Kategóriák: apropó, grok, halálbüntetés, társadalom

 2008. november 28.

Kommentek: 30

A halálbüntetésről

Szigeti Sándor írása

Nem fogott el együttérzés iránta, és ezt ma sem sajnálom. Van egy régi közmondás, miszerint „Mindent megérteni azt jelenti, hogy mindent megbocsátunk.” Micsoda baromság! Vannak dolgok, amiket annál jobban elátkozunk, minél jobban megértjük őket. Együttérzésem és rokonszenvem teljes egészében Barbara Anne Enthwaite-é, akit pedig sosem láttam – és a szüleié, akik többé nem fogják látni a kislányukat.

Amikor a zenekar elrakta a hangszereit, kezdetét vette a harmincnapos gyász. Néma menetgyakorlatokkal, feketével letakart zászlókkal és zene nélküli díszmenetekkel gyászoltuk Barbarát és a szégyenünket. Úgy hallottam, hogy csak egyetlen alkalommal panaszkodott emiatt egy újonc. Valaki rögtön megkérdezte tőle, hogy a zene helyett nem kér-e inkább egyet a pofájába. Persze, mi nem voltunk bűnösek – ám a mi kötelességünk az, hogy megvédjük a kislányokat, nem pedig az, hogy meggyilkoljuk őket. Az ezredünk elveszítette a becsületét, nekünk kellett újra tisztára mosni a nevét. Meggyaláztak minket, és mi ezt pontosan így is éreztük.

Robert A. Heinlein: Starship Troopers

Bármikor aktuális a téma – nemcsak annak apropójából, hogy a friss hírek szerint valahol Magyarországon megerőszakoltak és megfojtottak egy tizennégy éves lányt –, hiszen a gyávasággal, álszenteskedéssel, tudatlansággal, képmutatással, felelőtlenséggel és a „feltétel nélküli szeretet” ábrándjával átitatott társadalmak egyszer csak kimondták: az emberi élet olyannyira szent, hogy csak a katonák és a bűnözők gyilkolhatnak, így az addig bizonyos helyzetekben kiszabott halálbüntetést nem alkalmazták többé.

A társadalmakat – mindegy, hogy emberek vagy más élőlények közösségéről beszélünk – az tartja össze, hogy tagjaik a közös összefogásnak köszönhetően erősebbek, hatékonyabbak lehetnek, biztonságosabban, hosszabban, kényelmesebben élhetnek, és ezért cserébe bizonyos mértékben lemondanak az egyéni szabadságukról. Patikai pontossággal kell kiszabni és gondozni a közösségi szabályokat, hiszen a fejlődés, az evolúció, a természet törvényei alól ezek sem kivételek.

Amikor már túl nagy áldozatot jelent a teherviselés, a közösségi ember lázadozni kezd, részvételének hatékonysága romlik, így az egész közösség is hanyatlani kezd, ami hosszabb távon, kellő létszámú lázadóval anarchiát, pusztulást jelent.

Nem minden ember képes azonban egy ilyen mélységű – sekélységű – összefüggés megértésére, vagy dönthet úgy, hogy szerencsét próbál, hátha sikerül visszalopnia valamicskét a sosemvolt függetlenségéből. Az öntörvényű, egyéni érdekeiket túlzottan (ld. „egyensúlyfaktor” a Sátáni Bibliában) előre helyezőket a társadalom bünteti, éppúgy, ahogy az élő test is igyekszik immunreakciókkal korlátozni a benne zajló káros folyamatokat.

A büntetések értelme a kárenyhítés és annak biztosítása, hogy a bűnelkövető a jövőben ne legyen érdekelt a deviáns viselkedés folytatásában.

A világon mindennek meg lehet állapítani a fontosságát, az értékét. Ha úgy tetszik: minden forintosítható. Az emberélet is.

Élőlényként az embernek elsőrendűen fontos a tulajdon jóléte, egészsége, élete. Akkor éri meg neki közösségben élni, ha az az életet nagyon nagyra értékeli és meg is védelmezi. Nem jó, ha a gazdagok mellényzsebből kifizethetik egy proli kinyírását, és az sem jó, ha egy gyilkossá lett nincstelenen próbálnák behajtani azt az összeget, amit soha életében nem szedhet össze. Ezek a társadalom széthullásához vezetnének.

A lex talionis summázata így szól: szemet szemért, fogat fogért. Ez annyit jelent, hogy a büntetés legyen arányban a bűntettel, az okozott kárral. Ettől az igazságos törvénytől sokan elborzadnak. Mahatma Gandhinak tulajdonítják például a következő mondást: an eye for an eye makes the whole world blind – a szemet szemért elv oda vezet, hogy az egész világ megvakul! Ez persze hangzatos, ostoba csúsztatás, mert Gandhi mester trükkösen kihagyta az egyenletből a felelősséget, valamint azt, hogy nem kötelező bűnt elkövetni senkinek.

Korunk gyakorlatában két fő módon büntetik a vétkeseket: kevésbé súlyos esetekben pénzbírságot szabnak ki, ami tulajdonképpen nem rossz gyakorlat, mert a pénz a hatalom absztrakt mércéjeként praktikusan behelyettesíthető; súlyosabb helyzetben pedig szabadságvesztés hivatott kárpótolni a társadalmat és az érintett károsultakat abból a meggondolásból, hogy a rab majd rosszul érzi magát egy darabig, és mivel szabadnak lenni jó, biztos nem szeretne visszakerülni a dutyiba, és a probléma így meg is van oldva. A gond ezzel az, hogy a börtönök sok esetben gengsztertovábbképzőkként működnek csak. Az ott pihengető, gyúró, tetvészkedő elítéltek semmiféle hasznos munkát nem végeznek, és életkörülményeik sok esetben jobbak, mint egyes törvénytisztelő, de szegény sorsú állampolgároké. A rehabilitálásuk sem megoldott, és agyrém, hogy egyesek szinte úgy mennek a rács mögé, mintha beutalót kaptak volna valamilyen szerény panzióba. A közösség, a károsultak kárpótlása tehát egyszerűen nem történik meg ezzel a hazug látszatintézkedéssel.


Szóval most megint megöltek egy lányt.

Előtte is voltak aljas gyilkosságok, és nyilván lesznek is még. Ilyen az ember. Ez az alaptermészete, és ha hagyjuk, nem is fog megváltozni soha.

A halálbüntetés olyan gyakorlat, amivel a közösség megvédheti magát a túlságosan veszélyes antiszociális elemektől. Szükséges rossz, aminek eleve hibás és manipulatív a neve: ez valójában nem büntetés, hanem a közösség immunreakciója. Célja nem a megtévedt vétkes korrekciója és a rehabilitációja, hanem a mérgező deviáns eltávolítása. Társadalmi szintű amputáció.

Akkor kell valakit halálra ítélni, amikor olyan mértékben ártott a társadalomnak, amit nem lehet jóvátenni, illetve amikor bebizonyosodik, hogy notórius visszaesőként a legkisebb hajlandósága sincs törvénytisztelő módon élni. Az ilyen kártevőket a többi, törvénytisztelő ember pénzén etetni, szórakoztatni a legnagyobb mértékű önpusztító aljasság.

A halálbüntetést ellenzők táborának két gyakori vesszőparipája van. Az első szerint az állam ne ölethessen meg senkit, mert visszaél vele. A második úgy szól, hogy ha valakit tévesen ítélnek halálra, azt már nem lehet visszacsinálni.

Aki komolyan elhiszi, hogy korlátozni lehet bármely, kormányzati pozícióba jutott érdekcsoport gyilkolási hajlamát, az végtelen naivságáról tanúskodik. Annyiféleképpen ellehetetleníthetőek a politikai ellenfelek, hogy csak a legalacsonyabb értelmi képességű diktátor kényszerülne nyíltan agyonlövetni őket. Mindenkit érhet baleset vagy adóreform.

Az igaztalanul börtönbe zártakat amúgy sem lehet kárpótolni, ez is csak egy képmutató, önhitegető téveszme: hogyan is lehetne visszaadni nekik az elvesztegetett öt-tíz-húsz-harminc évet? A téves, elhamarkodott kivégzések elkerülésének érdekében büntetlen előéletűeknél meg kell vizsgálni, hogy tényleges veszélyt jelent-e a társadalomra a vádlott; várható-e, hogy újra bűnözni fog. Aki már volt büntetve, az pedig nagyon, de nagyon igyekezzen, mert másodszorra már sokkalta szigorúbb büntetést kell kapnia. Elengedhetetlenül fontos továbbá a törvényhozók felelősségének tisztázása is. A tévesen elítéltek kárpótlását nekik kell vállalni, ezért bölcsen kell dönteniük.

A megoldás most is az, ha mindenki nagyon odafigyel arra, hogy mit mond, mit csinál, és tisztában van azzal, hogy kényelmes, kiszámítható, rendezett életét nem ajándékba kapta a társadalomtól; az neki nem „jár”, hanem egy szerződés keretein belül illeti csak meg az életének védelme.

Kommentek (30)

A cikkhez kommentet lehet írni. Ehhez nem szükséges regisztrálni, de a regisztrált neveket csak tulajdonosaik használhatják.

2008. november 28. 15:12

Falclon

Regisztrált: 2008. november 19.
Kommentek: 5
Karma: 0

"A lex talionis summázata így szól: szemet szemért, fogat fogért. Ez annyit jelent, hogy a büntetés legyen arányban a bűntettel, az okozott kárral."

A legtöbb emberi társadalmi kérdés két irányból közelíthető meg. Az egyik az egyén, a másik a társadalom egészének (akár mint külön entitásnak) az oldaláról indul.
Az egyén oldaláról a fenti elvben gyilkosság esetén kétséges a válasz, hiszen ha valaki más viszi véghez a 'választ', akkor az nem szemet szemért, hanem a te szemedet az ő szeméért elv lenne. Amennyiben e köze a kettő közé egyenlőségjelet teszünk, szerintem, könnyen igaza lehet Gandhinak: vérbosszú, vérbosszút követ, és 'mindenki megvakul'.
A társadalom oldaláról nézve a válasz erőssége az amit nehéz meghatározni. Vajon a társadalom szemszögéből egy sorozat-gyilkosság mit is jelent? Egy átlagember megölése olyan a társadalomnak, mintha valakit megszúrnánk egy tűvel. Megölünk néhány sejtet, stresszt okozva ezzel a közvetlen környezetnek, de semmi komoly nem történik az egész szempontjából. Természetesen sok-sok tűszúrás már végzetes lehet, így fontos megelőzni a böködést, valahogy meg kell védenünk magunkat a tűtöl. Ezt életfogytig tartó börtönnel is elérhetjük, igaz akkor folyamatosan életben is kell tartani a büntetettet, ami persze 'felesleges' energiaveszteség a társadalomnak, így mondhatjuk a halálbüntetés indokolt lehet, de ezzel nem adott semmi pluszt a létezése a társadalomnak. Viszont, ha ehelyett mondjuk kényszermunkát kell végezni amíg bírja, és csak utána öljük meg, ő is hozzájárul az egész növekedéséhez. Ugyanakkor persze itt már kérdés, vajon hányan íteltetnének ártatlanul a politika stb. miatt el. Ez igen kegyetlennek is tűnhet ( tulajdonképpen az is ), de ha kizárólag társadalom felöl közelítünk, ez a leglogikussabb büntetés.

folyt köv.

2008. november 28. 15:25

Falclon

Regisztrált: 2008. november 19.
Kommentek: 5
Karma: 0

Ha csak egy (-két, a társadalom egészének elenyésző részet ) gyilkolja meg valaki már érdekesebb a helyzet. Egyrészt elkell rettenteni a többi lehetséges gyilkosjelöltet, ez természetes. Másrészt lehet ez az elkövető a késöbbiekben nagyon sokat tesz majd a közösségért. Akkor mi a helyes eljárás? (persze ez mind elmélet, mert gyakorlatban nehéz eldönteni mi lenne ha... ) Megfelelő kezeléssel nagyon sok bűnöző esetében, akár erőszakos bűncselekményről van szó, akár nem, elérhető, hogy egy aktív, a közösség egészét szolgáló tagot kapjunk. Ilyen esetben már a börtönbüntetés is (ami alapvetően azt szolgálja, kirekesszük az illetőt a társadalomból) pocséklás. Mindenkit ez utóbbi módon kéne kezelni, majd ha a kezelés sikertelennek bizonyul, és bebizonyosodik, hogy az alany tökéletesen felesleges a társadalomnak, jöhet, akár a sima tolvajok esetében is, a legsúlyosabb büntetés (kényszermunka/halál).
A fentiek akkor logikusak ha pusztán a társadalom egésze szempontjából vizsgáljuk.

"A halálbüntetést ellenzők táborának két gyakori vesszőparipája van. Az első szerint az állam ne ölethessen meg senkit, mert visszaél vele. A második úgy szól, hogy ha valakit tévesen ítélnek halálra, azt már nem lehet visszacsinálni."

Egy harmadik ellenérv is gyakorta megjelenik: amikor elvi/morális okok (élet szentsége) miatt ellenzik.

2008. november 28. 16:16

Aziel

Regisztrált: 2008. november 4.
Kommentek: 15
Karma: 4

Szerintem nem jó ha a bosszú az oka a büntetésnek, legyen az akár börtön, akár halálbüntetés. Az érzelmi reakciók sohasem igazságosak.
A büntetés oka legjobb esetben a nevelés és a társadalomtól való izolálás.
Régebben nagyon elleneztem a halálbüntetést, mert úgy gondoltam, hogy az emberi lény olyan, mint a gyurma: bármi lehet belőle, megváltozhat. De ha megnézzük a hazai büntetés végrehajtást, akkor rá kell jönnünk, hogy csak negatív irányban. A börtönökben nincs semmilyen képzés, nincs kötelező munka, kötelező önismereti csoport látogatás, stb. Csak túlzsúfolt cellák vannak, ahonnan viszont hetente kijárhatnak.
A halálbüntetésnek a gazdasági válság kapcsán is van relevanciája: pénzt lehet spórolni vele. Nem kell eltartani gyilkosokat, erőszaktevőket.
A cikkel egyetértek. 2 dolgot adnék még hozzá:

1. Rendőrőkkel beszélgetve a többségük azt mondta, hogy a halálbüntetés azért lényeges, hogy akit ők egyszer már "kivontak a forgalomból" az véletlenül se kerülhessen vissza.

2. Ha mégsem alkalmazandó a halálbüntetés, akkor viszont TÉNYLEGES életfogytiglant kell alkalmazni, hogy elevenen rohadjon meg a sitten az, aki emberéletet olt ki különféle aljas szándékból és a végén maga könyörögjön a kivégzéséért.

Ahogy az egykori Babilóniai király, Hammurabi is ítélkezett: szemet szemért - fogat fogért. (a 2-es variációnál nem veszik el a szem világát, csak örök sötétségbe zárják az illetőt. Remélem érthető ez a hasonlat)

2008. november 28. 20:01

SzS

Regisztrált: 2008. október 16.
Kommentek: 132
Karma: Scythe.hu Admin

Egy átlagember megölése olyan a társadalomnak, mintha valakit megszúrnánk egy tűvel.
Sérül az embereket a társadalomban tartó erő: nem vigyáznak rájuk, nem éri meg betartani a szabályokat.
Viszont, ha ehelyett mondjuk kényszermunkát kell végezni amíg bírja, és csak utána öljük meg, ő is hozzájárul az egész növekedéséhez.
Nem. A rabszolga munkája szükségszerűen hanyag.

A börtönbüntetésnél, különösen ha az „életfogytiglani”, kegyetlenebb, ostobább látszatmegoldást nehezen lehet elképzelni.

2008. november 28. 20:03

SzS

Regisztrált: 2008. október 16.
Kommentek: 132
Karma: Scythe.hu Admin

Másrészt lehet ez az elkövető a késöbbiekben nagyon sokat tesz majd a közösségért. Akkor mi a helyes eljárás?
Nem látunk a jövőbe.
Egy harmadik ellenérv is gyakorta megjelenik: amikor elvi/morális okok (élet szentsége) miatt ellenzik.
Ez érdektelen egy szekularizált társadalomban.

2008. november 28. 20:05

SzS

Regisztrált: 2008. október 16.
Kommentek: 132
Karma: Scythe.hu Admin

Szerintem nem jó ha a bosszú az oka a büntetésnek
Így van. Az emberi közösségeket nem érzelmi szempontok szerint kell irányítani.

2008. november 28. 20:10

SzS

Regisztrált: 2008. október 16.
Kommentek: 132
Karma: Scythe.hu Admin

2. Ha mégsem alkalmazandó a halálbüntetés, akkor viszont TÉNYLEGES életfogytiglant kell alkalmazni, hogy elevenen rohadjon meg a sitten az, aki emberéletet olt ki különféle aljas szándékból és a végén maga könyörögjön a kivégzéséért.
Ennek én semmi értelmét sem látom.

Fölösleges olyasvalakivel foglalkozni, aki nem ért a szóból. „Never try to teach a pig to sing; it wastes your time and it annoys the pig.”

Pazarlás az ilyen embert évtizedekig etetni és szórakoztatni, csak mert gyávák vagyunk felismerni a menthetetlen helyzetet.

Akit ki kell vonnunk a társadalomból, az olyan, mintha soha nem is létezett volna: nem fontos, hogy szenvedjen, nem kell orwelli módon „megnevelni” az elpusztítása előtt.

2008. november 28. 20:38

Falclon

Regisztrált: 2008. november 19.
Kommentek: 5
Karma: 0

" "Egy átlagember megölése olyan a társadalomnak, mintha valakit megszúrnánk egy tűvel."
Sérül az embereket a társadalomban tartó erő: nem vigyáznak rájuk, nem éri meg betartani a szabályokat. "

Igen, egyetértek, igazából erre is próbáltam utalni a sok tűszúrással, de visszaolvasva ez tényleg messze nem volt egyértelmű.


" "Viszont, ha ehelyett mondjuk kényszermunkát kell végezni amíg bírja, és csak utána öljük meg, ő is hozzájárul az egész növekedéséhez. "

Nem. A rabszolga munkája szükségszerűen hanyag. "

Ez többnyire igaz, ha nincs neki olyan munka amiben nem akkora baj a hanyagság, marad az mintha nem tudna dolgozni.

" " Másrészt lehet ez az elkövető a késöbbiekben nagyon sokat tesz majd a közösségért. Akkor mi a helyes eljárás? "

Nem látunk a jövőbe. "

(persze ez mind elmélet, mert gyakorlatban nehéz eldönteni mi lenne ha... )

2008. november 28. 21:03

Messiah

Regisztrált: 2008. november 4.
Kommentek: 19
Karma: 7

Rómában, a köztársaság idején nem volt börtön. Na jó, volt, de oda ötvenezer évente zártak embert; ha jól emlékszem, elsődlegesen politikai okokból. Büntetési forma volt még nyilván a pénzbüntetés, a rabszolgának eladás (bár nem úgy, ahogy a filmekben látni lehet), a száműzetés.

Ám a legiszonyúbb büntetés a dignitas elvesztése volt. Legfeljebb rózsaszín nosztalgiával nézhetek erre, a büntetés mellé járó, grátisz becsületcsökkenésre. Ebben a világban sajnos senkinek sem számít a becsület.

Marad hát a száműzetés, ami szintúgy megvalósíthatatlan. A sok száműzött a határokon túlról saját készítésű rakétákkal lövi az országot. Lehetne száműzni embereket a Marsra akár, de az ottani infrastruktúra létrehozásához olyan pénzek kellenének, hogy bele sem merek gondolni.

Kizártuk a börtönt, teljesen érthető, miért.

Mi marad? Halál? Megnyomorítás? Az utóbbi embertelenebbnek tűnik - ez "tök szimpi", ám a világon semmit sem érünk el vele: csonkított ember nem fog dolgozni.

Munkatáborok, emberek, munkatáborok! Ha beledöglik, akkor megkapta a büntetését, addig viszont bányásszon csak! Vagy fűrészeljen. Akármit ki lehet találni. Ha hanyag munkát végzett, vesszőzés.

Egy ilyen helyen hamar kiderül, ki képes ember maradni - őt el kell engedni. Damoklész kardjaként viszont lebegjen fölötte, hogy egyetlen apró mozdulat, és a kötélen végzi.

Római témában nem vagyok szakértő, javítsatok súlyos tévedés esetén.
Értelmét én sem látom, félreértés ne essék!

Csakhogy jelenleg az alternatíva az, hogy az életfogytiglan 25 év, jó magaviseletért esetleg néhány év minusz, renszerváltáskor amnesztia, stb.

Jó, aláírom hogy nem ilyen egyszerű, de bizony nagyon kevés emberölésért kaptak még tényleges életfogytot. A példának okáért, a felgyújtott és megerőszakolt kislányért (gondolom mindenki emlékszik erre az esetre) max 15 évet kaphat az illető, mert 17 éves.

Mit is jelent ez? Azt, hogy kb. 32 évesen kiszabadul egy potenciális gyilkos, eltorzult elmével és 15 év fegyházmúlttal, elvégezve a bűnőzés "legfelsőbb akadémiáját."

Ez itt a tényleges probléma. Az, hogy bűnhődik-e illetve elégtételt nyer-e a szenvedésével a megölt egyén hozzátartozója, valóban csak másodlagos kérdés.

Az elsődlegs és egyben a legfontosabb szempont, hogy ezek az emberek SOHA többet ne tudjanak visszakerülni a társadalomba.

Sokáig nem értettem, hogy miért "jobb" egy tényleges életfogytiglan. Én is halálbüntetés párti voltam, azonban ha valaki elevenen elrohad egy koszos kóterban, összezárva hozzá hasonló, aberált és homokos bűnőzőkkel, akkor valószínűleg az még a halálnál is rosszabb.

Jelen pilanatban bármely variációt elfogadhatónak tartom, ha az életfogyt az tényleges - amíg a gyilkos meg nem hal.

2008. november 28. 22:12

Deimoss

Regisztrált: 2008. november 16.
Kommentek: 19
Karma: 7

A kényszermunka sok esetben hasznos lenne, hisz rengeteg olyan munka van ahol nem számít a hanyagság. Természetesen ez is csak akkor értelmes ha az elítélt „profitot” tud termelni, hisz pl az őröket fizetni kell akik rájuk vigyáznak. Aki nem elég hatékony, az megy a kukába. Aki igen, és letölti a büntetést, az tanult egy szakmát és mehet pénzért dolgozni (a lehetőséget legalábbis megkapja).

A másik felhasználási mód a „kísérleti patkány” szerepe, ahol csak passzívan vesz részt az elítélt, és semmit nem kell tennie ahhoz hogy segítsen a társadalmon. Csupán a szervezetére van szükség. Ez kb a halálbüntetésnél is brutálisabb lenne, hisz haláláig kínozzák a legkülönfélébb módokon. Elrettentő erő a javából.

Az alkotmány garantálja a legsúlyosabb bűnözők számára is az alapvető emberi jogokat. Ez hiba.

„Elengedhetetlenül fontos továbbá a törvényhozók felelősségének tisztázása is. A tévesen elítéltek kárpótlását nekik kell vállalni, ezért bölcsen kell dönteniük.„

Attól függ milyen jogi rendszerről beszélünk. Precedens alapú rendszer esetén lehet beszélni ilyen felelősségvállalásról, de a presztízsveszteség is kellő büntetés lehet a törvényhozónak.
Itthon külön kéne törvényalkotókról és a bírókról beszélni (törvényalkotó lehet hogy rossz törvényt hoz, de a bíró tud csak tévesen elítélni), de a presztízsveszteség mindkettőt érzékenyen érintené egy kevésbé korrupt rendszerben. Egy korrupt rendszerben el lehet gondolkodni a kárpótláson, de akkor ki menne bírónak? Megbecsülése már szinte semmilyen értelmes szakmának nincs.

2008. november 28. 22:29

SzS

Regisztrált: 2008. október 16.
Kommentek: 132
Karma: Scythe.hu Admin

Az alkotmány garantálja a legsúlyosabb bűnözők számára is az alapvető emberi jogokat. Ez hiba.
A bűnöző a bűntett elkövetésével automatikusan lemond az emberi jogairól. Helyes.
Elméletileg ez rendben is lenne, csak épp az ártatalanság vélelme miatt addig senki sem bűnös, amíg azt ki nem mondják. Azaz szitává lőhetsz gépfegyverrel az utcán mindenki szeme láttára egy halom embert, mégsem leszel addig bűnös, amíg a bíróság ezt ki nem mondja.

Meg ez ugyebár visszafelé is elsülhet, valakinek elveszik a jogait, utólag pedig kiderül, hogy mégsem volt bűnös.

A móri bankrablás ügye is világosan mutatja, hogy nem minden az, aminek látszik. Kaiser Edét már valószínűleg kivégezték volna és/vagy felhasználták volna a korábbi Deimoss-féle javaslat szerint, mire kiderült volna, hogy semmi köze 8 ember megöléséhez.

2008. november 28. 23:25

SzS

Regisztrált: 2008. október 16.
Kommentek: 132
Karma: Scythe.hu Admin

Meg ez ugyebár visszafelé is elsülhet, valakinek elveszik a jogait, utólag pedig kiderül, hogy mégsem volt bűnös.
Van az úgy. Pech. A szavanna törvényei kegyetlenek. :)
Kaiser Edét már valószínűleg kivégezték volna és/vagy felhasználták volna a korábbi Deimoss-féle javaslat szerint, mire kiderült volna, hogy semmi köze 8 ember megöléséhez.
Nem ismerem az ügyet.

Feltételezem, valami miatt mégis gyanúba keveredett, vagy ha koncepciósan próbálták elítélni, akkor amatőr munkát végzett a rezsim, és a blama miatti felelősöket kell tüstént „felelősségre vonni”.

2008. november 28. 23:50

Deimoss

Regisztrált: 2008. november 16.
Kommentek: 19
Karma: 7

"Kaiser Edét már valószínűleg kivégezték volna és/vagy felhasználták volna a korábbi Deimoss-féle javaslat szerint, mire kiderült volna, hogy semmi köze 8 ember megöléséhez."

Ha visszaeső bűnöző, és egyértelműen súlyos bűntetteket követett el, akkor igen.
A móri bankrablásról van szó, ahol a rezsim kékruhás végrehajtói egy Kaiser Ede nevű, korábban több alkalommal fegyveres rablást elkövetett személyre akarták ráverni az ügyet. El is ítélték miatta (annak ellenére, hogy kilógótt a lóláb nagyon a bizonyítékokat illetően - pont ahogy feltételezted), mígnem véletlenül valahogy lebuktak az igazi elkövetők.

Nem csak arról van szó, hogy sajnálok + pár évtized sittet egy ilyen embertől - mert nem :) - hanem a valódi gyilkos szabadlábon maradt.

ráadásul a fegyveres rablás az mégsem egyenlő valaki megölésével - különösen ebben az esetben, mert itt 8 emberéletről volt szó.

Lehet a rendszer hibáit és előnyeit a végtelenségig tárgyalni, előbb-utóbb úgyis oda jut el az ember, hogy a lényeg az, hogy ne én legyek az áldozat. Mert ha engem ölnek meg, akkor számomra ez a világ nincs többé és tökmindegy, mi lesz a gyilkosom büntetése.

El kell kerülni azt, hogy áldozat legyen az emberből.

A legmagasabb rendű törvény - a túlélés.

2008. november 29. 00:10

SzS

Regisztrált: 2008. október 16.
Kommentek: 132
Karma: Scythe.hu Admin

több alkalommal fegyveres rablást elkövetett személyre akarták ráverni az ügyet.
Óriási! :D Szegény kis ártatlanka! :)
Nem csak arról van szó, hogy sajnálok + pár évtized sittet egy ilyen embertől - mert nem :) - hanem a valódi gyilkos szabadlábon maradt.
Minden tettest el kell kapni és meg kell büntetni.
a fegyveres rablás az mégsem egyenlő valaki megölésével
A szándék kinyilvánítása mindenesetre a fegyver használatával megtörtént. Nem jár kitüntetés érte, hogy végül mégsem gyilkolt.
Lehet a rendszer hibáit és előnyeit a végtelenségig tárgyalni, előbb-utóbb úgyis oda jut el az ember, hogy a lényeg az, hogy ne én legyek az áldozat.
A túlélés esélyét segíti elő, ha kivonjuk a társadalomból azokat, akik mások életére törnek.

Hail Judge Dredd!

2008. november 29. 21:26

Kétvirág

Regisztrált: 2008. november 10.
Kommentek: 50
Karma: 17

Egyet kell értsek, a deviáns egyének végleges eltávolítása a társadalom egészének biztonságérzetét, és az én személyes túlélési esélyeimet is növeli. Ennek szerintem három módja is lehetséges. Az első kettőről már volt szó.

Halálbüntetés: egyszerű, költséghatékony és végleges megoldás.

Tényleges életfogytiglani szabadságvesztés: Szélesebb társadalmi körökben is elfogadható, bár nekem több aggályom is van ezzel kapcsolatban. Az első pénzügyi természetű, de pl. ez kényszermunkával orvosolható. A második az a lehetőség, hogy a népség esetleg kiszabadul (rendszerváltástól a börtönlázadásig bármi történhet), és mégis visszakerül a társadalomba bűnözni. a harmadik gondom humánus természetemből fakad:) Egyszerűen kegyetlennek érzem.

A harmadik lehetséges megoldás az, hogy nem az egyént, hanem a renitenskedő részét pusztítjuk el. A pszichiátria (és az agy sebészet) csodákra képes személyiségátalakítás terén. Igaz, ez is elég költséges módszer, viszont működő munkaerőre lehetne szert tenni a börtönköltségek töredékéért.
Ráadásul ennek a módszernek az is az előnye lehet, hogy bizonyos esetekben, visszafordítható.
Ráadásul rengeteg állástalan neurobiológus, és agysebész juthatna álláshoz hirtelen :)


Off: Minél több a komment egy-egy cikkhez, annál lassabban tudok csak gépelni - úgy értem, a karakterek fogadása között telik el több idő. Igaz, hogy nem a legjobb a gépem, de nem lehetne tenni ez ellen valamit SzS?

2008. november 29. 23:40

SzS

Regisztrált: 2008. október 16.
Kommentek: 132
Karma: Scythe.hu Admin

Minél több a komment egy-egy cikkhez, annál lassabban tudok csak gépelni - úgy értem, a karakterek fogadása között telik el több idő.
Az előnézet kikapcsolása nem segít?

2008. november 30. 00:54

Aziel

Regisztrált: 2008. november 4.
Kommentek: 15
Karma: 4

"A pszichiátria (és az agy sebészet) csodákra képes személyiségátalakítás terén."

Ilyen sajnos még nincs, de igény lenne rá :) Régebben beszéltem erről egy pszichológussal és azt mondta, hogy vannak dolgok, amiken nagyon nehéz változtatni. Például a szexuális perverziókon szinte lehetetlen. Ha egyszer valaki rákattan arra, hogy pl. csak akkor tud elsülni ha latex ruhában van és rákakilnak közben, akkor ebből még egy több éves terápiával sem nagyon lehet kivezetni.
Agysebészettel meg csak azt lehet elérni, hogy bizonyos főbb funkciókat szüntetnek meg. Finom változásokat nem lehet ilyen módon véghez vinni a személyiségben. Pl. egy kis lobotómiával jó kis zombit lehet csinálni bárkiből.

2008. december 2. 14:59

Red Silk

Regisztrált: 2008. november 3.
Kommentek: 11
Karma: 3

A halálbüntetést ha bevezetnék újra, szerintetek képes lenne a sok szempontból rövidlátó és buta politikai vezetés arra, hogy megfelelően, a társadalom számára valóban hasznosan szabályozza?
Van egy olyan érzésem, hogy a hozzá nem értés és a kapkodás, meg az a gyakorlat, hogy törvényeket, jogszabályokat a jogászok is különbözőképpen értelmeznek, ebben az esetben is bajokat okozna. Úgy tudom, Angliában az ipari forradalom első évtizedeiben akasztás járt a lopásért ugyanúgy, mint a gyilkosságokért (mert a kétségbeejtő szegénységgel nem tudtak mit kezdeni), ezért a betörők, tolvajok gyakran öltek is, "már a biztonság kedvéért", hogy ne maradjon szemtanú, mert tökmindegy volt, hogy ugye melyik bűncselekményért fog lógni az illető. Hasonló hozzá nem értő szabályozások történhetnek, ha a világban rohamosan növekvő szegénységet és létbizonytalanságot nézzük. Hangsúlyozom, nem a halálbüntetéssel van problémám, hanem attól félek, ahogyan megpróbálnák megvalósítani (mindig az emberi tényező, ugye).

2008. december 2. 19:29

Kétvirág

Regisztrált: 2008. november 10.
Kommentek: 50
Karma: 17

Pszichiátriára gondoltam, nem pszichológiára. Gyógyszerek bevetésével, ha megszüntetni nem is, de elnyomni, úgy tudom, el lehet a legtöbb lelki nyavalyát. Egy beépített gyógyszeradagoló évekig biztonságos működést tenne lehetővé :)

"Agysebészettel meg csak azt lehet elérni, hogy bizonyos főbb funkciókat szüntetnek meg. Finom változásokat nem lehet ilyen módon véghez vinni a személyiségben."

Úgy tudom, ennél egy kicsit már jobb a helyzet, vagy legalábbis jobb lehet. Hallottál a fickóról, akinek átfúrta az agyát azt hiszem egy jégcsákány és megszelídült? Ha kellő számú kísérleti alany áll rendelkezésre, hátha sokszorosítható a "balesete" :)

Egyébként elég régen foglalkoztam neurobiológiával, nem túl frissek az ismereteim :)

2008. december 2. 19:33

Kétvirág

Regisztrált: 2008. november 10.
Kommentek: 50
Karma: 17

Segített, kösz.

2008. december 2. 20:36

SzS

Regisztrált: 2008. október 16.
Kommentek: 132
Karma: Scythe.hu Admin

A halálbüntetést ha bevezetnék újra, szerintetek képes lenne a sok szempontból rövidlátó és buta politikai vezetés arra, hogy megfelelően, a társadalom számára valóban hasznosan szabályozza?

A rövidlátó és buta politikai vezetés nem volna képes ilyesmire. Nem érdeke.

Nem hiszem ugyanakkor, hogy a jelenlegi körülmények között szóba kerülhetne az általam vázolt halálbüntetés bevezetése/visszaállítása. Valószínűleg érthető, miért nem is próbálok kampányolni mellette, és miért csak elméletileg vizsgáltam a témát.

2008. december 3. 10:30

Deimoss

Regisztrált: 2008. november 16.
Kommentek: 19
Karma: 7

Abból a szempontból jó a megközelítés, hogy pl nem végtaglevágással oldanád meg a dolgot. Hisz attól még problémás maradna az egyén. Vegyük pl a szexuális bűncselekményeket végrehajtó egyedeket. Ha levágod a „baj forrását”, attól még ugyanúgy ferde marad az elméje, és legfeljebb nem a saját eszközeivel folytatja a bűnelkövetést, hanem khmm... segédeszközzel.

A gyógyszer adagolása pénzes megoldás, hisz a technológiát és a gyógyszert sem kis összeg előállítani, bár valószínűleg nem lenne csillagászati mértékű. Viszont kérdéses hogy mennyire labilis ez az eljárás. Szabadon engednéd a gyógyszerekkel megszelidített bűnözőt?

Az agysebészet több, magas szinten képzett szakember munkáját igényli, amire valószínűleg a lakosságnak lenne inkább szüksége. Ez még a gazdagabb országokban is így van. És itt is felmerül a kérdés: kiengednéd az agynyirbálással megszelidített bűnözőt? Mert ha nem, akkor visszajutunk oda, hogy kísérleti eszköznek tökéletes, hisz az agyát szabadon szabdalhatják. Ha igen, akkor kérdés hogy mekkora a kockázata annak hogy mégis elszabadul a delikvens „sötét” oldala.

A fentiekből egyébként akár a genetikai szabályozás elmélete is kipottyanhatna, amiben pl az agresszióra való hajlamot kiirtanák már születés előtt. Lenne értelme ilyesminek? Vagy ez már offtopic?:]

2008. december 3. 19:48

SzS

Regisztrált: 2008. október 16.
Kommentek: 132
Karma: Scythe.hu Admin

Vagy ez már offtopic?
Attól tartok. :)

Látom, hogy több helyen is kezdene önálló beszélgetés kialakulni, de nem szeretem, ha a kommentezők elkanyarodnak az alaptémától.

Elviekben nem zárkózom el egy egyszerű fórum beindításától -- ahol értelemszerűen szabadabban lehet beszélgetni --, de amíg erre nem kerül sor, azt javaslom mindenkinek, hogy jegyzeteljen, és várja szépen meg, amíg a csillagok állása kedvező nem lesz.

Talán még idén.

2008. december 21. 00:10

ymn

Regisztrált: 2008. december 20.
Kommentek: 2
Karma: 1

Eleve félelmetes a gondolat, hogy az államnak joga van megölni engem, mint tulajdonolt részét. Nem is a kormányzat fent említett gyilkolási szándékára gondolok, mert az adott; hanem az egész államszerkezet ostobaságára meg idióta ember-gólem jellegére. Szubjektíve, utálnék egy olyan rendszerben élni, amelyik hibázik, korrupt, idióta és rosszul működő, sok esetben nekem nem tetsző elvek szerint cselekszik - de annyira azért meg kéne bízni benne, hogy eldöntse, éljek vagy haljak-e, ha ne-adj-isten pl. önvédelemből sikerül megölnöm valakit, de a halott családjának ügyvédje jobb.


Másrészről, Valahol hibásnak érzem azt is, ahogy mostanság a bűnt büntetik - ez olyan, mintha tüneti kezelnék a tüdőrákost, és köhögéscsillapítót adnánk neki, vagy akár ütni kezdenék, hogy gyógyuljon már meg. A bűnnek sokszor van kezelhető oka; meg az ember sokszor akkor árt, ha fájdalmai vannak.

Reménykedem abban, hogy megfelelő módszerekkel, pl. értelmesebb oktatással (ha nem azt tanulnám éveken át, hogy mit termesztenek Németországban, hanem hogy mit kezdjek a frusztrációmmal, a haragommal, eleve, normális-e az, hogy ver az apám), meg átgondoltabb, néhol meg erőteljesebb szocializálással hasznos embert lehetne faragni majdnem mindenkiből.

Mert hát, ahhoz, hogy valaki brutálisan megerőszakoljon valakit, többnyire elég nagy primitívség, ostobaság kell. Legalábbis több devalvált, tudatlan paraszt van a kék fényben meg a börtönökben, mint amennyi Lecter doktor. Azt hiszem, inkább a devalvált ostobaságot kéne hatékonyabban pallérozni - alapvető pszichológiát oktatni, megtanítani felismerni / kezelni az emberi érzéseket - hogy kevésbé legyen szükség a halálbüntetésre. Nameg szétrobbantani az olyan belterjes közegeket, kisebbségeket stb. ahol a szemét burjánzik.

Persze ehhez idő kell, és mindig lesz szemét - tehát mindezt gondolom azzal együtt, hogy az elrettentés szükségességét is tökéletesen megértem és elfogadom. Van, aki csak akkor figyel oda, ha pofonvágják.

2008. december 29. 23:02

SlyZero

Regisztrált: 2008. december 29.
Kommentek: 47
Karma: 7

„Mindenkit érhet baleset vagy adóreform.”
Vicces, mert igaz. :D

„a közösségi ember lázadozni kezd, részvételének hatékonysága romlik, így az egész közösség is hanyatlani kezd, ami hosszabb távon, kellő létszámú lázadóval anarchiát, pusztulást jelent.”
Vagy rendszerváltást.

Jó cikk és egyet is értek veled abban, hogy a halálbüntetést olyan embereken kellene végrehajtani akik
„olyan mértékben ártott a társadalomnak, amit nem lehet jóvátenni, illetve amikor bebizonyosodik, hogy notórius visszaesőként a legkisebb hajlandósága sincs törvénytisztelő módon élni”
hozzátéve, hogy az előző scythe fórumon felvetett „kísérleti alany” megoldást egyáltalán nem tartom rossz ötletnek.

Viszont nem találom a cikkben egyik kedvenc témámat, a beszámíthatóság kérdését.
Személyes véleményem szerint ezt figyelmen kívül kellene hagyni, ugyanis az, hogy egy gyilkos beszámítható-e vagy sem nem változtat semmit azon, menyire veszélyes a társadalomra és annak tagjaira nézve.

A börtönös részhez annyit, hogy jobb helyeken dolgoztatják a rabokat (pl.: útépítés) ami szintén nem egy rossz megoldás.

2009. január 15. 23:47

Fekete Táltos

Regisztrált: 2009. január 15.
Kommentek: 2
Karma: 0

A birkává tett keresztényi társadalom nem mer hozzányúlni a halálbüntetés témájához - nálunk. Ezzel védtelenné teszik őket, a semmilyen erkölcsi korlátot nem ismerő parazita népcsoportokkal szemben. A bírák legalább olyan bűnözők mint akik eléjük kerülnek. Tehetetlenül el kell szenvednünk szubjektív döntéseiket. Az egész rendszer velejéig romlott. Megteremti a bűnözés feltételeit- jutalmazza a bűnözőket a jó börtön körülményekkel. Tehát az vezet a bajhoz, amit ellene akar tenni a társadalom. Ál fellebbezési jogunk van. Holló a hollónak nem vájja ki a szemét. Egyik bíró a másik ítéletét a legritkább esetben változtatja meg - de akkor írja is az újság. Ki vonja felelősségre a lusta rosszindulatú bírákat? A gonosz imádója mi lennénk? Akkor miért nem örülünk neki? Mert itt csak jószándékú emberek írásait olvastam. Kérdezzétek meg a bírákat: mondják meg a bűn definícióját. Százból száz különbözőt mondanak. Nem tudják hogy mi a bűn és ítélkeznek. Pedig egyszerű: bűn az amikor az egyik fél ellenére van a másiknak. Nem akarok regényt írni ide, ha kérdéseket támaszt a hozzászólásom - ez azért van.
Új komment
Az adatok feldolgozása folyamatban van.
A kommentben nem működnek a HTML kódok (a <b> és az <i> kivételével).

Az URL-ek automatikusan kattinthatóak lesznek.
A kommentek csak előzetes moderáció után jelenhetnek meg.

A megjelenés feltételeivel kapcsolatban a Feltételek és szabályok oldalon található tudnivaló.