Mit adtak nekünk a rómaiak?
Sokak szerint a védikus kifejezéssel Vaskornak, azaz Kali-jugának nevezett világkorszakban vagyunk. A keleti világkép szerint a születés–megsemmisülés–újraszületés taposómalma nemcsak az élőlények, hanem az egész világ börtöne is.
Valahol az interneten olvastam – már nem emlékszem, hogy pontosan hol – egy kommentet, amiből az alábbi részt felírtam magamnak, mert egyre gyakrabban hallom, hogy a technikai fejlődés mennyire eltávolítja egymástól az embereket, és elszigetelődünk a természettől, sőt, az egész világtól is.
„Sokszor olyan ámulattal nézzük a csodálatos felfedezéseket, a komplikált, sőt szinte felfoghatatlan működésű kütyüket, hogy hip-hopp már az utcán is netezhetünk, a fényképezőgépben meg már film sincs, a kép mégis csuda jó, saját navigátorunk van a kocsiban, amiben is már minden digitális, mégis felmerül a kérdés, hogy közben az agyonfigyelt, rendszabályozott, fenyegetett életünk valóban olyan tökéletes?”
Megkockáztatom, valamennyi olvasóm látta a Kapcsolat című filmet, amiben a következő részlet is a cikk témáját jelentő problémát említi.
A spirituális világnézetek és vallások szerint az igazi kincsek nem evilágiak, sőt, aki a világi dolgokhoz ragaszkodik, az éppen az örökkévaló túlvilági örömöket adja el „egy tál lencséért”. Vissza a természethez, hirdetik az életmód-guruk ma is, és megvetően nyilatkoznak a nyugati kultúráról, míg felmagasztalják a köldöknézős, nirvánavárós, csakraharmonizálós, horoszkóp-analizálós, füstölőégetős keleti spiritualitást. Mert hogy ott milyen boldogok az emberek a nagy szegénység ellenére is.
Mahatma Gandhi: „Hogy mit gondolok a nyugati civilizációról? Azt hiszem, jó ötlet lenne.”
Mit szólok ehhez én? Csak annyit, hogy ilyen mértékű képmutatást ritkán tapasztalni. Nézzük, mik az elmarasztalt, lenézett nyugati kultúra jelentősebb vívmányai:
- Az emberi élettartam kitolódott, a várható élettartam egyre nagyobb.
- Több és jobbféle ételhez juthatunk.
- Az étel nem romlik ránk, sokáig ehető marad akár háztartási hűtőben, mélyhűtőben tárolva is.
- Az ételek elkészítéséhez több és jobb eszközünk van, mint amilyen például a mikrohullámú sütő.
- Egészségesebb, biztonságosabb, kellemesebb épületekben élhetünk, ahol központi fűtés, légkondicionálás, légszűrés működhet.
- Az elektromosság kényelmes és hatékony energiaforrás, ami szinte bárhol elérhető.
- Az utazás és szállítás nagyságrendekkel hatékonyabb, olcsóbb és gyorsabb lett az autók, vonatok és repülőgépek révén.
- Az emberek többségének bőven jut lehetősége, ideje és pénze szórakozásra, kikapcsolódásra, pihenésre és tanulásra.
- A kommunikációs technikák fejlődése rohamosan gyorsul. Nemrég a rádió, a vezetékes telefon is csodának számított, manapság bárkinek lehet mobiltelefonja vagy internet-hozzáférése, szinte fillérekért.
- A hatékony kommunikációnak és a szekularizált, cenzúramentes államoknak köszönhetően a tudás mindenkihez eljuthat.
- Mindennapi életünk nem annyira veszélyes, mintha a vadonban kellene laknunk.
- A veszélyes vagy nehéz, esetleg unalmas munkákat gépekkel végez(tet)hetjük. Nem is olyan rossz dolog a mosó- vagy a mosogatógép, ugye?
A listát folytathatnánk akármeddig, de mindezeket az ostorozott nyugati kultúrának köszönhetjük, mert „ezeket adták nekünk a rómaiak”.
A technika fejlődése persze önmagában nem hozza el az Aranykort, de az az ember, aki boldogtalan, nem azért nyomorult, mert villamossal utazhat, hanem mert rossz az értékrendje, mert nem ismeri saját magát, és mert nem veszi a kezébe a saját sorsát. Nem is vehetné, mert ahhoz valahogy bátorság és jobbító szándék kellene. Némi önállóság, ami sokak szerint fárasztó, hiszen mennyivel kényelmesebb, ha mások mondják meg, hogy mit kell tennünk, miről mit kell gondolnunk és mit kell éreznünk!
A spirituális életvitel éppúgy nem csodaszer, amennyire a technika sem életelixír. A nyugati kultúrára adaptálódott életgyűlölő vallások kénytelenek voltak felhígulni, máskülönben nem maradhattak volna fenn, és mivel a lélek nyomoraira ígéreteik ellenére sem adnak balzsamot, az egyszerű ember úgy okoskodik, hogy talán a keleti, „szennyezetlennek” tartott vallások válthatják meg őt a szenvedéstől. Ezért ilyen divatosak manapság az egzotikus vallások, és ezért koldul barackszín törölközőbe öltözve a kopaszra nyírt agymosott, és ezért visel buddhista karkötőt a benarkózott egyetemista, de ugyanezért uszíthat gyűlöletre az agresszív muzulmán bevándorló is a béke vallásának álruhájában (a „békét” úgy értve: kussolj, és csináld, amit parancsolok, és akkor csinálhatod, amit parancsolok, különben lefejezlek).
Elképzelhetőnek tartom, hogy néhány évtized múlva, amikor a ma divatos jobbfelőli ösvény vallásairól lehull a lepel, ismét a jó öreg kereszténység lesz a menő, az egyedüli üdvözítő életrend, sőt, még csak nem is az amerikai stílusú Hitgyüli, hanem mondjuk a katar szekta támad fel hamvaiból talán éppen a radioaktív sugárzástól mérgezett Vatikánban.
A Kapcsolat rengeteg érdekes kérdést vet fel mindkét oldal okulására, de nem éreztem, hogy arra a konklúzióra jutna, hogy próbáljuk meg feloldani a látszólagos megosztottságot. Pedig érdekes dolgokra derülhet fény, ha megszabadulunk az előítéletektől és az álságos, kényszeres szkepticizmustól, miközben nem áldozzuk fel a józan eszünket hazug vágyálmokért. Ez valószínűleg akkor működik a legjobban, ha nem hiányzik a tudatos felelősségvállalás sem, de hogy erre mitől lehet képes valaki, míg másvalaki képtelen, annak megválaszolására most nem vállalkozom.
A sportszerűség kedvéért természetesen feltehetjük a „mit adtak nekünk a rómaiak” kérdést úgy is, hogy a rómaiak alatt éppenséggel valamelyik spirituális vallást értjük, talán éppen a kereszténység római katolikus ágát. Mik azok a jó dolgok a világban, amiket egyértelműen ezeknek a vallásoknak köszönhetünk, s melyeknek fennmaradásához szükség van ezekre a vallásos eszmékre is?
Kommentek (25)
A cikkhez kommentet lehet írni. Ehhez nem szükséges regisztrálni, de a regisztrált neveket csak tulajdonosaik használhatják.
Valahol megértem ezeket a gondolatokat, vagy legalább a szándékukat.
Szerintem az a személy aki az életét arra teszi fel, hogy minél nagyobb legyen az anyagi tulajdona felszínes, üres életet él, ne csodálkozzon hát ha időről időre emészti az iszony és az üresség.
Persze, el lehet mondani, hogy a média szervezett agymosás keretében azt sugallja, hogy igenis szükség van arra a dologra amit reklámoznak, még ha egyébként semmi haszna nincs akkor is. De elégedett/boldog lehet-e egyáltalán valaki ha itt húzza meg a vonalat és ennyit akar elérni az életében?
Kevésbé valószínű, bár az oka ennek nem a technológia vagy annak "istenítése".
A tudomány -ellentétben a vallással- csak olyasmire ad választ amire tudja is, és ez rengeteg teret enged a képzeletnek, sőt megkockáztatom, hogy értelmes célok kitűzésének is, elvégre a döntésünk következményeit lehet hogy nem csak megtippelni tudjuk.
Ennek ellenére az emberek többnyire úgy gondolják, hogy amire a tudománynak nincs válasza, vagy amivel nem foglalkozik az nem is létezik.
Jó esetben ezt gondolják, mert a vázoltnál sokkal rosszabb a helyzet: teljes ignorancia és az intelligencia teljes hiánya a jellemző.
Az, hogy az emberek magányosabbak mintha kommunákban vagy törzsekben élnének nem a technológia miatt van, hanem mert túl sokan vagyunk és nem lehetséges a kommunákban ill törzsekben való életmód.
Ebben viszont tényleg szerepet kapott a tudomány, de ezen az alapon elutasítani logikai hiba volna, ráadásul egyenlő volna a biztos halállal. Főleg ha vallásokat preferálnánk vele szemben, de ezt most nem fejtem ki, már a kérdés is kész vicc.
A társadalmi sémákhoz való idomulás és az ebből adódó személyiség torzulások, mind az elszenvedett mentális sebeink, melyeket akaratunk ellenére, vagy tudtunkon kívül, öntudatlanságunk révén, vagy tudatosan szenvedünk el.
Ami számomra ebből kitűnik, hogy a mentális képességeinken keresztül tudatosan vagy anélkül,
de épp úgy a testünk életben maradásáért munkálkodik a szellemünk, minden apró kompromisszumon keresztül, melyet a mentális dzsungelben való beilleszkedés érdekében kötünk meg.
Olyan érzésem támad, talán olyan gépek vagyunk kik saját gondolataik nem értése révén eredendően gondolnak túl sokat magukról.
Ide kapcsolódik a vallás, a hétköznapi sablon magunkra erőltetése, félelmeink elfojtása,
álmok táplálása stb.
Tetszett a cikk, kár hogy ilyen rövid, még sok gondolat belefért volna.
Semmi olyat, amit előtte ne tudtunk volna. Maguk a keresztények, ha próbálnak "tudományosak" lenni és értelmet tulajdonítani a vallásuknak, leggyakrabban az erkölcsöt, a katolikus etikát hozzák fel, feltéve a hazug kérdést:
"Mégis mi alapján tudnák az emberek megkülönböztetni a jó cselekedetet a rossztól, ha nem az isteni kinyilatkoztatás által?"
Hogy ebben a kérdésben hány hazugság van, azt talán megszámolni is nehéz lenne. Még ha nem is megyünk bele abba a reménytelen vitába, hogy létezik-e Isten (láthatatlan éteri elefántok léteznek-e?), akkor is felvethetjük azt, hogy számtalan etikai rendszer létezik a katolikuson kívül, és nem kevés közülük sokkal alkalmasabb nála egy harmonikus társadalom fenntartására.
A jó etikának ugyanis az a titka, hogy nem kinyilatkoztatásokat tartalmaz, hanem racionális megfontolással alkotják meg.
Egyébként jó fej a csaj, akinek linkelted egy videóját, még ezt is érdemes megnézni: [www.youtube.com] [Brett Keane's Atheists Challenge]
A racionális ember azt nevezheti jónak, ami hasznos számára ill. embertársainak.
Ezzel szemben egy keresztény szerint a "jó" egy elérhetetlen fogalom, mely ennélfogva csak kinyilatkoztatás által válhat az ember számára is hozzáférhetővé.
Amíg senki nem mondja meg, hogy mit kellene ezzel a kinyilatkoztatott jóval csinálni addig nincs baj.
Azt már tudjuk, hogy ha viselkedésmintát építünk rá annak lehet, hogy kifejezetten káros, életellenes következményei lesznek.
Ettől függetlenül a "kinyilatkoztatott jó" fogalom mögött még lehet valami, csak gyakorlatilag semmit sem tudunk róla azon kívül, hogy mire nem alkalmas.
Lehet, hogy ködösítésnek hangzik de ha belátjuk, hogy "nem tudjuk" már fényévekre vagyunk azoktól akik viselkedésmintát építenek rá, holott nem tudják megmondani, hogy mi az - ezzel igazolva, hogy mégse értik annyira azt az "isteni kinyilatkoztatást".
Az már más kérdés, hogy annak egyáltalán lehet-e értelme és vajon a világ megismerése történhet-e isteni kinyilatkoztatások útján.
Ugyanez vonatkozik minden „jaj de elegem van a civilizált világból” típusú nihilistára, főleg azokra, akik még a „természeti népeknek olyan jó” típusú siránkozással is kiegészítik a repertoárjukat.
Például ez és társai: [www.youtube.com]
Lehet átkozódni (jogosan), hogy mennyi ostoba ember van manapság, de ha mondjuk elolvasod Kulcsár Zsuzsanna: Így éltek a lovagkorban című könyvének néhány történetét, vagy szétnézel az ilyen természetközeli népek hiedelemvilágában, azért mégiscsak az átlag intelligencia növekedését fogod tapasztalni.
És persze a kódexeket! Őszintén javaslom, hogy akinek lehetősége van rá feltétlenül nézzen meg élőben is egy ilyen könyvet, mert a fényképek ritkán adják vissza egy ilyen művészi alkotás (vagy bármilyen művészi alkotás) valódi szépségét.
Ha nem lett volna kereszténység, talán több gótikus stílusban épült könyvtár lenne, és Szent Ágoston helyett mondjuk Arisztophanészt olvashatnánk cirkalmas betűkkel telirótt kódexekben.
A zenét illetően pedig ugyanez a helyzet: az Egyház bőven tudott fizetni, ráadásul minden másfajta zenét bűnnek ítélt, persze, hogy a legtehetségesebbek egyházi műveket írtak. Nem akartak sem éhenhalni, sem máglyán végezni (némi túlzással).
Mindazonáltal szerintem semmi olyasmit nem tudnak felmutatni a spirituális vallások, ami ne létezhetne nélkülük tovább, ne lenne függetleníthetetlen (az eredeti kérdésre válaszolva). Jónéhány dolgot átvettek a világiak, és azután továbbfejlesztették őket az egyházi sallangok nélkül.
Több bizonyíték van rá, hogy Descartes azért tette bele "Istent" az Értekezés a tudományos módszerről c. esszéjébe, mert félt hogy ugyan arra a sorsra jut, mint Galilei. (műveit visszavonatták, örök háziőrizet)
Gondolj bele, több mint kétezer évvel ezelőtt ritkán futhattál össze valakivel aki tud olvasni, számolni, és általában logikus gondolatai is vannak. Egy olyan közösséget, melynek tagjai nem képesek gondolkodni hiába próbálnál észérvekkel győzködni. Erre országunkban is akad példa, még ma is.
Ha biztosítani szeretnéd azt, hogy a közösség amelyet vezetsz fennmaradjon (legalább rövid ideig), akkor egy ésszerű választás az, ha a tömeget agymosásnak veted alá, így kevesebbet kell foglalkozni a lázadozó egyénekkel.
Sőt lehet, hogy ez volna az egyetlen ésszerű választás. Ha már nem lesz szükség rá, vagy lesz egy jobb jelölt akkor a társadalom úgyis meg fog szabadulni tőle. (reméljük)
A kritikáról meg annyit, hogy kétezer évvel ezelőtt sehol sem volt a sátánizmus és hát egy olyan vallást kitalálni ami hosszú távon is működik azért nem könnyű.
Ja igen, ajánlok egy könyvet is:
[www.hollo-antikvarium.hu]
[legeza.oszk.hu]
A könyv első felében a szerző azt fejtegeti, hogy milyen céljai lehettek a Biblia megalkotásának, a második felében pedig gyönyörű gondolatokat olvastam a hitről.
Talán valami hasonló kialakulhatott volna más körülmények között is, de így ebben a formában szükség volt hozzá egy olyan felsőbbrendű lény tiszteletét hirdető szervezetre, amely le akarta nyűgözni híveit.
Természetesen lehet (több mint valószínű), hogy ugyanilyen lenyűgöző műalkotások születtek volna bármiféle egyház nélkül is, amelyeket ugyanúgy élveznék, de engem a ténylegesen elkészült alkotások élvezetében sem tud megakadályozni az, hogy az egyháznak köze volt hozzá, és vallási témákat dolgoznak fel.
és Szent Ágoston helyett mondjuk Arisztophanészt olvashatnánk cirkalmas betűkkel telirótt kódexekben
Ezzel viszont nem tudok vitatkozni, már csak azért sem mert ténylegesen előfordult, hogy mondjuk Arisztophanész írásait vakarták le a pergamenlapokról, hogy helyette egyházi szöveget írjanak rájuk (drágavolt a pergamen ’no).
Ő és a végére:
[www.youtube.com]
Gondolj bele, több mint kétezer évvel ezelőtt ritkán futhattál össze valakivel aki tud olvasni, számolni, és általában logikus gondolatai is vannak.
Pardon?
Mármint a görög és római gondolkodók korában? Iskolák már akkor is voltak, plusz házitanítók is.
Tudtak írni, olvasni, számolni, sőt, még ógörögül is. :D
A gondolkodást sem tegnap találták fel. Majd négyszáz évvel később, mikor a Római Birodalom elbukott, na, akkor rohangáltak egy darabig igazi barbárok Európában. De aztán ők is rájöttek, hogy vannak előnyei a már jól megalapozott kultúrának.
A hozzászólásod azonban szerintem csak felületesen kapcsolódik a témához.
A vallásalapítók célja nem minden esetben a pénzszerzés, akadnak olyanok is, akik tényleg elhiszik, amit prédikálnak. Lehet, hogy tudatosan nem gondolnak bele, hogy meddig is fog fennmaradni, amit tanítanak, de mivel a legtöbbjük szentül meg van győződve arról, hogy ő ismeri az egyetlen igaz és helyes utat, abban is hisznek, hogy az idők végezetéig fenn fog állni a művük.
Talán valami hasonló kialakulhatott volna más körülmények között is, de így ebben a formában szükség volt hozzá egy olyan felsőbbrendű lény tiszteletét hirdető szervezetre, amely le akarta nyűgözni híveit.
Az Országgyűlés például neogótikus stílusban épült.
Nem csak az egyház akarta lenyűgözni az egyszeri embereket, hanem mondjuk az uralkodók vagy a nemesek is, ezért születtek csodálatos világi épületek is.
Az, hogy az elsőnek nevezhető alkotás ebben a stílusban pont egy egyházi épület... az egyházi és világi hatalmak mindig igyekeztek rátromfolni a másikra, és ez az új stílus pont egy olyan építésznek jutott eszébe, aki egyházi szolgálatban állt...
Természetesen lehet (több mint valószínű), hogy ugyanilyen lenyűgöző műalkotások születtek volna bármiféle egyház nélkül is, amelyeket ugyanúgy élveznék, de engem a ténylegesen elkészült alkotások élvezetében sem tud megakadályozni az, hogy az egyháznak köze volt hozzá, és vallási témákat dolgoznak fel.
Senki nem vonta kétségbe ezeknek a műveknek az értékét, nem is ez volt a kérdés.
Ah. Az évszám nem stimmel. Valójában fogalmam sincs, hogy mikor találták ki a vallásokat és hogy akkor mennyire voltak okosak az emberek.Pardon?Mármint a görög és római gondolkodók korában?
Ebben határozottan nem értünk egyet. De inkább menjen a fórumba vagy hagyjuk.A gondolkodást sem tegnap találták fel.
Részben a keresztény vallásnak köszönhetjük Spinoza szép gondolatokat tartalmazó könyvét. Amit az ajánlás elé írtam azok a saját gondolataim voltak, melyeket a könyv ébresztett. Csak mert hülyeséget írtam az még jó könyv.A hozzászólásod azonban szerintem csak felületesen kapcsolódik a témához.
A többit folytassuk a fórumban.
2009. augusztus 2. 13:48
Twilight
Regisztrált: 2009. január 15.
Kommentek: 11
Karma: 2
Pontosabban: - nem a fejlődés maga, hanem az emberi butaság.
Az "új istenről" - a számítógép rabságáról - Peter H. Gilmore is ír a The Satanic Scriptures-ben, azaz arról, miként lesznek az emberek rabszolgái a technikának, de nem azért, mert a fejlődés ezt követeli, hanem mert ezt választják.
Valahol ez is a józan ész feláldozása, hiszen némelyek már kizárólag egy virtuális világban élnek csak, a számítógép rabjai, miközben fújják az álságos szöveget: a technológia eltávolítja az embereket.