2006. június 21.

A Sátáni Biblia

Szigeti Sándor írása

Fontos: A The Satanic Bible-nak nincs hivatalos magyar fordítása. Illegális magyar fordításaihoz hozzá lehet jutni, de ezek minden esetben pontatlanok vagy hibásan fordítottak. Idegen nyelvű változatait idegen nyelvű könyvek kereskedelmével foglalkozó könyvesboltokban lehet megrendelni. Könyvkereskedelemmel jelenleg nem foglalkozom.

Anton Szandor LaVey 1969-ben írta a The Satanic Bible (Sátáni Biblia) című könyvét, melyben a sátánizmus alapjait fogalmazza meg. A – hazánkban tetszőleges idegen nyelvű könyvesboltban megrendelhető (ára 2008-ban $7.99) – könyv fejezetei a következőképp alakulnak:

Prológus 23

A kilenc sátáni kinyilatkoztatás 25

(Tűz)
Sátán könyve
A pokoli vádirat 27

(Levegő)
Lucifer könyve
A megvilágosodás 37

Wanted! Isten – élve vagy holtan 37

Az isten, akit megváltasz, te magad lehetsz 44

Az új sátáni korszak néhány bizonyítéka 46

A pokol, az ördög, és hogyan add el a lelked 55

Szeretet és gyűlölet 64

Sátáni szex 66

Nem minden vámpír szív vért 75

Lehetőség… NEM kényszer 81

Az emberi áldozat kiválasztása 87

Élet a halál után az ego beteljesítésével 91

Vallási ünnepek 96

A fekete mise 99

(Föld)
Belial könyve
Uralom a Földön 107

A sátáni mágia elmélete és gyakorlata: (A köznapi [Lesser] és rituális [Greater] mágia meghatározása és használata) 110

A sátáni szertartás három fajtája 114

A szertartás avagy az „intellektuális felszabadító kamra” 119

A sátáni mágia hozzávalói:

Vágy 121

Időzítés 122

Ábrázolás 124

Irányítás 126

Az egyensúlyfaktor 127

A sátáni szertartás:

Néhány megjegyzés, amiket a szertartás előtt olvass el 130

A tizenhárom lépés 131

A sátáni szertartáson használt eszközök 134

(Víz)
Leviathan könyve
A háborgó tenger 141

Fohász Sátánhoz 144

Pokoli nevek 145

A vágy fohásza 147

A pusztítás fohásza 149

A könyörület fohásza 151

Az énoki kulcsok (a tizenkilenc kulcs időrendi sorrendben) 153

Lássuk, miről is szólnak a fejezetek! Mivel a Sátáni Bibliát a nemzetközi szerzői jogok védik, ezen a helyen csakis rövid kivonatokat közölhetek belőle, melyek korántsem tekinthetők teljesnek! Az idézetek szerzői jogai Anton LaVeyt és örököseit illetik. A magyarra fordításért én vagyok a felelős. Átvételükre NEM adok engedélyt, de ez az oldal szabadon linkelhető.

A pokoli vádirat

A Sátáni Biblia a keresztény Biblia mintájára számozott passzusokkal kezdődik:

„I.6 Megmártom mutatóujjam a tehetetlen, tébolyult megváltótok híg vérében, és tövistépte homlokára írom: A gonoszság VALÓDI hercege – rabszolgák királya!”

„II.4 A holtak keze túl régóta sterilizálhatja az élők gondolatait.”

„III.7 Gyűlöld teljes szívedből az ellenséged, és ha valaki arcul csap, ÜSD VISSZA!, verd szét, mert az önfenntartás a legmagasabb rendű törvény!”

Wanted! Isten – élve vagy holtan

Ettől a fejezettől kezdve LaVey teljesen köznapi nyelvet használ, nyilván mert nincs szüksége a ködösítésre. Megtudjuk, hogy a sátánista számára olyan isten létezik, amilyenben csak hinni óhajt (ha ennek szükségét látja), mert istent nem személyként, hanem a világot egyensúlyban tartó jelenségként definiálja. A „jó” és a „gonosz” egymástól elválaszthatatlan emberi fogalmak. Érdekességként említ egy ördögimádó szektát, akik úgy hiszik, Isten mindent megbocsát, ezért nem hozzá imádkoznak engesztelésért, hanem az Ördöghöz, aki földi életükön uralkodik.

„Amikor egy sátánista valami rosszat tesz, felismeri, hogy hibázni természetes – és ha igazán sajnálja, amit tett, figyelni fog arra, hogy többé ne kövesse el ugyanazt a hibát. Ha tettét nem bánja szívből, tudja, hogy újra meg fogja tenni, és eszébe sem jut, hogy meg kellene gyónnia a bűneit vagy bocsánatért kellene könyörögnie. De pontosan ez történik mindig. Az emberek bevallják bűneiket, hogy felszabadulhassanak a bűntudat alól – és nyugodtan bűnözhetnek tovább, többnyire ugyanazokat követik el újra és újra.”

Az isten, akit megváltasz, te magad lehetsz

Valamennyi istent az ember teremtette, hogy megkísérelje megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. Miért kellene tehát magunkon kívül keresnünk a létezés értelmét?

Az új sátáni korszak néhány bizonyítéka

Az eredendő bűn alól senki sem kivétel – hirdetik a keresztények. A „halálos bűnök” mind olyanok, amiket egy egészséges ember akár naponta elkövet, így a folyamatos kondicionálás révén kötődni fog a keresztény egyházhoz. Korunkban ilyesmivel már nehéz vakítani az embereket, ezért a keresztény egyház is változtatott, például már nem tartják a szexet gonosz dolognak. Bizony, jócskán eltávolodtak a (keresztény) Bibliában írtaktól, de továbbra is keresztényeknek vallják magukat.

„A béketüntetések első soraiban papokat és lelkészeket találhatunk, akik még a hadifelszereléseket szállító vonatok elé is fekszenek legalább akkora elhivatottsággal, mint amekkorával hittársaik megáldják a lövedékeket és a bombákat, és káplánként a harcmezőkre kísérik a katonákat. Valakinek itt nincs igaza. Lehetséges, hogy épp Sátán léphet fel vádlóként? Kétségtelen, hisz’ éppen ők nevezték ki annak!”

Felmerül a kérdés, hogy a sátánizmus filozófiáját miért nem hívják egyszerűen csak „humanizmusnak”, ami kevésbé agresszív elnevezés. Azért, mert a sátánizmus nemcsak filozófia, hanem vallás is, méghozzá a balfelőli ösvényt követő vallás, amely a testi, az evilági, érzéki szempontokat magasztalja. A sátánizmus betölti a pszichiátria és a vallásosság közti űrt, megadja azt a keretet, amire az embernek alaptermészeténél fogva szüksége van, mert a változást ésszel elfogadni egy dolog, és megint más azt érzelmileg is a magunkévá tenni.

„Bár megváltoztak az idők, és ez mindig is így lesz, az ember tulajdonképpen ugyanolyan maradt. Kétezer éve olyasmik miatt tartanak bűnbánatot, amik miatt sosem kellett volna bűnösnek érezni magukat. Elegünk van már abból, hogy megtagadjuk magunktól az élet megérdemelt örömeit. Ma, csakúgy, mint mindig, az embernek itt és most kell élvezetet találnia a létében, és nem a mennybéli jutalmára kell várnia.”

A pokol, az ördög, és hogyan add el a lelked

Megismerhetjük az „ördög” és a „bűnbak” kifejezések kialakulását, és képet kapunk a különféle mitológiák démonairól, valamint a pokolról – mint színhelyről – alkotott elképzelés eredetéről is. A sátánista nem adja el a lelkét senkinek, és nem köt szerződést alvilági hatalmakkal.

„Az istenfélő próféták arra tanították az embert, hogy félje a Sátánt. De mi van az olyan kifejezésekkel, mint az »istenfélelem«? Ha isten kegyelmes, miért kellene félni tőle? Valóban nem szabadulhatunk a félelemtől? Ha félned kell istentől, miért nem vagy inkább »sátánfélő«, hogy megkaphasd mindazt, amitől az istenfélelem eltilt? Az ilyen általános félelemérzet nélkül a papoknak semmijük sem maradna, amivel hatalmukban tarthatnák a híveket.”

Szeretet és gyűlölet

A szeretet és a gyűlölet két egymástól elválaszthatatlan fogalom. Ha bármelyiket elnyomjuk, azzal megbomlik az egyensúly. Ha túlságosan könnyeden értelmezzük, túlontúl általánosan használjuk, e fogalmak elveszítik eredeti jelentésüket. A sátánista tudja, hogy éppannyira képes gyűlöletet érezni, mint amennyire szeretetet, és mert van viszonyítási alapja, nem keveri össze a fogalmakat.

Sátáni szex

Az egyik legelterjedtebb tévhit, hogy a sátánizmus tulajdonképpen csak ürügy orgiák rendezésére. Tévedés! A sátánizmus a teljesen szabad szexualitást hirdeti – mindenki egyéni hozzáállása szerint dönt e kérdésben. Vannak, akik tökéletesen poligámok, mások számára a monogámia a legmegfelelőbb. Senkinek sem kellene bűntudatot érezni a nemiség miatt, és a sátánizmus egyáltalán nem törődik azzal, hogy valaki hetero-, homo-, bi- vagy aszexuális érdeklődésű.

„A sátánizmus arra bátorít, hogy éld ki szexuális vágyaidat, feltéve, hogy ezzel senki másnak nem ártasz.”

Mindenkinek elidegeníthetetlen joga, hogy maga döntsön a szexet érintő kérdésekben.

„A sátánizmus helyteleníti a nemi erőszakot, a gyermekek szexuális zaklatását, a nemi vágy állatokon történő kielégítését és bármely más hasonló cselekedetet, melyben valamely közreműködő nem szabad akaratából vesz részt, vagy ha ártatlansága, naivsága miatt megrémülhet az aktustól, illetve tulajdonképpeni akaratával ellentétes cselekedetek végrehajtására kényszerítik bármely módon.”

Ezek után már magától értetődő, hogy a maszturbációt is teljességgel természetes tevékenységnek tartja a sátánista, és tudja, hogy mivel az emberek egyéni vérmérsékletüknek megfelelő gyakorisággal végeznek önkielégítést, bűnként hirdetve ez is automatikusan az önmegtagadás egyházához bilincseli a követőket.

Nem minden vámpír szív vért

Sok olyan ember van, akik képesek arra, hogy másokban felelősségérzetet keltsenek anélkül, hogy erre bárkinek is valós oka lenne, és utána valóságos vámpírként szívják belőlük az életenergiát, különféle fortélyokkal kihasználják őket. A hagyomány szerint a démon- vagy ördögűzés első lépése, hogy felismerjük valódi természetét.

„Rendkívül nehéz olyasvalakinek megtanulni, miként mondjon nemet, aki egész életében csak igent mondott. Ám hacsak nem akarja, hogy állandóan kihasználják, meg kell tanulnia nemet mondani, amikor a helyzet úgy kívánja. Ha hagyod magad, a lelki vámpírok befurakodnak a hétköznapjaidba is, míg már nem marad magánéleted – és az irántuk érzett felelősségtudatod idővel megfoszt minden ambíciótól.”

A fenti idézetből kiderül, hogy nehéz dolog megszabadulni a lelki vámpíroktól, de e fejezetben van néhány igen hasznos ötlet.

Lehetőség… NEM kényszer

A sátánizmus arra biztat, hogy éld ki a természetes vágyaidat és tapasztald meg a „hét főbűnt”, de meg kell érteni, hogy ez a szabadság semmiképp sem jelent kényszert! Az elnyomott vágyak pszichikai nyomásától nem úgy lehet a legkönnyebben megszabadulni, ha valami egzotikus dologba kezdünk, mint amilyen például a jóga, mert ez sem univerzális csodaszer.

„A sátánista felteszi a kérdést: »Mi a rossz abban, hogy ember vagyok, emberi korlátokkal és erényekkel?« Vágyai elnyomásával a keleti misztikus semmivel sem szabadul könnyebben a kényszer alól, mint a keresztény társa.”

„A Sátánnak sosem volt szüksége törvénykönyvekre, mert az embert létfontosságú, természetes ösztönei tartották »bűnben«, hogy önmaga maradjon, hogy ragaszkodjon az érzéseihez.”

Az emberi áldozat kiválasztása

E fejezet a véráldozat magyarázatával indul. Olvashatjuk, hogy a vér az életenergiát szimbolizálja, és a mágusok a véráldozatban rejlő energiát szánják akaratuk sikerre hozásának katalizátoraként. Az úgynevezett „fehér” mágusok állatokat áldoznak, mert nem tudják, hogy ez a bizonyos energia valójában az agóniával szabadul fel, és – itt jön a lényeg – ez ugyanaz az energia, ami egyéb felfokozott érzelmi állapotban is megjelenik, mint amilyen például az orgazmus, a düh, a rémület vagy a bánat. A sátánista tehát jelképesen áldoz.

„Egy sátánista SEMMILYEN körülmények között nem áldoz fel állatot vagy gyermeket!”

A sátánista akkor vállalkozik emberáldozatra, ha az átkával levezetheti haragját, és egyúttal megszabadulhat egy teljességgel visszataszító, pusztulásra érdemes illetőtől. Az értékelés „brutálisan egyszerű”. Az áldozat ilyenkor is szimbolikusan értendő, és LaVey hangsúlyozza, hogy a kiválasztott áldozatok önmagukat pusztítják el.

„Ha a sikereid vagy a boldogságod háborgat valaki mást – nem tartozol neki semmivel! Rászolgált arra, hogy eltaposd. Ha az embereknek számolniuk kellene a cselekedeteik következményeivel, kétszer is meggondolnák, mit tesznek.”

Élet a halál után az ego beteljesítésével

Az élet az egyik legfontosabb dolog a sátánista számára. Az öngyilkosságot, a mártíromságot az esetek túlnyomó részében nem tekinti ésszerű választásnak, kivéve persze, ha erre személyes, nyomós indítéka van. A sátánizmus az ego, az öntudat végletekig fejlesztését bátorítja, mert így még az – elkerülhetetlen – halál után is fókuszban maradhat az ember tudata.

Vallási ünnepek

Mivel a sátánista önmaga istene, nyilvánvaló, hogy az elsődleges ünnepe a saját születésnapja, de létezik még egyéb ünnep is, például a tavaszi napéjegyenlőség vagy az október 31-ről november 1-ére eső halloween éjszakája. A miérteket tárgyalja ez a fejezet.

A fekete mise

A kívülállók által elképzelt fekete mise ábrázolásával kezdődik a fejezet. Még az is kiderül, hogy az elterjedt tévhit szerint a sátánisták kedvenc sportja a megkereszteletlen csecsemők feláldozása, a Biblia és egyéb keresztény jelképek gyalázása, és különféle mágikus védelmező körökből az Ördög megidézése. A valóság nem egészen ez. A fekete mise nem azonos a sátánisták mágikus szertartásaival, és még csak azt sem lehet mondani, hogy az úgynevezett fekete misét sátánisták tartják.

A mágiáról…

A sátánista ceremóniákkal a Sátáni Biblia további fejezetei foglalkoznak, sőt, LaVey önálló kötetet írt e témáról. A mágia elmélete és gyakorlatának összetettsége megkívánta, hogy önálló cikkben foglalkozzam vele.

Kommentek (44)

A cikkhez kommentet lehet írni. Ehhez nem szükséges regisztrálni, de a regisztrált neveket csak tulajdonosaik használhatják.

2009. január 25. 00:28

RadioActive

Üdvözletem.

Az írás eleje szerint "A The Satanic Bible-nak nincs hivatalos magyar fordítása. Illegális magyar fordításaihoz hozzá lehet jutni, de ezek minden esetben pontatlanok vagy hibásan fordítottak."
Mi az akadálya egy hivatalos magyar fordítás létrehozásának?

Érdekes idézet