• ««
• <
• 1
• 2
• 3
• 4
• >
• »»

Nem kenyerem a csűrés-csavarás, mellébeszélés, ezért hát kivallom, ahogyan a megszeppent feketék is kivallották az igazságot: idegen nép főztjét ették sajátjukként. (Sajátjuknak a benne főtt húst mondhatták volna igazság szerint, de azt inkább nem mondták.) Ám nem is ez volt a baj, hanem az, hogy a mama apránként kitudakolta, egy fogoly bevallotta, a legnagyobb főzőmama receptje szerint csinálták az Ananászos rabpörköltet. (Jobb sorsot remélve ő sem merte bevallani a hús eredetét, de az nem is volt kérdés. A felbőszült matrónának ez később se jutott eszébe.) Annyit mondott csak el, amennyit elkerülhetetlennek látott: a pörköltalkotók úgy készítették az ételt, ahogyan az ellenséges vénasszonyok tőle, a legnagyobb főzőmamától azt ellesték, elármánykodták. Igen ám, de a tudós szakács egy falatból azonnal megállapította a legszörnyűbb vétket: eltorzították a receptjét, kevesebb ananászt és több fahéjat tettek bele, mint ahogyan kellett volna. – Ez gyalázat. Ez bosszút kíván. – Így ítélt a legnagyobb szerecsen főzőmama, és népe alázatosan meg is fogadta szavát, szörnyű bosszút álltak, ami vagy a Sátán, vagy más fönti hatalmak irányítása szerint új, korszakváltó receptet eredményezett. Ebben az egyszerűsége a legcsodálatosabb: amikor kis idő múlva megint csak odasettenkedtek a receptkémlelő vénasszonyok, nemes egyszerűséggel megfőzte őket a legnagyobb szerecsen főzőmama levesnek, ez lett a Kémmama leves. Olyan csodálatosan sikerült, hogy eztán ez lett Péntek népének legkedveltebb és legismertebb receptje. Perszer idővel ennek fogásai is kitudódtak, azóta a Kannibálkonyha leghíresebb receptjévé vált.

Finnyás fehér emberek talán a legfinomabb tyúkhúsleves zamatai alapján képzelhetik el a Kémmama leves csodálatos ízeit, de persze ez csak illúzió, az eredeti az igazi, lássuk tehát Kannibálkonyhánk receptjei sorában elsőként ennek a fantasztikus ételnek az elkészítési módját, ahogyan Péntek Robinson Crusoe szigetén élve titkon, csak az álmaiban oly sokszor felidézte:

Kémmama leves

Hozzávalók: Néhány darabka csontos, bőrös hús, vegyes leveszöldség, majoránna, vöröshagyma, fokhagyma, bors, só, vékony, hegyes, csípős paprika, víz, tetszés szerinti levestészta.

Legjobb az érett bőrű, lehetőleg már többször fialt öregasszony vegyes húsa. Minél ráncosabb, petyhüdtebb a bőr, annál jobb az íze. Tehetünk bele húsos részeket, de nem fontos. A kövér, zsíros húst kerüld, olyant véletlenül se rakj bele, mert tönkrepuhítja a levesedet. Nagyon hosszú főzésre számíts, mert az öregasszony húsa szívós, inas, ehetetlen, de a jól főzött levéből csodálatos aromájú leves lesz. A kondérba bőven tegyél vizet a húsdarabokra és a fűszerekre, mert a lassú, hosszan tartó főzés közben sok fog elpárologni. Legjobban teszed, ha a tésztát külön edényben főzöd meg a kondérból kimert lével, amikor már úgy gondolod, elkészült a levesed. Ilyen egyszerű!

Ananászos ujjperecpörkölt

Hozzávalók: Ujjperecek, vöröshagyma, zsiradék, só, paprika, bors, friss vagy befőtt ananász, víz.

Kisebb és nagyobb mennyiségű ujjperecből egyformán finomra főzheted, csak az arányokat kell eltalálnod. Ehhez ismerned kell a kívánatos ízt. Kilónyi ujjhoz kell egy ananász, egy fej vöröshagyma, két csipet bors, négy csipet paprika. A zsíron megfonnyasztott vöröshagymához bőségesen önts vizet, hogy a lében az ananásszal együtt megfelelően puhára főzhesd az ujjperceket. Ha már a bőr is puha, főzd le a levét sűrűre. Friss ananásszal készítve kevés cukrot is kell hozzáadnod.

Citromos fülcimpakocsonya

Hozzávalók: Egy főzésre való adag tisztított, alaposan megmosott fülcimpa, kilónként 10 dkg fokhagyma, kevés só, bors, 1 citrom, víz.

Csak akkor készülhet ez az étel, amikor nagyobb csatában győzött a had, mivel hogy egy legyőzött ellenfél többségében mindössze két füllel, s ezzel csupán két fülcimpával rendelkezik, annyit tud csak átadni legyőzőjének, élete utolsó urának, tehát kiadós fülcimpakocsonyához igen sok idegent kell foglyul ejteni. Amikor ilyen kedvező helyzetbe kerülsz, hozzáfoghatsz e különleges étel gondos elkészítéséhez. Edényedbe a fülcimpákra legalább háromszor annyi vizet önts, tedd bele gerezdekben a fokhagymát, borsot, nagyon kevés sót és igen lassú tűzön főzd két-három óra hosszat, közben tedd hozzá a karikára vágott citromot. Ha már kész, töltsd tányérokba és hűvös helyen hagyd megaludni. Csak hűvös-hideg időben készíthető. Néhány fülcimpának valamennyi tányérba jutnia kell, mert az alvadt lé jó íze mellett a látvány is fontos, a bársonyos, porcogós fülcimpa nemcsak dísze az ételnek.

• ««
• <
• 1
• 2
• 3
• 4
• >
• »»