Fórum » Sátánizmus: filozófia és gyakorlat a Sátáni Biblia szerint

Gyakran hallani, főleg keresztény világnézeti alapok szerint élőktől, hogy ők vallásosak, hisznek Istenben – de ezt a maguk módján teszik.

Nemrég olvastam egy érdekes könyvet, amiben a szerző elhatározta, hogy egy teljes éven keresztül úgy fog élni, hogy az lehetőleg betű szerint megfeleljen a Bibliának. [www.amazon.co.uk]

A könyv végén összegzésképpen megjegyzi, hogy véleménye szerint tulajdonképpen mindenki a maga szájíze szerinti részeket veszi csak komolyan a Bibliából, hiszen például nem zavarják ki a nőket a templomokból, csak mert esetleg köszönni mertek (1Kor 14,34), vagy a férfiakat, amikor kedvenc csapatuk, a „Tennessee Titans” játékai kapcsán idegen isteneket emlegetnek (2Móz 23,13).

A véleményed szerint lehetséges-e a sátánizmust ilyen egyéni módon értelmezni?

Mi az, amit nehezen vagy egyáltalán nem tudsz elfogadni, amit nem érzel odavalónak?

Válaszodnál említsd meg, hogy sátánistának tartod-e magad!

Érdekes kérdés, bennem éppen annak kapcsán merült már fel korábban, hogy magamat sátánistának tartom-e vagy nem.

A sátánizmus egy abszolút gyakorlatias, eredményorientált vallás, amelyben szerintem a kijelentésekkel való egyetértésnek nincsen sok jelentősége. Nem azon fordul meg a dolog, hogy egyetértek-e a Sátáni Biblia minden szavával. Sokkal inkább a valós élethelyzetekre adott konkrét válaszokon áll vagy bukik, hogy valaki sátánistaként gondolkodik/viselkedik-e vagy sem. Az én értelmezésemben ezért címkeként nehezen alkalmazható a sátánista szó, magamra legalábbis nem mondom azt, hogy sátánista vagyok. Mivel azonban ez a vallás foglalja össze a legjobban az saját elképzeléseimet a világról, mondhatom azt, hogy megpróbálok minden helyzetben sátánistaként viselkedni. Így persze a sátánizmus csak egy elég lazán értelmezhető fogalmi keret, de biztos vagyok benne, hogy az alapító sem dogmakövető hívek gyülekezetének képzelte el az egyházat

Szerintem csak ilyen módon lehetséges értelmezni - számomra az egyéni utaknak, melyek közé ezt is sorolom, pont a dogmamentesség a lényege, a saját út és értelmezés. (Persze addig a pontig, amíg nem veszíti értelmét, teszem azt az egyén pont ellenkezőleg ért mindent, mint eredetileg volt.)
Még ha nem is vallja be, de mindenki ezt csinálja, nem csak a vallással, de a legköznapibb dolgokkal is. Néz, de csak azt látja, amit látni szeretne, azt viszont néha akkor is, mikor nincs is ott.
Amíg ezt a személyes nézőpontot a teljesség elérésére, a megértésre, és nem gyávaságból használja, hogy kikerülje, amivel nem akar szembenézni, addig szükséges, alapvető, onanntól viszont önámítás, ami gyakran épp a vallási fanatizmus arcát ölti fel.

Nem tartom magam sátánistának. (Bocsánat, de nem tudom kihagyni azt a poént, ami erről az eszembe jutott: - Melyik úton jöttél? - Egyiken se, utánam lesznek az utak.)

Válaszodnál említsd meg, hogy sátánistának tartod-e magad!

A véleményed szerint lehetséges-e a sátánizmust ilyen egyéni módon értelmezni?

A sátánizmussal kapcsolatban jópár dolog nem világos a számomra.
Főleg ezen okból fogva nem tartom magam sátánistának.
Nem értem azt az emberi ideált, ami a sátánizmus középpontjában áll.
Nagyon egyszerű kérdéseket nem tudok megválaszolni róla.

Azt értem, hogy a sátánista igyekszik nem hazudni saját magának. Minél jobban azonosítja a saját magáról kialakított képét azzal, aki Ő valójában. Ezáltal megnöveli a befolyását saját maga fölött.
De az, hogy nem hasonul meg magával az ember, még nem garancia arra, hogy társadalmi ranglétra csúcsára fog kerülni. Valószínűleg szükséges, de nem elégséges feltétel.

A sátánista bátor? Hajlandó nagyot kockáztatni nagy nyereség fejében? Az életét? Én állandó jelleggel kockáztatom az életemet nagy nyereség fejében. Időnként irracionális módon nem számít, hogy mi történik velem, csak a kitűzött célomat akarom elérni.
A sátánista mértékletes? Én inkább nem próbálok ki egy számítógépes játékot sem, nehogy a gép elé ragadjak és aztán a semmivel menjenek el napok.

A legjobban, ahogyan meg tudom közelíteni a definíciót az ez: a sátánista olyan ember, akire (álszent, hazug) emberek azt mondják, hogy ez az ember maga a sátán és ördög. És a sátánista erre rájátszik.
(De ez a definíció bőven illik rám. )

Amit én hiányolok az alapkönyvből az egy lista, amely tökéletesen világosan felsorolja, hogy mely tulajdonságoknak kell eleget tennie valakinek, hogy sátánista legyen. Pl.:
1. a sátánista nem hazudik önmagának
2. a sátánista bátor
3. stb.

Számomra úgy tűnik, mintha a könyv jelentős részében ezt a definíciót írná körül. Amit én kivennék a könyvből az ez a körülírás. Szerintem így vagy túl részletes, vagy nem elég részletes. De ez lehet, hogy csak azért van, mert nem értem.
Például a sátáni bűnöket miért sorolja fel? Tiltani akar valamit? A tiltás ("Ne lopj! Ne csalj! etc.") mintha már eleve a saját magunkkal való meghasonulásra buzdítana.

Ami még hiányzik a számomra, az annak a leírása, hogy a sátánista hogyan viszonyul a sokaságokra vonatkozó törvényekhez.
Ezalatt azt értem például, hogy nem tudom mit tenne az a sátánista, aki utódot szeretne egy disztópikus, túlpopulációval küzdő világban, ahol egy újabb utód létrehozása egy újabb szög a saját és leendő utódja koporsójában.

Amiről nem vártam, hogy tetszeni fog, az a sátáni mágia. Akkor nyertem rálátást, hogy miről is lehet szó, amikor LaVey a destruktív mágia fejezetben arról írt, hogy ne átkozzunk meg valakit, ha nem vagyunk biztosak benne, hogy az eredmény a megkönnyebülésünk lesz, nem pedig a megbánás. Így sem a harag, sem a rossz lelkiismeret nem fog egy életen keresztül mérgezni.

De van más ok is, ami miatt nem tartom magamat sátánistának. A hozzáállásom sokszor nem humánus. A döntéseim időnként irracionálisak. Például volt egy időszak az életemben, amikor elég komolyan koplalásra szorultam. Kérhettem volna kölcsön az ismerőseimtől, de nem tettem. Fontosabb volt, hogy ami az enyém, azt én értem el.
Tudom, hogy komoly következményei is lehettek volna a koplalásnak, de mégsem bántam meg, hogy nem kértem kölcsön. Valamiért így érzem jobban magam. Irracionális.

Azt még hozzátenném, hogy nem olvastam el az egész könyvet, csak beleolvastam.
De ahogy telik az idő egyre több felismerésre jutok. Például a sátánizmus rámutatott számomra, hogy megvetem az "igazság" szót.
Ez egy olyan szó, amit többnyire ugyanazok az emberek használnak, akik sátánnak és ördögnek kiáltanak ki másokat.

De az, hogy nem hasonul meg magával az ember, még nem garancia arra, hogy társadalmi ranglétra csúcsára fog kerülni.

Valószínűleg szükséges, de nem elégséges feltétel.

A sátánista bátor?

Hajlandó nagyot kockáztatni nagy nyereség fejében? Az életét?

Időnként irracionális módon nem számít, hogy mi történik velem, csak a kitűzött célomat akarom elérni.

Én inkább nem próbálok ki egy számítógépes játékot sem, nehogy a gép elé ragadjak és aztán a semmivel menjenek el napok.

Amit én hiányolok az alapkönyvből az egy lista, amely tökéletesen világosan felsorolja, hogy mely tulajdonságoknak kell eleget tennie valakinek, hogy sátánista legyen

Például a sátáni bűnöket miért sorolja fel? Tiltani akar valamit?

Ami még hiányzik a számomra, az annak a leírása, hogy a sátánista hogyan viszonyul a sokaságokra vonatkozó törvényekhez.

Ezalatt azt értem például, hogy [...] koporsójában.

Kérhettem volna kölcsön az ismerőseimtől, de nem tettem.

megvetem az "igazság" szót.

Szerintem nem is szükséges, nem is elégséges.

És ez mellesleg minősíti a társadalmat is, amelynek ilyen létrája van.

ki mondja meg, mi a bátorság?

Ha elég erős a vágy, a célod te magad vagy, részeddé válik, s ha nem éred el, egy részed pusztul el vele...

vagy épp ismered magadat, és tudod, hogy képes lennél rabjává válni, s ezért kerülöd.

két dudás egy csárdában esete - ha tied az egész csárda, másnak nincs hely... de ha marad egy különszoba, ott más is muzsikálhat

Mi az, hogy hazugság... pontosabban, ki mondja meg, hogy mi az igazság?

Az útmutatás nem jelent azonnal tiltást. Hogyan is tilthatna meg bármit is, mikor épp az egyéniség kibontakozását hirdeti?

Végeredményben: sem a Sátáni Biblia, sem LaVey, sem más nem fogja a kezünket minden lépésünkön, botorság lenne elvárni, hogy minden eshetőségre ők adják meg a választ...

Vajon magát a szót veted meg, vagy a mögötte megbúvó emberi gyarlóságot?

Hazugsággal nem lehet valósággá tenni a valótlant.

Mondjuk legyen az a definíció, hogy bátor az, akire igaz, hogy csupán az, hogy kritikus helyzetben félelmet érez, még nem gátolja meg, hogy abban a helyzetben is elérje a céljait.

De az, hogy tudom, hogy ha kipróbálok egy keménydrogot akkor rá fogok szokni még nem tesz a rabjává... mert nem próbálom ki.

Szerinted a World of Warcraft rajongók mikor fogják kijátszani magukat? Szerintem soha az életben!

Ha vennék egy playstation-t vagy egy xbox-ot és elkezdenék játszani akkor az életemnek annyi!

Ennek ellenére én úgy érzem, hogy a sátáni bűnök felsorolása nem az egyéniség kibontakozásának szellemében történik.

Főleg a "bűn" szót nagyon nem odaillőnek érzem, hisz útmutatóról van szó.

A törvények parancsoló hangnemét sem érzem odaillőnek.

"Do not give opinions or advice unless you are asked."

helyett mennyivel másabb

"A satanist does not give opinions or advice unless asked. "

De ekkor már a "törvény" szó helyett is valami más illene oda.

Akkor már csak az érdekel, hogy miért ezt a definíciót választotta LaVey?

Miért nem adta hozzá a törvényekhez még azt mondjuk, hogy "a satanist shaves his/her head every friday".

nem lehet sok, a sátánista ideálra vonatkozó konkrét kérdésre választ kapni.

LSDtől, kokaintól kezdve fűig és alkoholig már lassan mindent kipróbáltam egyszer, ami valahogy kezembe került

Nem a kérkedés volt a szándék, a bűncselekmény gondolata meg fel sem merült bennem (bár valóban az).
Egyszerűen tapasztalati érvekkel akartam alátámasztani azon elméletemet, hogy a tudatos ember nem képes függőséggel fenyegető dolgok hatása alá kerülni, ha ő maga úgy nem akarja...

Természetesen mellőzöm az itteni házrenddel ütköző példálózást. Ha úgy látod jónak, a kifogásolt részt távolítsd el. A lényeg az elv, a példa csak szemléltetésnek van.