Scythe logo Scythe home page

Fórum » Sátánizmus: filozófia és gyakorlat a Sátáni Biblia szerint

Vá: Sátánizmus „a magam módján”

2010-07-12 20:47:47

SzS

Regisztrált: 2008. október 16.

Üzenetek: 282

Csoport: Scythe.hu admin

Sírfelirat: „Azért kerültem e szomorú helyre / Mert ittas fővel megpróbáltam: erős-e egy medve / S biz’ a’ erős volt!”

A probléma lényege kettős.

Egyrészről a függőség kialakulását nem lehet pontosan felmérni és előrejelezni, ezért a meggondolatlan hencegő könnyen a valós erején felül vállalhat, és így mesterből rabszolgává válik anélkül, hogy ezt észrevenné.

Másrészről pedig egyes szerek használata egyszerűen tilos: ez a törvény, így rendelkezett az az érdekcsoport amelyiknek megvan hozzá a hatalma és lehetősége, hogy a tetszése szerint bánjon el az okoskodókkal, méghozzá úgy, hogy mindvégig viselheti a LaVey-féle „jófiú-kitűzőt”. Tekintve, hogy e szerek hatása nem annyira előnyös, hogy megérné a kockázatot, aki mégis vállalkozik az ilyen kedvezőtlen üzletre, az nem éppen az előrelátását és bölcsességét bizonyítja.

Köszönöm, hogy vállalod a szabályszerű részvételt itt, a Scythe.hu-n. Az általam kifogásolt szöveget nem szerkesztem át, maradjon csak itt első és utolsó figyelmeztetésként mindenki számára!

Vá: Sátánizmus „a magam módján”

2010-07-12 21:40:51

Lord Sólyom

Regisztrált: 2009. november 14.

Üzenetek: 161

Csoport: tag

Mindenki úgy tanul, ahogy tud... valamikor úgy gondoltam, hogy mindent érdemes kipróbálni egyszer, különben nem élet az élet. Aztán rájöttem, hogy vannak dolgok, amiket csak egyszer lehet kipróbálni és hatásuk végleges...


Témára visszatérve: többen többfélét mondtunk a feltett kérdéssel kapcsolatban. Azt a következtetést vontam le idáig, hogy más szerint is lehetséges lazán és egyénileg értelmezni a sátánizmust az egyedi helyzetekben; sőt inkább csak ily módon lehet.
Az ide vezető beszélgetésben került elő az, hogy a dogmatika egyes elemei (a törvények és bűnök) nem odavalók, illetve nem így valók oda. A bemutatkozásomban én is kifejtettem, hogy vannak fenntartásaim a dogmatikával szemben, ellenben nincs olyan rész benne, amivel nem értenék egyet. Egyszerűen feleslegnek tartom, mivel bár lehet hasznos is, többnyire szerintem pluszba van, épp a sátánistának születni kell gondolat okán.

Szabad hallanunk a te véleményedet erről? Valószínűnek tartod-e, hogy bár minden részlettel egyetértenek az egyes sátánisták a Satanic Bible-ben leírtakkal, mégis egészen különböző válaszokat adnak ugyanarra a helyzetre?
Ezzel szemben ott a keresztény példa, ahol egészen pontos utasítások vannak az egyes helyzetekre és nagyon kevés van az egyénre hagyva - míg a sátánizmusban fordított az arány szerintem.

Vá: Sátánizmus „a magam módján”

2010-07-13 00:40:25

Andre Linoge

Regisztrált: 2009. július 18.

Üzenetek: 154

Csoport: tag

Ideig-óráig igen. Az élet csak ideig-óráig tart. Sokakat csak az élet időtartamára érdekelnek a dolgok. A következtetés szerintem egyértelmű.
Szerintem az, aki abban a hazugságban él és hal meg, hogy Ő egy bátor ember, nem úgy fog rálelni magára a saját világában mint egy bátor ember.
Ha a görbe tükrébe néz azt fogja látni, hogy Ő minden tulajdonságában megegyezik egy gyáva emberrel, kivéve azt, hogy nem gyáva, hanem bátor.
Én nem látok rá módot, hogy hogyan lehetne "sikeresen" kihazudni a valóság bármekkora darabját, bármennyi időre. A valóság mindig "ott van", a hazugság (mint az ábrahámita Isten) "soha nincs ott".
És miért nézed ilyen feketén-fehéren ezt a dolgot?
Ami azt illeti, egyszer rászoktam a StarCraft-ra, úgyhogy az ilyesmi számomra valódi veszélyt jelent. Nem szeretem ha az agyammal babrál valami.
De pocsékabb játékokkal én is tudok mértéket tartani.
Talán a monitorból kinyúl majd egy kéz és agyonver, ha megpróbálsz felállni előle? Vagy esetleg gülüszemű japán mangafigurák támadnak neked és odaláncolnak a számítógéphez? Ki gátol meg abban, hogy bármikor felállj és mást tégy, ha te úgy akarod?
Pár játék inkább olyan, mint egy agy-vírus. Azokat támadja akik fogékonyak rá. Én fogékony vagyok olyan dolgokra, amelyek elég komplexek, kihívást nyújtanak, szépen néznek ki, stb.
De ennyi erővel az energiámat munkába is ölhetem. Így egy napon tényleg én leszek a világ ura, nem csak a képernyőn lesz kiírva.
Én teljesen természetesnek érzem, hogy ezeket a dolgokat nem követem el, a SB olvasása előtt se tettem [...]
Nem arról van szó, hogy természetes-e, vagy sem. LaVey felsorol olyan dolgokat, amelyektől egy sátánista tartózkodik és a "bűn" szót használja. A tiltás az egyéniség kibontakozását gátolhatja, önmagunkkal való meghasonulást eredményezhet.
Valahol azt olvastam, hogy a Sátán Egyházából kivált egy csoport és egy másik egyházat alapítottak. Szerinted miért?

Ha én lettem volna tanúja az ördög megnyilatkozásának, lehet, hogy valahogy úgy kezdtem volna a könyvet, hogy (nagyjából) megmondom, mi az, hogy "sátánista", aztán a sátánista ideálról beszélek. Azaz olyan dolgokat mondok, amelyek minden sátánistára teljesülnek.
Úgy érzem, hogy ez a kettő a könyvben nincs élesen elválasztva.
Időnként nehezemre esik megmondani, hogy mikor definiál és mikor beszél a sátánisták tulajdonságairól. A bűnök esetében nyilván a tulajdonságokról beszél, de a "bűn" szó... hm...
Érdekes ez a gondolkodásmód, szerintem a második sokkal parancsolóbb értékű, mint az első (és pontosan a második a törvény szerintem).
Én az elsőt érzem hangsúlyosabbnak, parancsolóbbnak.
Úgy érzem, hogy a "törvény" szó használata valamilyen teljességet fogalmaz meg. "Ezek a törvények, és minden egyéb ezekből következik. " Itt mintha valamilyen más értelemben használná ezt a szót.
Talán azért, mert ezek a legalapvetőbb, mindenkire jellemző elemek.
Abban egész biztos lehetsz, hogy nem mindenkire jellemző elemek!
Tulajdonképpen bármilyen minimális mennyiségű követelményt teszel, ha azok ésszerűek akkor ne csodálkozz ha csak egy maréknyi ember marad aki teljesíti őket!

Vá: Sátánizmus „a magam módján”

2010-07-13 12:01:15

Lord Sólyom

Regisztrált: 2009. november 14.

Üzenetek: 161

Csoport: tag

Szerintem az, aki abban a hazugságban él és hal meg, hogy Ő egy bátor ember, nem úgy fog rálelni magára a saját világában mint egy bátor ember.

Miféle saját világban? Netán tudod biztosan, hogy ténylegesen jön valami ilyesmi a halál után, s nem csak a megsemmisülés?
A valóság mindig "ott van", a hazugság (mint az ábrahámita Isten) "soha nincs ott".

Azoknak, akik hisznek benne, mindig ott van; beszélgetnek vele, belőle szereznek erőt, stb. Ha elég ügyesen és kitartóan hazudik az ember, el lehet jutni odáig, hogy ő maga is elhiszi... épp ezért van a sátáni bűnök között az önámítás.
Bár a valóság valóban mindig ott van, ez nem garancia arra, hogy valaki látja is... és attól, hogy valami nincs ott, szintén nem garancia, hogy valaki nem fogja odalátni.
Ami azt illeti, egyszer rászoktam a StarCraft-ra, úgyhogy az ilyesmi számomra valódi veszélyt jelent.

Így már érthető a helyzet. Eddig úgy tűnt számomra, mintha soha nem próbáltad volna, mégis biztosan állítanád, hogy rossz.
Valahol azt olvastam, hogy a Sátán Egyházából kivált egy csoport és egy másik egyházat alapítottak. Szerinted miért?

Mert számukra nem a LaVey által leírtak voltak a természetesek teljes egészükben, hanem valami más, hasonló. Ha maradtak volna, hazudnak maguknak, "meghasonulnak", mivel őket valóban gátolták az említett dolgok. Helyesen cselekedtek, ahelyett, hogy a Sátán Egyházába valónak hazudnák magukat, elmentek és alapítottak saját egyházat, ami megfelelt nekik... az más kérdés, hogy valóban megfelelt-e mindenkinek, vagy pedig arról van szó, hogy a pásztornak megfelel, a nyájnak meg mindegy milyen a karám, míg a pásztor boldog.
A bűnök esetében nyilván a tulajdonságokról beszél, de a "bűn" szó... hm...

Idézem az Akadémiai Értelmező Szótárt:
"bűn - fn 1. Erkölcsi szabály megsértése"
Mint már írtam előbb, a sátánizmusnak van erkölcsi normája (ne bánts gyereket/állatot, ne lopj - kondícióval -, ne panaszkodj feleslegesen, légy tisztelettudó más területén, erőskezű a sajátodon, ne légy ostoba, stb.), ebből logikusan következik, hogy ezen erkölcsi normát át is lehet hágni. És ez a bűn... nem értem miért kell fennakadni a szón...
Itt mintha valamilyen más értelemben használná ezt a szót.

Szerintem ezek is csak egyszerű "ha - akkor" relációk. Megvan nekik a maguk értelmezési tartománya (nevezzük normál helyzetnek), ha az adott esemény bele tartozik, akkor ezek a törvények érvényben vannak. Ugyanúgy, mint a fizikában is: a makrovilágra a newtoni fizika, a relativisztikus hatásokkal kiegészítve érvényes, míg a mikrovilágra a kvantumfizika törvényei érvényesek. A dolgok egymásból levezethetők, ám folyamatosan oda kell figyelni a dolog "ha" részére, az értelmezési tartományra... különben az egész értelmét veszti.

A probléma még ott is rejlik, hogy a Sátáni Bibliában nem minden törvény számozottan, szépen egymás alá van írva. Az egyensúlyi tényezőről például nem a törvények között ír, mégis a kontextusból kitűnik, hogy a sátánista filozófiában fontos... hasonlóképp a "Do onto others as they do onto you" kijelentés sem a törvények között szerepel. Az egész könyv (és LaVey más könyvei is) tele van ilyen fontos kijelentésekkel, amiket nem lehet mellőzni, ha sátánizmusról beszélünk, ám az alap dogmatikába általában nincsenek belesorolva, mivel nem rendezett, számozott formában jönnek elő.
A The Satanic Rituals című könyvben ír valami olyasmit, hogy "no thing should be deified for under the right circumstances, everything can change" (nem 100% az idézet, most nem halászom elő a könyvet). LaVey nem matematikus volt, hogy pontos logikai rendben mondja el, amit akart, és még csak nem is a wittgesteini filozófia rend támogatója... így ahelyett, hogy tudományos pontosságú kijelentések sorozatából kellene összerakni a kirakóst, művei összességéből, és az általuk alkotott összképből kell elindulni... szerintem.
Abban egész biztos lehetsz, hogy nem mindenkire jellemző elemek!

Úgy értettem, hogy minden sátánistára ... a többiek nem érdekesek.
Tulajdonképpen bármilyen minimális mennyiségű követelményt teszel, ha azok ésszerűek akkor ne csodálkozz ha csak egy maréknyi ember marad aki teljesíti őket!

Nem csodálkozok, épp ez lenne a lényeg . A [churchofsatan.com] oldal legelején íjra: "We're looking for a few outstanding individuals..."

Vá: Sátánizmus „a magam módján”

2010-07-13 19:02:05

Andre Linoge

Regisztrált: 2009. július 18.

Üzenetek: 154

Csoport: tag

Miféle saját világban?
A szubjektív valóságában, azaz azon nézőpont szerint, ahogyan Ő látja a világot.
Bár a valóság valóban mindig ott van, ez nem garancia arra, hogy valaki látja is... és attól, hogy valami nincs ott, szintén nem garancia, hogy valaki nem fogja odalátni.
Igen, de elsődlegesen nem a tévképzetek vannak rá hatással.
Mert számukra nem a LaVey által leírtak voltak a természetesek teljes egészükben, hanem valami más, hasonló. Ha maradtak volna, hazudnak maguknak, "meghasonulnak", mivel őket valóban gátolták az említett dolgok.
Azt is vedd észre, hogy lehet, hogy azért csatlakoztak, mert nem volt számukra egyértelmű, hogy az említett dolgok definíciók, azaz valódi tiltások vagy a sátánista tulajdonságai. Egy kis átfogalmazás és lehet, hogy az egészre nincs szükség.

Vá: Sátánizmus „a magam módján”

2010-07-15 13:46:51

Lord Sólyom

Regisztrált: 2009. november 14.

Üzenetek: 161

Csoport: tag

Azt is vedd észre, hogy lehet, hogy azért csatlakoztak, mert nem volt számukra egyértelmű, hogy az említett dolgok definíciók, azaz valódi tiltások vagy a sátánista tulajdonságai. Egy kis átfogalmazás és lehet, hogy az egészre nincs szükség.

Előfordulhat, hogy ez a helyzet, ám a kép szerintem összetettebb ennél. A Sátán Egyházát 1966-ban alapította LaVey, a Sátáni Bibliát csak 1969-ben írta meg. Az alapítás előtt is létezett már a Magic Circle, melyen keresztül pénzt szerzett az idiótákból és összeszedte azokat az érdemesnek ítélteket, akikből később a CoS lett. Minimum öt év telt el a sátánizmus alapjai és a Sátáni Biblia között, ezalatt sokan csatlakoztak a pénzesnek ígérkező szekérhez, az akkori USA épp az avantgárd és antitársadalom korát élte, sorra alakultak az okkult társaságok meg minden más marhaság... szerintem a belépők egy része nem hitte, hogy LaVey komolyan gondolja az egészet. Emellett a mára kikristályosodott dogmatikából csak a törvények voltak egyértelműen megfogalmazva a Sátáni Biblia '69-es megjelenése előtt... az általad furcsának talált bűnök rész csak 1987-ben lett hozzáadva a dologhoz (ha jól tudom a Cloven Hoofban jelent meg).
Amennyire én tudom, azok, akik nagyobb csoportokat magukkal húzva kiléptek az Egyházból '69 előtt léptek be (Michael Aquino, a Temple of Seth alapítója, és még egy másik valaki, aki mintha a Brotherhood of Satant hozta össze... utóbbi alakot ha jól emlékszek az olvasmányaimra, kirúgták mert drogügyletekbe és lopásos valamikbe keveredett). Ők eredetileg is valami másnak látták a CoS-t, mint aminek LaVey, és még csak nem is nagyon tudhatták, hogy így van, míg ki nem kristályosodott az egész. Tudtommal 1987 után (a sátáni bűnök hozzácsatolása a dogmatikához) nem voltak tömeges kilépések, és új egyházakat sem alapítottak a kilépők (Zeena First Church of Satanje inkább féltékenységből született, mert nem ő lett a főpapnő, s nem filozófiai ellentétből).
A fentiek alapján én inkább azt mondanám, hogy nem az volt a probléma, hogy nem volt egyesek számára egyértelmű, hogy mi-mi. Sokkal inkább az, hogy az akkori eseményeknek megfelelően boldog-boldogtalan csatlakozott a kialakuló CoShoz. Aztán a '70-es évek elején (mikorra a többi avantgárd őrült eltünedezett a színről, s "egyházaik" feledésbe merültek) kezdtek rájönni, hogy LaVey komolyan veszi a dolgot, s nem valami formátlan okkult csoportról van szó, hanem egy jól meghatározott filozófiáról, ahol nem az számít, hogy ki milyen jól bemagolta az okkult formulákat, s mágikus katyvaszt (s az által jut előbbre, mint sok más régebbi és akkori okkult szervezetben), hanem az, amit az életben elérnek.
Amikor felismerték, hogy itt az ő fajtájuknak, akik a társadalomban képtelenek előbbre jutni, nem terem babér (mivel épp a társadalmi előbbre jutás jelentett előlépést a CoSban is), leléptek és megalapították a saját egyházaikat, amiben ők lehettek a kiskirályok.

Azt nem tudom megítélni, hogy LaVey már a kezdetektől annak szánta-e a Magic Circle/Church of Satan-t, ami mára lett belőle, de egy biztos: nem tapsra született, évek munkájával állt össze.
A szubjektív valóságában, azaz azon nézőpont szerint, ahogyan Ő látja a világot.

Pillanat... fentebb a következőt írtad még:
Szerintem az, aki abban a hazugságban él és hal meg, hogy Ő egy bátor ember, nem úgy fog rálelni magára a saját világában mint egy bátor ember.

Tudtommal, ha az ember meghal, a szubjektív világa vele együtt megszűnik létezni... szóval akkor halála után hol és mire kéne rálelnie?

Vá: Sátánizmus „a magam módján”

2010-07-23 19:11:20

Andre Linoge

Regisztrált: 2009. július 18.

Üzenetek: 154

Csoport: tag

Tudtommal, ha az ember meghal, a szubjektív világa vele együtt megszűnik létezni... szóval akkor halála után hol és mire kéne rálelnie?
Nem a halála után, hanem még életében.
Azt állítom, hogy nem lehet hazugsággal valósággá tenni a valótlant, se fordítva. Lehet hazugságban élni, de ezt csak úgy lehet tenni, hogy hazugságban élünk, nem a valóságban amelyet mi alkottunk. Trivialitásnak hangzik (és erősen attól függ, hogy hogyan értelmezzük a szavakat a mondatban), de nem biztos, hogy az.

Például lehet, hogy egy akaratgyenge ember egész élete során teljes bizonyossággal hiszi magáról, hogy erős akaratú. Előfordulhat, hogy egész sokan vannak akik ebben megerősítik.
Amint írtad, az is lehet, hogy elég sok pénzt is keres, esetleg híres.

De ettől nem lesz erős akaratú ember. Csak egy akaratgyenge ember lesz, aki azt hiszi, hogy erős akaratú és nem mutat hajlandóságot rá, hogy kiderítse, vagy (mivel ez úgyis ki fog derülni az élete során) elfogadja az igazat.

Szerintem csak az hiszi el a hazugságot, akinek már eleve hajlandósága van hazudni. A természet nem érdeklődik a személyes vélemények iránt. Mindig olyannak mutatja magát, amilyen. Nem lehet elferdíteni sehogyan sem.

Vá: Sátánizmus „a magam módján”

2010-09-20 22:32:05

Usureki-san

Regisztrált: 2010. szeptember 16.

Üzenetek: 9

Csoport: tag

Én, ahogy a bemutatkozásomnál is írtam, egyedi úton követem a sátánizmust, mert ha sokan követnek egy adott vallást/regulát, az mi, hogy ha nem a kilenc sátáni bűn egyike...
"5. Azonosulás a csordával"

És így a végére : én annak ellenére, hogy nem tartom be betűre pontosan a sátáni biblia tanait, sátánistának vallom magam. Szerintem nem azon múlik hogy sátánista vagy-e vagy nem, hogy fehér vagy fekete gyertya fölött gyakorlod az Intellektuális Kamrát.

Vá: Sátánizmus „a magam módján”

2010-12-17 03:37:45

Desecrator

Regisztrált: 2009. október 9.

Üzenetek: 18

Csoport: tag

"Mi az, amit nehezen vagy egyáltalán nem tudsz elfogadni, amit nem érzel odavalónak? "

A fórumot olvasgatva fölismertem, hogy a magukat sátánistának vallók többségére jellemző a sikerorientáltság. Az "Élj a mának!" felfogás úgyszintén jellemző a sátánistákra.

Az én esetemben még a legjelentéktelenebb siker elérésekor is gyakran sérül az "Élj a mának!" elve. Én azt nem értem, hogy ezt mások hogy képesek mégis összehozni. Ez kicsit olyan, mintha valaki gyakorlás nélkül tudna szert tenni rutinra.

Én nem tartom magamat sátánistának.

Vá: Sátánizmus „a magam módján”

2010-12-23 00:55:00

Reeprag

Regisztrált: 2010. április 3.

Üzenetek: 38

Csoport: tag

A megoldás az egyensúly lehet: az "élj a mának" dolgot nem a hedonista értelmezésben kell felfogni, mert annak csak egyik napról a másikra való tengődés lesz az eredménye. (Ebben az esetben a következő napi "élj a mának" sérül)
A sikerorientáltságot és a pillanatnak élést sem lehet kizárólagosan, szó szerint érteni.
Mindkét véglet csak egy-egy elv leegyszerűsítése, hogy egy szóban, kifejezésben tudjunk róluk beszélni, de mint minden egyszerűsítés, torzítja is a dolgot. (Abból mondjuk nem lett volna szólás, hogy "Élj a mának, de azért tegyél róla, hogy legyen holnapod, és fürödj is, mert különben büdös leszel másnap".)

Hogy sátánistának tartom-e magam? Ahogy látom, az itteni tagokban az a közös, hogy mindannyian külön utakon járunk, így csak az a kérdés, ki mennyit fogad el magáénak a sátánizmusból Én jelentős részével egyetértek, a többin még gondolkoznom kell