik, már készen is vagy.
Szerintem nem egészen tudod, hogyan működik a tudományos világ, de ennek megvitatására van alkalmasabb hely is:
[www.scythe.hu]
[www.scythe.hu]
Ha jól értettem Incognito amellett érvelt, hogy a tudományos módszer nem működik:
Térjünk vissza oda, hogy mi a bajunk a vallásos emberekkel.
Ott tartottunk, hogy a semmire grátisz elismerést és megbecsülést követelnek. Ezen kívül szokásuk egy csoport tagjaként azonosítani magukat. Csoportok pedig sokszor abból a célból alakulnak, hogy tagjai áldozatnak állítsák be magukat és valamilyen kompenzációt kapjanak (röhejes) sérelmeik miatt.
Szerintem ez a közösségre nézve destruktív viselkedés - nekem ez (is) a bajom velük. Nem szabad kompenzációt adni nekik emberbaráti szempontok miatt vagy mert nem akarunk ellenségeket szerezni.
Ebbe a hibába sajnos személyesen beleestem már és természetesen visszaéltek a jóindulatommal, én szívtam meg. (Ezen mindig felbosszantom magam. )
Ezeknek az embereknek kontrollra van szükségük, nem újabb meg újabb "szeretetcsomagra".
a tudósok személyes defektusai és a többség "absztrakt" gondolkodása miatt. Hmm, inkább passzolom ezt a vitát. :-)Az elvek szépek, de ha nem alkalmazzák őket, akkor nem sokat érnek.
Térjünk vissza oda, hogy mi a bajunk a vallásos emberekkel.
Ott tartottunk, hogy a semmire grátisz elismerést és megbecsülést követelnek. Ezen kívül szokásuk egy csoport tagjaként azonosítani magukat. Csoportok pedig sokszor abból a célból alakulnak, hogy tagjai áldozatnak állítsák be magukat és valamilyen kompenzációt kapjanak (röhejes) sérelmeik miatt.
Szerintem ez a közösségre nézve destruktív viselkedés - nekem ez (is) a bajom velük. Nem szabad kompenzációt adni nekik emberbaráti szempontok miatt vagy mert nem akarunk ellenségeket szerezni.
Ebbe a hibába sajnos személyesen beleestem már és természetesen visszaéltek a jóindulatommal, én szívtam meg. (Ezen mindig felbosszantom magam. )
Ezeknek az embereknek kontrollra van szükségük, nem újabb meg újabb "szeretetcsomagra".
Anonymous
"Nehezemre esik elfogadni, hogy mennyire sokan vannak, akiket tényleg csak a közvetlen megtorlástól való félelem tart vissza a bűnözéstől."
De mit hívnánk bűnözésnek, ha nem lennének azok a 'megtorlások', vagyis a törvények?
Ha egy állat megöl egy másik állatot, az nem bűn. Tehát ha egy ember megölne egy másikat, azért mert rombolja a világot (szemetel, gázokat bocsát a levegőbe, ostoba és ezzel másokat is megfertőz...stb.), az bűn?
Persze az állatok csak akkor ölnek, ha szükség van rá. Nem kedvtelésből...
Aztán a lopás.. az sem létezne a (kitalált) magántulajdon létezése nélkül.
Stb.
Tehát akkor mi is az amit bűnözésnek nevezünk....? Azt hiszem ezt fontos lenne tisztázni, ha már szóba jött a bejegyzésben.
De mit hívnánk bűnözésnek, ha nem lennének azok a 'megtorlások', vagyis a törvények?
Ha egy állat megöl egy másik állatot, az nem bűn. Tehát ha egy ember megölne egy másikat, azért mert rombolja a világot (szemetel, gázokat bocsát a levegőbe, ostoba és ezzel másokat is megfertőz...stb.), az bűn?
Persze az állatok csak akkor ölnek, ha szükség van rá. Nem kedvtelésből...
Aztán a lopás.. az sem létezne a (kitalált) magántulajdon létezése nélkül.
Stb.
Tehát akkor mi is az amit bűnözésnek nevezünk....? Azt hiszem ezt fontos lenne tisztázni, ha már szóba jött a bejegyzésben.
Tehát akkor mi is az amit bűnözésnek nevezünk....?
A dolog valahol ott kezdődik el, hogy az ember társadalmi lény. Azáltal, hogy társadalomban él, vállalja, hogy lemond bizonyos "jogairól" (mint például a gyilkolás), ezért cserébe a társadalom egyfajta biztonságot és védelmet nyújt számára.
d'Argenson egy gondolatával világítanám meg:
A köztársaságban mindenki tökéletesen szabad, amíg másoknak nem árt.
Ha társadalomban akar élni, azzal vállalja a társadalmi szerződés feltételeit... ha a társadalom ellen tesz, az megbünteti. Ez a bűn-bűnözés körforgás lényege. Hogy a társadalom mit tekint bűnnek, az a fennálló ideológiától (hagyomány, politika, vallás, és még sok minden más elegye) függ.
Tehát ha egy ember megölne egy másikat, azért mert rombolja a világot, az bűn?
A társadalom szempontjából igen, mivel az önbíráskodásról az egyén lemond, amint a társadalomban kíván élni (jelen társadalmunkban legalábbis... máshol és máskor volt párbaj meg hasonló eszközök). Az ilyen egyén megbüntetésének megvan a maga jogi és bürokráciai útja, az önbíráskodás elfogadhatatlan egy szervezett társadalom részéről, hacsak nem kíván anarchiába torkollani.
Az, hogy a nyugati világban (és a keleti egy részén) a vallási és a polgári törvények nagyjából egybeesnek annak következménye, hogy másfél évezrede ez a hagyomány ég bele szinte minden itt élő emberbe.
lopás.. az sem létezne a (kitalált) magántulajdon létezése nélkül.
Akinek nem tetszik a magántulajdon, szabadon kivonulhat a pusztában, a dzsungelbe, ahova akar, és magántulajdon nélkül élhet... Ha a társadalomban kíván élni, akkor elfogadja a szabályait... ilyen az élet.
Richard Dawkins említi az Isteni téveszme című könyvében, hogy az 1969-es montreali rendőrsztrájk ideje alatt megsokszorozódtak a bűncselekmények.De mit hívnánk bűnözésnek, ha nem lennének azok a 'megtorlások', vagyis a törvények?
Ugyanez kissé nagyobb léptékkel: sok vallásos ember nem érti, hogy az ateista miért él erkölcsösen, ha szerinte úgysincs isteni elszámoltatás.
Anonymous
Köszönöm a válaszokat.
"Akinek nem tetszik a magántulajdon, szabadon kivonulhat a pusztában, a dzsungelbe, ahova akar, és magántulajdon nélkül élhet... Ha a társadalomban kíván élni, akkor elfogadja a szabályait... ilyen az élet."
Régebben volt egy család, akik maguk nevelték a gyerekeiket és nem járatták őket iskolába. Amikor kiderült, a hatóság egyből ugrott a dologra és megbüntette a családot. Ha jól emlékszem csak pénzösszeg volt a büntetés és kötelezték őket arra, hogy a gyerekek iskolába járjanak. Szvsz nem teheted meg, hogy elvonulsz a modern/globális élet elől. És ha előremegyünk kicsit a jövőbe... Majd ha! be lesz mindenki chipelve semmi perc alatt meg fogják találni az 'elkóborolt' illetőt. Arról nem is beszélve, hogy lassan nem is lehetne hova menni.
Ha az emberek agyát nem mosnák más a megszületés pillanatától, lehet többen vágynának vissza a természetbe. A mai modern világkép időben nézve nagyon kicsi töredéke, annak az idődnek, amíg az ember elérte mai formáját. Tipikus emberi hiba a türelmetlenség és részben ennek köszönhető az, hogy hogy nézünk ma ki... Jóformán hirtelen elszakadtunk a természettől és minél mélyebb lesz a szakadék köztünk, annál nagyobb lesz később baj. Vagy mindenki 'robot' lesz?...
"Ha társadalomban akar élni, azzal vállalja a társadalmi szerződés feltételeit... ha a társadalom ellen tesz, az megbünteti."
Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy mégis sokan vannak akik a társadalmat csak kihasználják és visszaélnek vele. Büntetés nélkül.
"Akinek nem tetszik a magántulajdon, szabadon kivonulhat a pusztában, a dzsungelbe, ahova akar, és magántulajdon nélkül élhet... Ha a társadalomban kíván élni, akkor elfogadja a szabályait... ilyen az élet."
Régebben volt egy család, akik maguk nevelték a gyerekeiket és nem járatták őket iskolába. Amikor kiderült, a hatóság egyből ugrott a dologra és megbüntette a családot. Ha jól emlékszem csak pénzösszeg volt a büntetés és kötelezték őket arra, hogy a gyerekek iskolába járjanak. Szvsz nem teheted meg, hogy elvonulsz a modern/globális élet elől. És ha előremegyünk kicsit a jövőbe... Majd ha! be lesz mindenki chipelve semmi perc alatt meg fogják találni az 'elkóborolt' illetőt. Arról nem is beszélve, hogy lassan nem is lehetne hova menni.
Ha az emberek agyát nem mosnák más a megszületés pillanatától, lehet többen vágynának vissza a természetbe. A mai modern világkép időben nézve nagyon kicsi töredéke, annak az idődnek, amíg az ember elérte mai formáját. Tipikus emberi hiba a türelmetlenség és részben ennek köszönhető az, hogy hogy nézünk ma ki... Jóformán hirtelen elszakadtunk a természettől és minél mélyebb lesz a szakadék köztünk, annál nagyobb lesz később baj. Vagy mindenki 'robot' lesz?...
"Ha társadalomban akar élni, azzal vállalja a társadalmi szerződés feltételeit... ha a társadalom ellen tesz, az megbünteti."
Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy mégis sokan vannak akik a társadalmat csak kihasználják és visszaélnek vele. Büntetés nélkül.
Ki mondta, hogy az emberek „elhagyták a természetet”?Ha az emberek agyát nem mosnák más a megszületés pillanatától, lehet többen vágynának vissza a természetbe.
A „természetben” az a természetes, hogy az embert szó szerint megeszik – no nem a szúnyogok, hanem nagyobb élőlények –, és hogy a mai kényelmünket és biztonságunkat mind-mind annak a „csúnya” dolognak köszönhetjük, amit technikának nevezünk.
Az emberi technika is része a természetnek. A fejlődés folyamatos.
Meg van valahol határozva, hogy pontosan milyen sebességgel szabad haladni, és ehhez képest nézünk ki „máshogy”?Tipikus emberi hiba a türelmetlenség és részben ennek köszönhető az, hogy hogy nézünk ma ki...
Itt milyen törvényről beszélsz? Jogszabályokról, vagy arról, hogy hogyan működnek a dolgok?Erkölcs nincs. Ez egy illúzionista fogalom. Valami vagy törvényes - vagy nem az.
Rengeteg magatartásforma a hatályos jogszabályoktól függetlenül is garantáltan bukáshoz vezet. Például az arc másik felének odafordítását nem tiltja a jog és ez öngyilkos viselkedés.
De a bukást is értelmezhetjük többféleképpen. Nem azért nem iszom csontra magam a sarki kocsmában minden nap, mert félek tőle, hogy utána nem hoz ajándékot a mikulás, hanem mert nem akarok inni. Nem vonz. Hasonlóan a kép, hogy álszent, hazug ember legyek se nagyon vonzó.
Ez jó trükk, de még anélkül is lehet igazolni, hogy ki hova való, hogy átvernék bárkit! Ha útban van a sok majom legrosszabb esetben közvetlen megtorlástól való félelmet keltek, az megy. Ha ahhoz is túl ostoba, hogy ennyit felfogjon, akkor nem éri meg a fáradságot, inkább visszavonulok. Az élet meg idővel úgyis mindenkit a neki megfelelő pozícióba fog helyezni.Dobj be néhány vallással fűszerezett rohadt gyümölcsöt és így leszel az istenük, anélkül, hogy ezt valaha is felfognák tudatosan. :)
Szvsz nem teheted meg, hogy elvonulsz a modern/globális élet elől.
Azok a bennszülöttek a harmadik világ dzsungeleiben, akik most is egy szál pénisztokban jönnek-mennek, talán más állásponton vannak. A Föld hatalmas... ha épp azt akarnám, most foghatnám magam és elindulhatnék ki a székely bércek és büszke erdők felé, és soha nem találnának rám, ha nem akarnám... nekem nincs meg a képzettségem, hogy túl is éljem, de az sem lehetetlen, ha igazán azt akarja az ember.
Irdatlanul nagy területek vannak bolygónkon, ahol úgy élhetne az ember egy életen át, hogy jó eséllyel soha nem látna más embert. Csak azért nem tesszük meg, mert így kényelmesebb... panaszkodni olyan könnyű, élni meg olyan nehéz. Ahogy a vallások jó része is mondja: elégedj meg azzal amid van, ülj csendben a fenekeden, és ne próbálj önállósodni. Épp ez a baj velük, és épp ez a hasznuk... nézőpont kérdése, hogy épp melyik aktuális.
Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy mégis sokan vannak akik a társadalmat csak kihasználják és visszaélnek vele. Büntetés nélkül.
Might is right. Ez még mindig aktuális...
Ha a társadalom tényleg úgy érezné, hogy kihasználják, és ezt elviselhetetlennek találná, tenne valamit. De a társadalmat az előbb említett vallásos tömeg alkotja (még ha nem is követője semmilyen vallásnak sem, sok egyén produkálja a tüneteket)... nem mer ilyen komoly lépést tenni, mivel azzal épp a vezető(ke)t fejezné le. És akkor szegény birkanyájat ki vezetné? Túl szörnyű sokak számára a vezető nélküliség "rémálma", és ezt a megfelelő helyen lévők nagyon jól tudják, és ki is használják.
Ergo sum: ezek az említett, büntetlenül "garázdálkodók" igazából nem tesznek a társadalom ellenére (leglábbis az nem ítéli így meg, és ez a lényeg)... A másik orca odafordításának gyakorlata igen mélyen ivódik sokakba, így inkább eltűrik, semmint cselekedjenek (esetleg sírnak és panaszkodnak, ami szinte senkit nem érdekel).
Anonymous
"Ki mondta, hogy az emberek „elhagyták a természetet”? "
Ezt én mondom és az általam ismert emberek között még elég sokan vannak ezen a véleményen. Hogy ne maradjon megindoklás nélkül... Nézz csak meg egy nagy várost, akár nálunk, akár külföldön. Természetnek nem sok nyomát látni és a beszerezhető táplálék nagy része is mű kaja vagy tele van olyan adalékokkal, amelyek normál esetben nem találhatóak meg a természetben. Ha egy falut nézünk meg, ott ugyan több természetes dolog lenne, de itt szólnak közbe a mezőgazdák és egyéb (nagy) földbirtokosok. Lényegében akárhova mész, szinte azt látni, hogy az ember beavatkozott a természet rendjébe. Persze részben ez abból is adódik, hogy túlnépesedtünk. Túl sok az ember.
"Meg van valahol határozva, hogy pontosan milyen sebességgel szabad haladni, és ehhez képest nézünk ki „máshogy”?"
Nincs meghatározva, de ahogy a régi magyar mondás tartja: "Türelem rózsát terem."
"A „természetben” az a természetes, hogy az embert szó szerint megeszik"
Igen. Ezért 'kaptuk' a tudást, amely korrigálja ezt a problémát.
"Az emberi technika is része a természetnek."
Az értelmező szótár szerint, a természet alatt elsősorban "az állatok, növények, ásványok világát értjük", másodsorban "a földi és földön kívüli élőlények összességét". Véleményem szerint a technika, az emberi tudás (mellék?)terméke.
A technika fejlődése nem jelenti, azt hogy mű ember kell legyen mindenki.
Ezt én mondom és az általam ismert emberek között még elég sokan vannak ezen a véleményen. Hogy ne maradjon megindoklás nélkül... Nézz csak meg egy nagy várost, akár nálunk, akár külföldön. Természetnek nem sok nyomát látni és a beszerezhető táplálék nagy része is mű kaja vagy tele van olyan adalékokkal, amelyek normál esetben nem találhatóak meg a természetben. Ha egy falut nézünk meg, ott ugyan több természetes dolog lenne, de itt szólnak közbe a mezőgazdák és egyéb (nagy) földbirtokosok. Lényegében akárhova mész, szinte azt látni, hogy az ember beavatkozott a természet rendjébe. Persze részben ez abból is adódik, hogy túlnépesedtünk. Túl sok az ember.
"Meg van valahol határozva, hogy pontosan milyen sebességgel szabad haladni, és ehhez képest nézünk ki „máshogy”?"
Nincs meghatározva, de ahogy a régi magyar mondás tartja: "Türelem rózsát terem."
"A „természetben” az a természetes, hogy az embert szó szerint megeszik"
Igen. Ezért 'kaptuk' a tudást, amely korrigálja ezt a problémát.
"Az emberi technika is része a természetnek."
Az értelmező szótár szerint, a természet alatt elsősorban "az állatok, növények, ásványok világát értjük", másodsorban "a földi és földön kívüli élőlények összességét". Véleményem szerint a technika, az emberi tudás (mellék?)terméke.
A technika fejlődése nem jelenti, azt hogy mű ember kell legyen mindenki.
Meg úgy is lehet mondani, hogy az is a természet rendje, amit az ember csinál.Lényegében akárhova mész, szinte azt látni, hogy az ember beavatkozott a természet rendjébe.
Ha még akad valaki, aki nem látta George Carlin előadásának ideillő részletét, nézze meg! Talán helyre zökkenti ezt a kis félreértést:
[www.youtube.com]
Dehogy „kaptuk”: foggal-körömmel megküzdött érte az emberiség.Ezért 'kaptuk' a tudást, amely korrigálja ezt a problémát.
Mit is mond a sátánizmus az emberről?másodsorban "a földi és földön kívüli élőlények összességét"
Egy az állatok közül.
Anonymous
"Dehogy „kaptuk”: foggal-körömmel megküzdött érte az emberiség. "
Rosszul fejeztem ki magam. Úgy értem, hogy mi kaptuk azt az adottságot, amellyel eltudtunk jutni a tudás mai szintjére.
George Carlinnak sok mindenben igaza van, pl hogy a Föld majd megújítja magát (idővel) és akkor is lesz, amikor az ember már nem. Viszont ez nem jelenti azt, hogy nyugodtan tegyük tönkre (hiszen ez az otthonunk).
Minden relatív. A "természet(es)" jelentése is. Akárcsak a normák. Azt hiszem erről a végtelenségig lehetne vitázni. Nekem a természetről erdők, folyók, állatok és olyan helyek jutnak eszembe ahol a technikának semmi jele. Van akinek meg a mesterségesen létrehozott parkok jelentik a természetet....
Rosszul fejeztem ki magam. Úgy értem, hogy mi kaptuk azt az adottságot, amellyel eltudtunk jutni a tudás mai szintjére.
George Carlinnak sok mindenben igaza van, pl hogy a Föld majd megújítja magát (idővel) és akkor is lesz, amikor az ember már nem. Viszont ez nem jelenti azt, hogy nyugodtan tegyük tönkre (hiszen ez az otthonunk).
Minden relatív. A "természet(es)" jelentése is. Akárcsak a normák. Azt hiszem erről a végtelenségig lehetne vitázni. Nekem a természetről erdők, folyók, állatok és olyan helyek jutnak eszembe ahol a technikának semmi jele. Van akinek meg a mesterségesen létrehozott parkok jelentik a természetet....
Incognito
Megkövetlek, tényleg kicsit elszálltam más irányba :). Sorry. Amit oda leírtam azt nem 2000 karakterbe kellene belezsúfolni mert így hmm... Kicsit absztrakt azt hiszem :D.
A lényeg csak annyi lett volna, hogy az egyszeri ember szemszögéből nézve, aki nem tudós, igazából hitről van szó mert nem fog komolyan utánaolvasni/utánakutatni, hogy vajon igazuk van-e a tudósoknak, akik mondjuk 5 perce jelentettek be valamit a TV-ben, hanem szépen elhiszi :).
No, ennyit erről :).
A lényeg csak annyi lett volna, hogy az egyszeri ember szemszögéből nézve, aki nem tudós, igazából hitről van szó mert nem fog komolyan utánaolvasni/utánakutatni, hogy vajon igazuk van-e a tudósoknak, akik mondjuk 5 perce jelentettek be valamit a TV-ben, hanem szépen elhiszi :).
No, ennyit erről :).
Válasz
"És különben is, a ma embere már nem olyan együgyű, nem annyira elmaradott, mint azok voltak, akiknek annak idején a Bibliát, a Koránt vagy a Bhagavad-Gítát szánták."
Sajnos, még mindig akadnak ilyen együgyű emberek, akik hajlandóak engedelmes birkaként követni a pásztort.
Sajnos, még mindig akadnak ilyen együgyű emberek, akik hajlandóak engedelmes birkaként követni a pásztort.
Regisztrált: 2010. március 4.
Kommentek: 4
Karma: 0
Két meglátás:
Először is, sátánizmus is egy vallás, nem? Akkor végül ez is besorolódik a "vallások" közé, tehát a sátánistákra is ugyanúgy vonatkoznak a leírtak, ezek szerint rád is? Avagy "vallások" alatt a "sátánizmuson kívüli többi vallásra" gondolsz?
Másodszor.
"Nem szívesen marad „egyedül”, vágyik a társai elismerésére és retteg attól, hogy kiközösítik."
A társai elismerésére mindenki vágyik. Az ember társas lény, így születik. Nincs olyan, aki más emberktől kapott pozitív reakciók nélkül, és társak nélkül élni tudna. Úgy érzem tehát, a tulajdonság negatívként való feltűntetése hibás. Ezt a tulajdonság inkább természetes jellemző az embernél.
Először is, sátánizmus is egy vallás, nem? Akkor végül ez is besorolódik a "vallások" közé, tehát a sátánistákra is ugyanúgy vonatkoznak a leírtak, ezek szerint rád is? Avagy "vallások" alatt a "sátánizmuson kívüli többi vallásra" gondolsz?
Másodszor.
"Nem szívesen marad „egyedül”, vágyik a társai elismerésére és retteg attól, hogy kiközösítik."
A társai elismerésére mindenki vágyik. Az ember társas lény, így születik. Nincs olyan, aki más emberktől kapott pozitív reakciók nélkül, és társak nélkül élni tudna. Úgy érzem tehát, a tulajdonság negatívként való feltűntetése hibás. Ezt a tulajdonság inkább természetes jellemző az embernél.
Nem teszi ezt egyértelművé a cikk első bekezdésében található zárójeles rész?Avagy "vallások" alatt a "sátánizmuson kívüli többi vallásra" gondolsz?
A jobbfelőli beállítottságúak a nyájhoz húznak, ahhoz próbálnak alkalmazkodni, mert nem elég erősek és nem elég önállóak. A másik oldal – a sátánizmus oldala – olyanokból áll, akik kiválasztják a társaikat, mert nincs szükségük arra, hogy meg kelljen hunyászkodniuk, hogy kompromisszumot kössenek saját ideáljaikat megtagadva.Nincs olyan, aki más emberktől kapott pozitív reakciók nélkül, és társak nélkül élni tudna.
A sátánista olyan ember, akinek az igazolt magabiztosságát mások is érzik, és ösztönösen köré gyűlnek, keresik a társaságát – feltéve, ha az illető sátánista ezt lehetővé teszi, mert természetesen vannak introvertált, emberkerülő sátánisták is, ám esetükben sem arról van szó, hogy kitaszítottak lennének.
Regisztrált: 2010. március 4.
Kommentek: 4
Karma: 0
Tehát akkor ugyanott tartunk: olyan viselkedésformát alkalmazol, amelyek által másokkal elfogadtatod magad, úgy, mint magabiztos, erős ember, aki köré gyűlni kell. Ugyanolyan alkalmazkodási forma a beilleszkedéshez, csupán a pozíció a más. Ezek szerint ugyanúgy a többi ember elismerése kell, ahhoz is, hogy nagyobb embernek tekintsenek. Sőt, minnél nagyobb embernek akarsz tűnni, annál nagyobb elismerés kell, annál jobban el kell fogadjank.
Emellett pedig a leírtak alapján a sátánistáknak nincsenek barátaik. Ugyanis, ha barátaidat te választod, az nem barát, mert egy barátság csak mellérendelt viszonyban létezik, alárendeltként már nem barátságról beszélünk. A barátok kölcsönösen választják egymást, és nem pedig az egyik a másikat.
Emellett pedig a leírtak alapján a sátánistáknak nincsenek barátaik. Ugyanis, ha barátaidat te választod, az nem barát, mert egy barátság csak mellérendelt viszonyban létezik, alárendeltként már nem barátságról beszélünk. A barátok kölcsönösen választják egymást, és nem pedig az egyik a másikat.
Vegyük át még egyszer!
A – cikkben használt módon értett – vallásos alkalmazkodni próbál az idegenek által kitalált ideálokhoz még akkor is, ha az számára terhes vagy fájdalmas, de nem tehet mást, mert ezt követeli meg tőle az istene.
A sátánista az értékrendjét maga alakítja, mert életének és világának haszonélvezője nem egy kitalált isten, hanem önmaga.
A társadalmi ranglétrán való előrejutás mechanizmusa független a vallásoktól, s ha megvizsgálod, rá fogsz jönni, hogy ott is a dzsungel törvényei uralkodnak. A sátánizmus a valóság keretein belül működik, és nem próbálja kitalált, irreális ideálokhoz idomítani a világot.
A sátánistákért nem kell aggódnod: ebben a letisztult értékrendben könnyű elválasztani az ocsút a búzától – a valódi, közeli barátokat a felületes ismerősöktől –, ezért biztos vagyok abban, hogy a sátánista sokkal ritkábban csalódik a „barátaiban”, mivel tudja, hogy kitől mit várhat el és kivel meddig mehet el.
A – cikkben használt módon értett – vallásos alkalmazkodni próbál az idegenek által kitalált ideálokhoz még akkor is, ha az számára terhes vagy fájdalmas, de nem tehet mást, mert ezt követeli meg tőle az istene.
A sátánista az értékrendjét maga alakítja, mert életének és világának haszonélvezője nem egy kitalált isten, hanem önmaga.
A társadalmi ranglétrán való előrejutás mechanizmusa független a vallásoktól, s ha megvizsgálod, rá fogsz jönni, hogy ott is a dzsungel törvényei uralkodnak. A sátánizmus a valóság keretein belül működik, és nem próbálja kitalált, irreális ideálokhoz idomítani a világot.
A sátánistákért nem kell aggódnod: ebben a letisztult értékrendben könnyű elválasztani az ocsút a búzától – a valódi, közeli barátokat a felületes ismerősöktől –, ezért biztos vagyok abban, hogy a sátánista sokkal ritkábban csalódik a „barátaiban”, mivel tudja, hogy kitől mit várhat el és kivel meddig mehet el.
Az általad leírtak szerint a sátánista impliciten elvárásokkal bír az emberek felé. Elvárásait reális alapokra próbálja helyezni, így irányítást nyerve, ha nem is közvetlenül a barátai, de a dolgok menete fölött.
Szerintem ez nem lehet ösztönös, veleszületett képesség, csakis egy hosszú és fáradságos tanulási folyamat eredménye.
Azonban az introvertált emberkerülőnek sokkal természetesebb megszabadulnia az emberek felé tanúsított elvárásaitól teljesen, mint fáradságos munkával igazgatni az emberi kapcsolatokat és aprólékosan kitanulni működésüket. Egy ilyen ember életének központi kérdése az lesz, hogy:
"Ha Te lennél az utolsó ember a világon, mit tennél?".
Erre az emberre ugyanúgy illeszkedhet a sátáni archetípus. Ugyanúgy sikerrel alkalmazhatja LaVey tanításainak egy részét. Az már más kérdés, hogy tetemes részét fölöslegesnek fogja találni, olyan dolgoknak, amelyek nem neki íródtak.
Szerintem ez nem lehet ösztönös, veleszületett képesség, csakis egy hosszú és fáradságos tanulási folyamat eredménye.
Azonban az introvertált emberkerülőnek sokkal természetesebb megszabadulnia az emberek felé tanúsított elvárásaitól teljesen, mint fáradságos munkával igazgatni az emberi kapcsolatokat és aprólékosan kitanulni működésüket. Egy ilyen ember életének központi kérdése az lesz, hogy:
"Ha Te lennél az utolsó ember a világon, mit tennél?".
Erre az emberre ugyanúgy illeszkedhet a sátáni archetípus. Ugyanúgy sikerrel alkalmazhatja LaVey tanításainak egy részét. Az már más kérdés, hogy tetemes részét fölöslegesnek fogja találni, olyan dolgoknak, amelyek nem neki íródtak.
Egy érdekesség:
Régóta folytatok vitát egy Jehova Tanújával arról, hogy az az isten, akit ő képvisel, mindenható-e, igazságos-e, létezik-e egyáltalán. Ő mindig avval jön, hogy ,,egy ilyen pontosan működő világegyetemnek kell hogy legyen Tervezője..."
És itt egy hosszadalmas érvelési menet következne a nézeteinek bebizonyítására. Sokáig meg tudott fogni evvel.(Nem mellékesen elvégzett egy komoly iskolát is ebben a témában, valamiféle SzKI-t, szóval érvelni tud az öreg...)
Aztán, találkoztam Shelley: Az ateizmus szükségességéről c. művel, és nem tudott mást mondani rá, mint hogy ,,szőrszálhasogatás":
,,Te azt mondod, hogy Jehova örökkévaló, igaz? Nyilván az ,,örökkévalóság" fogalmát egy embernek, egy véges lénynek nehéz felfognia, de legyen. Ha Ő örökkévaló, akkor miért ne lehetne a világegyetemünk is az? Ha ennek a természetfeletti lénynek nem volt kezdete, akkor feltételezhetjük ugyanígy ezt az univerzum részéről is..."
Nem az ellenérv helyességét ajánlom a figyelembe, hanem hogy mit reagált rá a ,,kolléga". Enyhén szólva nem volt őszinte a mosoly.
És most jön a poén rész: ha az alázatot annyira fontosnak tartják, mint ahogy, akkor egy ilyen komoly visszavágásra nem vágja rá, hogy ez baromság, és nem vetkőzik ki magából, amit most nem ecsetelek.
Ez is egy jó példa arra, hogy a keresztények ha találkoznak olyan dologgal, ami valóban igazság, vagy ,csak-van-benne-valami' kategória, akkor elfelejtkeznek önmagukról, és így már nemhogy önmaguknak, de az alapvető viselkedési normáknak sem felelnek meg.
Régóta folytatok vitát egy Jehova Tanújával arról, hogy az az isten, akit ő képvisel, mindenható-e, igazságos-e, létezik-e egyáltalán. Ő mindig avval jön, hogy ,,egy ilyen pontosan működő világegyetemnek kell hogy legyen Tervezője..."
És itt egy hosszadalmas érvelési menet következne a nézeteinek bebizonyítására. Sokáig meg tudott fogni evvel.(Nem mellékesen elvégzett egy komoly iskolát is ebben a témában, valamiféle SzKI-t, szóval érvelni tud az öreg...)
Aztán, találkoztam Shelley: Az ateizmus szükségességéről c. művel, és nem tudott mást mondani rá, mint hogy ,,szőrszálhasogatás":
,,Te azt mondod, hogy Jehova örökkévaló, igaz? Nyilván az ,,örökkévalóság" fogalmát egy embernek, egy véges lénynek nehéz felfognia, de legyen. Ha Ő örökkévaló, akkor miért ne lehetne a világegyetemünk is az? Ha ennek a természetfeletti lénynek nem volt kezdete, akkor feltételezhetjük ugyanígy ezt az univerzum részéről is..."
Nem az ellenérv helyességét ajánlom a figyelembe, hanem hogy mit reagált rá a ,,kolléga". Enyhén szólva nem volt őszinte a mosoly.
És most jön a poén rész: ha az alázatot annyira fontosnak tartják, mint ahogy, akkor egy ilyen komoly visszavágásra nem vágja rá, hogy ez baromság, és nem vetkőzik ki magából, amit most nem ecsetelek.
Ez is egy jó példa arra, hogy a keresztények ha találkoznak olyan dologgal, ami valóban igazság, vagy ,csak-van-benne-valami' kategória, akkor elfelejtkeznek önmagukról, és így már nemhogy önmaguknak, de az alapvető viselkedési normáknak sem felelnek meg.
2010. augusztus 29. 20:42
Andre Linoge
Regisztrált: 2009. július 18.
Kommentek: 40
Karma: 5
Vagy csak velem van baj.