Tegnap elolvastam otthon, szerintem a leginkább sokatmondó rész (nem tudom, az angolban is így fogalmaztak -e):
"E szavakkal John a közelben parkoló autójukhoz vonszolta Maryt"...
A hangsúly a vonszolni igén van. Bigottan vallásosnak mondott családokban, sokszor egyszerűen csak van egy -vagy több erőszakos személy, aki rákényszeríti a családtagjait a saját világnézetének követésére. Szóval, az, hogy vonszolja a társát, ahelyett, hogy mondjuk illemtudóan megkérdezné, hogy van -e kedve visszamenni az autóhoz, például (bár ez hülyén hangzik) igencsak minősíti ezt a jelképes Johnt.
Raison d’être – miről szól ez a lap?
FAQ – gyakran ismétlődő kérdések
Cikk RSS feedFriss cikkek
Legelj csak!
2010. július 5.Háború a nemzet ellen
2010. január 26.Nacionál panaszkodik
2009. december 1.Muszlim nindzsák és BDSM artisták
2009. november 12.Halloween 2009 – Mi a valóság?
2009. október 31.
Érdekes idézet
Az a valóság, ami akkor sem tűnik el, ha már nem hiszel benne.Philip K. Dick
Csókold meg Hank fenekét!
Az interneten találtam ezt a paródiát, ami véleményem szerint remekül megragadja a Bibliával házaló hittérítők abszurditását. Az eredeti – Kissing Hank’s Ass – itt olvasható: http://www.jhuger.com/kisshank.mv.
*
Ma reggel csöngettek. Amikor kinyitottam az ajtót, egy jól öltözött párt láttam kint ácsorogni. A férfi szólalt meg elsőként.
John: Helló, én John vagyok, ő pedig Mary.
Mary: Helló! Meg szeretnénk önt hívni, hogy csókolja meg Hank fenekét velünk!
Én: Bocsánat, de miről beszélnek? Ki az a Hank, és miért kéne nekem megcsókolnom a fenekét?
John: Ha megcsókolja Hank fenekét, akkor kap tőle egymillió dollárt; de ha nem, akkor kiveri magából a lelket.
Én: Micsoda? Miféle bizarr, maffiaszerű zsarolás ez?
John: Hank egy emberbarát milliárdos, aki ezt a várost építette. Az egész város az ő tulajdonában van. Bármit megtehet, amit csak akar, és ő egymillió dollárt akar adni önnek, de nem teheti mindaddig, amíg maga meg nem csókolja Hank fenekét.
Én: Ennek nincs semmi értelme. Miért…
Mary: Milyen alapon vonja kétségbe Hank ajándékát? Nem akar egymillió dollárt kapni? Nem éri meg, hogy cserébe megcsókolja Hank fenekét?
Én: Hát, esetleg; amennyiben ez nem törvényellenes, csakhogy…
John: Akkor tartson velünk, és csókoljuk meg Hank fenekét!
Én: Maguk gyakran csókolgatják Hank fenekét?
Mary: Ó, hogyne, állandóan.
Én: És odaadta az egymillió dollárt?
John: Nem, a pénzt csak akkor kapjuk meg, amikor elhagyjuk a várost.
Én: Akkor miért nem költöznek el most, azonnal?
Mary: Addig senki sem hagyhatja el a várost, amíg Hank nem mondja, máskülönben nem jár a pénz, és Hank kiveri az emberből a lelket.
Én: Ismernek valakit, aki Hank fenekét megcsókolta, elhagyta a várost, és megkapta az egymillió dollárt?
John: Az anyám évekig csókolgatta Hank fenekét. Tavaly elhagyta a várost, és biztos vagyok abban, hogy megkapta a pénzt.
Én: Beszélt az anyjával azóta?
John: Természetesen nem, Hank ezt nem engedi.
Én: De miért gondolja, hogy Hank tényleg odaadja a pénzt, ha senkivel sem beszélt, aki megkapta az egymillió dollárt?
Mary: Hát, az emberek azért kapnak valamit tőle, mielőtt elhagyják a várost. Lehet, hogy fizetésemelést, vagy nyernek a lottón, esetleg találnak 20 dollárt az utcán.
Én: Mi köze ehhez Hanknek?
John: Hanknak vannak bizonyos „kapcsolatai”.
Én: Sajnálom, de ez inkább valami fura szerencsejátéknak tűnik.
John: Csakhogy itt egymillió dollárról van szó, ezt csak nem hagyná ki! És ne feledje, ha nem csókolja meg Hank fenekét, akkor kiveri magából a lelket!
Én: Esetleg ha találkozatnék Hankkel, és személyesen vele beszélhetném meg a részleteket…
Mary: Senki sem láthatja Hanket és senki sem beszélhet vele.
Én: De akkor hogyan csókolják meg a fenekét?
John: Néha csak úgy csókot dobunk, és Hank fenekére gondolunk. Máskor pedig Karl fenekét csókoljuk meg, aki ezt továbbítja a nevünkben.
Én: Ki az a Karl?
Mary: Az egyik barátunk. Ő tanított meg minket mindenre Hank fenekének csókolgatásáról. Nem kellett mást tennünk, csak néhányszor meghívtuk vacsorázni.
Én: És maguk csak elhitték, amikor elmondta, hogy létezik ez a bizonyos Hank, aki azt kívánja, hogy a fenekét csókolgassák, és hogy ezért megjutalmazza önöket?
John: Szó sincs róla! Karl kapott egy levelet Hanktől évekkel ezelőtt, amiben Hank elmagyarázott mindent. Itt a levél másolata, nézze csak:
Karl íróasztaláról
- Csókold meg Hank fenekét, és egymillió dollárt kapsz tőle, amikor elhagyod a várost.
- Alkoholt csak mértékkel igyál.
- Verd ki a lelket azokból, akik nem olyanok, mint te vagy.
- Étkezz rendesen.
- Hank személyesen diktálta ezt a levelet.
- A Hold éretlen sajtból van.
- Minden, amit Hank mond, helyes.
- Mosd meg a kezed, mielőtt kimész a fürdőszobából.
- Ne igyál alkoholt.
- Virslit zsemlyével egyél, de ízesítés nélkül.
- Csókold meg Hank fenekét, különben kiveri belőled a lelket.
Én: Hiszen ezt Karl levélpapírjára írták!
Mary: Hanknél nem volt papír.
Én: Gyanítom, ha utánanéznénk, kiderülne, hogy ez Karl kézírása.
John: Természetesen, Hank diktálta a levelet.
Én: Mintha azt mondták volna az előbb, hogy senki sem láthatja Hanket.
Mary: Manapság már csakugyan nem, de évekkel ezelőtt Hank még beszélt néhány emberrel.
Én: Mintha azt is mondták volna, hogy Hank emberbarát. Miféle emberbarát az olyan, aki kiveri a lelket valakiből, csak mert különbözik?
Mary: Hank így kívánja, és bármi, amit mond, az helyes.
Én: Ezt meg honnan veszi?
Mary: A lista 7. pontja kimondja: „Minden, amit Hank mond, helyes”. Ez nekem elég is.
Én: Talán Karl barátjuk csak úgy kitalálta ezt az egészet.
John: Az lehetetlen! Az 5. pont szerint „Hank személyesen diktálta ezt a levelet”. Ráadásul a 2. pont kimondja, hogy „Alkoholt csak mértékkel igyál”, a 4. hogy „Étkezz rendesen”, a 8. pedig hogy „Mosd meg a kezed, mielőtt kimész a fürdőszobából”. Köztudomású, hogy ez így mind helyes, tehát a többinek is igaznak kell lennie.
Én: Csakhogy a 9. pont azt mondja, hogy „Ne igyál alkoholt”, ami kissé ellentmond a 2. pontnak, és a 6. szerint „A Hold éretlen sajtból van”, ami egyáltalán nem igaz.
John: Semmilyen ellentmondás sincs a 9. és a 2. pont között. A 9. csak világosabbá teszi a 2. pontot. Ami a 6. pontot illeti, maga még sosem járt a Holdon, tehát nem tudhatja.
Én: A tudósok nagy valószínűséggel megállapították, hogy a Hold kőzetből áll…
Mary: Csakhogy ezek a tudósok nem tudják, hogy a kőzet a Földről vagy a világűrből származik-e, ezért lehet akár éretlen sajtból is.
Én: Nem vagyok szakértő, de azt hiszem, azt az elméletet, ami szerint a Holdat a Föld „fogságba ejtette”, már nem veszik komolyan, és különben is, ha nem tudjuk, honnan származik a kőzet, még nem jelenti, hogy sajtból lenne.
John: Aha! Most beismerte, hogy a tudósok tévednek is, de mi tudjuk, hogy Hanknek mindig igaza van!
Én: Tényleg?
Mary: Tényleg, a 7. pont mondja ezt ki.
Én: Ön szerint tehát Hanknek mindig igaza van, mert a levélben ez áll, amit Hank maga diktált, és tudjuk, hogy Hank diktálta, mivel a listán ez olvasható. Ez körkörös logika, ugyanaz, mintha azt mondanánk, hogy „Hanknek igaza van, mert azt mondja, hogy igaza van”.
John: Végre kezdi már érteni! Olyan nagy öröm számunkra, amikor valaki végre megérti Hank gondolatmenetét.
Én: De én… na, mindegy. És mi van ezzel a virslivel?
Mary: (elpirul)
John: Virslit zsemlyével, ízesítés nélkül együnk. Így óhatja Hank. Minden más helytelen.
Én: Mi van akkor, ha nincs zsömlém?
John: Zsemlye nélkül nem ehet virslit. A virsli zsemlye nélkül helytelen.
Én: Ízesítés nélkül? Még mustárt sem ehetnék hozzá?
Mary: (végtelenül megdöbben)
John: (kiabál) Hogy mondhat ilyet?! Bármiféle ízesítés helytelen!
Én: Szóval egy nagy halom savanyúkáposztára szeletelt virsli szóba se jöhetne?
Mary: (befogja a fülét) Egyáltalán nem figyelek oda erre… Lalalalalala…
John: Ez undorító. Csak valami elvetemült gonosztevő enne ilyesmit…
Én: Pedig finom. Én, ha csak tehetem, ezt eszem.
Mary: (elájul)
John: (elkapja Maryt) Ha tudtam volna, hogy maga is közéjük tartozik, nem pocsékoltam volna az időmet. Amikor Hank majd kiveri magából a lelket, én is ott leszek, és hahotázva számolgatom majd a pénzemet. Megcsókolom Hank fenekét a maga nevében is, maga zsemlyétlen, szeletelt virslis, savanyúkáposzta-zabáló!
E szavakkal John a közelben parkoló autójukhoz vonszolta Maryt, és elhajtottak.
Kommentek (9)
A cikkhez kommentet lehet írni. Ehhez nem szükséges regisztrálni, de a regisztrált neveket csak tulajdonosaik használhatják.
"akiknek egy ilyen írás kellene, hogy kinyissa a szemét"
Akinek már ilyesmire volna szüksége, hogy legalább felkapja a fejét, az régen menthetetlen és a leghevesebb támadóvá válik.
"nem egy ilyen lekezelő, a vallásos embert eleve hülyének néző megközelítés a módja."
Ez csak humor. Nem szekálás.
De most őszintén. Melyik vak, hitbuzgó fog odafigyelni a racionális szavakra? Arra süketek. Egyik fülükön be, másikon ki. Egy csípős hangvételű okfejtéstől meg mint mondtam, a "legjobb védekezés a támadás" taktikára váltanak.
Jóbarátom játszott el egyszer jehováékkal.
Elkezdett az egyik térítő ömlengeni, hogy ó de csodás az élet és mennyire egyértelmű isten műve, mert mi láthatunk színeket. Haszontalan dolog, enélkül is boldogulunk az életben de mi mégis láthatunk színeket érezhetünk illatokat, ízeket, és mindez Isten csodás műve.
Jóbarátom nemes egyszerűséggel zárta rövidre, és megkérdezte, hogy az éretlen zöld almát szereti inkább, vagy a szép érett pirosat?
Döbbent csend, további erőlködés a saját igazuk bizonygatására, mert képtelenek voltak elfogadni a nyilvánvaló és megingathatatlan érvet.
Ha a hit túlmegy egy ponton, a hívő többé értelmes vitapartner. Ellenben a többi meg nem próbál megtéríteni, és nincs miről vitázni.
Akinek már ilyesmire volna szüksége, hogy legalább felkapja a fejét, az régen menthetetlen és a leghevesebb támadóvá válik.
"nem egy ilyen lekezelő, a vallásos embert eleve hülyének néző megközelítés a módja."
Ez csak humor. Nem szekálás.
De most őszintén. Melyik vak, hitbuzgó fog odafigyelni a racionális szavakra? Arra süketek. Egyik fülükön be, másikon ki. Egy csípős hangvételű okfejtéstől meg mint mondtam, a "legjobb védekezés a támadás" taktikára váltanak.
Jóbarátom játszott el egyszer jehováékkal.
Elkezdett az egyik térítő ömlengeni, hogy ó de csodás az élet és mennyire egyértelmű isten műve, mert mi láthatunk színeket. Haszontalan dolog, enélkül is boldogulunk az életben de mi mégis láthatunk színeket érezhetünk illatokat, ízeket, és mindez Isten csodás műve.
Jóbarátom nemes egyszerűséggel zárta rövidre, és megkérdezte, hogy az éretlen zöld almát szereti inkább, vagy a szép érett pirosat?
Döbbent csend, további erőlködés a saját igazuk bizonygatására, mert képtelenek voltak elfogadni a nyilvánvaló és megingathatatlan érvet.
Ha a hit túlmegy egy ponton, a hívő többé értelmes vitapartner. Ellenben a többi meg nem próbál megtéríteni, és nincs miről vitázni.
Mondasz valamit.
Erről eszembe jut egy gimnáziumi osztálytársam, egy "Jehova tanúja" srác. A vallás egyértelműen rá lett kényszerítve kiskorától fogva, melynek eredményeként mélyen (kvázi "eredendően"), vallásos volt.
Képtelenné vált a szabályok és irányítás nélküli létre.
Komplexusokkal küzd, átmenti zavar is támadt a szexuális identitásában, és egy igazi, sőt még egy azon is túlmutató vesztessé sikerült felküzdenie magát. Ideggyenge lett a folyamatos lelki küzdelemben. Elvégre a vágyak tizenéves korban ébredeznek, ami feléjük ugye igen vaskos bűn, irigy volt húgára (akinek az agyát nem sikerült átmosni a mennyekbe vágyó szülőknek), az irigység ugye bűn, szeretnie kellett volna édestestvérét akit közben elítélt megvetett, mert "bűnös" életet élt, miközben pont ezt irigyelte tőle és máris benne volt a 22-es csapdájában.
Húszas éveinek közepére oda jutott, hogy leszázalékoltatta magát, rokkantnyugdíjas (ideggyengeség vagy mit magyarázott lelkesen), és az adónkból tarjuk el.
Erről eszembe jut egy gimnáziumi osztálytársam, egy "Jehova tanúja" srác. A vallás egyértelműen rá lett kényszerítve kiskorától fogva, melynek eredményeként mélyen (kvázi "eredendően"), vallásos volt.
Képtelenné vált a szabályok és irányítás nélküli létre.
Komplexusokkal küzd, átmenti zavar is támadt a szexuális identitásában, és egy igazi, sőt még egy azon is túlmutató vesztessé sikerült felküzdenie magát. Ideggyenge lett a folyamatos lelki küzdelemben. Elvégre a vágyak tizenéves korban ébredeznek, ami feléjük ugye igen vaskos bűn, irigy volt húgára (akinek az agyát nem sikerült átmosni a mennyekbe vágyó szülőknek), az irigység ugye bűn, szeretnie kellett volna édestestvérét akit közben elítélt megvetett, mert "bűnös" életet élt, miközben pont ezt irigyelte tőle és máris benne volt a 22-es csapdájában.
Húszas éveinek közepére oda jutott, hogy leszázalékoltatta magát, rokkantnyugdíjas (ideggyengeség vagy mit magyarázott lelkesen), és az adónkból tarjuk el.
A Jehova Tanúival valóban sok érdekes játékot lehet játszani. Régen hosszú hajam volt. Egy szép téli napon, mikor éppen otthon időztem, hosszú hajam és pár napos borostám társaságában, csöngettek. Biztos a postás. Kinéztem az ablakon, és láttam, hogy két ember a hóesésben izgatottan szorongatja az Őrtorony legfrissebb számát. Nosza, félmeztelenre vetkeztem, felvettem a khakinadrágomat, és a nyakamba akasztottam a polgárpukkasztásra alkalmazott fordított keresztemet. Lerohantam az előszobába, villámgyorsan felvettem a bakancsomat (még egy csöngetés - nem adták fel!), és így, ahogy voltam, kimentem a mínusz tízmilliárd fokba. Gondoltam, egy kis mókáért cserébe nem kár fázni. Kinyitottam a kaput. Leírhatatlan volt a jelenet. Az elébb leírt módon megjelenek a vézna fiatalember és a terebélyes, alacsony hölgy előtt. HOGY NÉZTEK! Mind a mai napig elsírom magam, ha rá gondolok. Rájuk förmedtem, hogy mi van. Teljes csendben, szemrebbenés nélkül várták a megváltást. Néztem őket pár másodpercig, majd úgy bevágtam az ajtót, hogy lepattogzott a festék.
Szerintem elmentek megcsókolni Hank fenekét, és azóta sem jöttek elő.
Szerintem elmentek megcsókolni Hank fenekét, és azóta sem jöttek elő.
Nagyon sajnálom szegény fiút. Sajnos tudok én is valakit, aki igencsak hasonló hatások alatt nevelkedett. Az anyja eldobta magától, miután megszülte, nevelőszülőtől nevelőszülőig dobálták. Valahogy megtalálták a bigott keresztények és rávették, hogy segítsen nekik ebben - abban. Volt egy darabig templomszolga a gyerek, mindenféle munkát ellenszolgáltatás nélkül elvállalt nekik, (a sokat emlegetett "valahová tartozás érzete" probléma alakult ki, ami szintén egy ügyes csapda). Amikor tizennyolc lett, megkapta az életkezdési támogatást az összegyűjtött családi pótlékkal együtt és vett (ek neki a gondozói) egy udvari lakást. A nevelőanyja, aki addig is ingyen dolgoztatta a ház körül, elvárta tőle, hogy az immár saját lakását adja ki, lakjon továbbra is nála, a pénzt pedig ugye magának akarta. A gyerek hangsúlyozom, nagyon naiv és szelíd. Szerencsétlenségére egy olyasvalakinek sikerült amúgy elsőre kiadnia a lakását, aki a lakásmaffiában tevékenykedik, ugye. Két héten belül eladták a feje fölül. Azt mondta, visszament az "új tulajdonoshoz" sírva könyörgött neki, hogy semmisítse meg a "szerződést", de örülhetett, hogy nem verték laposra. Most nincs semmije, a nevelőanyja dolgoztatja kosztért -kvártélyért, amikor pedig a papoktól akart segítséget (munkát, nem pénzt!) kérni, finoman elhajtották. Elment egy építkezésre dolgozni, ahol is elsőre olyan baleset érte, hogy megsérült a gerince és most tizenkilenc évesen le van százalékolva.
A vakbuzgó hívőkre valóban gyakran jellemző egymás közt is az elnyomó magatartás, itt azonban valószínűleg nem erről van szó. Ha emlékszel, Mary elájul. Szerintem még nem tért magához, és John egyszerűen azért vonszolja. Ettől ismétlem jó a meglátásod, valóban erőszakos jószág a vakbuzgó ember.
Mary-t azért kell vonszolni, mert két bekezdéssel fentebb elájult…
Erigon
Jó kis kórkép a bigottságról. Ezért szeretem ezt a weblapot. Kabaréba is azért járok mert a humoristák tudják mi a hülyeség bár maguk nem hülyék.
2008. november 5. 20:23
scorba...
Regisztrált: 2008. november 5.
Kommentek: 11
Karma: 2
No mindenesetre csak arra szerettem volna kilyukadni, hogy a magam részéről jobban örülnék, ha a site mellőzné más vallások szekírozását, és inkább olyan érdekes gondolatokra, eszmékre, filozófiákra, satöbbire koncentrálna, amik tényleg az épülésére válnak a nyitott gondolkodású, a site szellemisége iránt eleve érdeklődő júzernek.