Fórum » Sátánizmus: filozófia és gyakorlat a Sátáni Biblia szerint

Igen abban egyetértek, hogy rengeteg a csaló, sokan látnak könnyű pénzszerzési lehetőséget a kevésbé gondolkodó rétegek áltudományos megtévesztésében. Nem erre céloztam, amikor az örökmozgókat említettem. Nem is a tévés természetgyógyászokra

(...) Ide írtam egy kisebb monológot, de lehet, hogy tényleg megér egy saját témát az 'egyebek'-nél.

Emberkísérletekhez még annyit, hogy minden bizonnyal elkerülhetőek lettek volna, de az empátián kívül nem volt okuk megkímélni a foglyokat. Ingyen tesztcsoportok, nem kell már ellátni őket a továbbiakban hadifogolyként (ami még az ellátás alacsony színvonala mellett sem olcsó mulatság), és még ezer apró érv van emellett a döntés mellett. Ez persze nem jelenti azt, hogy egyetértek vele.

Amit az életben maradásról írtál, azzal eddig is egyetértettem.

Ami pedig a betűknél való leragadást illeti; meggyőztél.

Üdvözlet!
Nemrégiben ismerkedtem meg a LaVey-féle sátánizmussal, és rá kellett jönnöm, hogy a gondolatok, amik évek óta formálódtak bennem, már rendezett formában is léteznek, újra feltaláltam a kereket. Tudtom nélkül sátánista voltam.

Mint általában szoktam, megpróbáltam körbejárni a témát, és találkoztam jó pár ellenvéleménnyel. Az egyik "csapásirány" LaVey élete - ha jól emlékszem, ezen az oldalon is volt már róla szó -, amit én furcsa "fricskának", leckének vélek: még annak a szavait sem hiheted el vizsgálat nélkül, akit tisztelsz, különben ugyanabba a hibába esel, mint más vallások követői. (Ha mégsem így lenne, és mondjuk mindenkit át akart volna verni, a gondolatok értékéből ez sem vonna le.)

Azonban van pár dolog, ami nem hagy nyugodni: A vallás filozófiai részével teljes mértékben egyetértek, azonban a mágia része már ingoványosabb talaj számomra. Hiszem, hogy léteznek olyan energiák és hatások, amik magyarázatát nem ismerjük, így jelenleg még a mágia kategóriájába tartoznak. Azonban a Satanic Bible rituáléi számomra túl színpadiasak. Tudom, hogy ez részben szándékos, hogy segítse elérni a szellemi és hangulati felfokozottságot, mégis, valahogy idegennek érzem ezeket a filozófiához képest. Viszont egy ilyen vallás, ami ennyire az egyén képességeire, gondolkozására épít, azt gondolom, megengedheti magának, hogy tagjai (követői) akár magával a vallási dogmákkal szemben is olykor kételkedőek legyenek, és puszta elfogadás helyett értékeljék magukban. Erről szeretném kikérni a véleményeket

A másik kérdésem egy kicsit más jellegű: van-e értelme a hivatalos egyházi tagságnak? Persze az egyház támogatásán kívül, amit ugyebár a regisztrációs díj jelent. A kapott igazolványt "felvágásra" használni a sátánista elvek alapvető kigúnyolása lenne, puszta pozőrködés. Az eddig olvasottakból én úgy tudom, hogy az egyház nem biztosít fórumokat a gondolatcserére, így a konstruktív eszmecsere sem cél (maximum helyi jellegű lehet, mint például jelen oldal). Ha jól értelmezem, az egyház feladata csak az eszmék kodifikálása, nyilvánosságának biztosítása, és a sátánizmushoz kapcsolódó negatív képzetek lemosása.

Lehet, hogy nem szerencsés dolog rögtön kétkedéssel és értetlenkedéssel kezdeni az oldalon a tagságomat, de nézzétek ezt el nekem.

Azonban a Satanic Bible rituáléi számomra túl színpadiasak. Tudom, hogy ez részben szándékos, hogy segítse elérni a szellemi és hangulati felfokozottságot, mégis, valahogy idegennek érzem ezeket a filozófiához képest.

van-e értelme a hivatalos egyházi tagságnak?

Lehet, hogy nem szerencsés dolog rögtön kétkedéssel és értetlenkedéssel kezdeni az oldalon a tagságomat

Tehát nézzük, jól értem-e:
A rituálé lényege kapcsolatba lépni a Sátánnal, azonban mivel sátán nem személy, hanem egy, a természetben - így bennünk is jelen lévő - erő, ezért a vele való kapcsolatteremtés tulajdonképpen saját magunk eddig nem ismert részeinek felfedezése, és az innen eredő erők felszabadítása?

A rituálé lényege az eredmény.

Az eredményhez fókusz és állhatatosság kell: tudd, hogy mi a célod, és várd meg, amíg odérsz.

A rituálé, mivel radikálisan eltér a mindennapoktól, olyan fókuszpontot hoz létre, amibe a tudatalatti tulajdonképpen beleakad, és így „terelődik” a kijelölt irányba. (Hasonlóan ahhoz, ahogy az álmokban olykor megjelennek azok a dolgok, amik éppen igazán foglalkoztatnak.)

Emiatt fontos, hogy a szertartás végén a „so it is done!” komoly kimondásával a mágus valóban megpecsételje a sikert, hogy a létrehozott fókuszpont ne gyengüljön, ne szóródjon szét.

Azonban a Satanic Bible rituáléi számomra túl színpadiasak

akár magával a vallási dogmákkal szemben is olykor kételkedőek legyenek

Köszönöm mindkettőtöknek a válaszokat.
"Ha sátánista vagyok"... Egy kicsit vicces, mert igazából ezek a válaszok győztek meg igazán erről a tényről
Ironikus, hogy az a vallás, ami nem nyomja el az ember saját gondolatait - sőt, kifejezetten "parancsolja" a gondolkodást - ilyen "közutálatnak", félelemnek és ösztönös elutasításnak örvendhet. (vagy talán éppen ez az oka?)
És egy kicsit visszakanyarodva az eredeti témához: mitől függhet az, hogy valaki hajlandó-e másképp látni a világot és a fennálló szokásokat, normákat? Biztosan sokat számít a családi háttér is, engem például mindig úgy neveltek, hogy nem kényszerítettek rám vallást, de biztosan arra is van példa, hogy valaki kemény hívő családba születve lesz sátánista. Mi lehet az ok? Létezik vajon egy önálló gondolkodást serkentő gén? A "Sátán gén"?

Némi kiegészítés:
Ahogy LaVey is leírja, az embernek szüksége van rítusokra. Ez egy egyszerű pszichológiai kényszer, amit ugyanúgy ki lehet élni buddhista meditációban, mint a spagettiszörny tiszteletére evett rámennel, vagy azzal, hogy valaki csak jobb lábbal hajlandó kikelné az ágyból.
A sátánizmus azért is vallás és nem filozófia, mert ezekhez a rítusokhoz egy, a nevéhez méltó keretet is biztosít.

Ami az eredményes rituálét illeti: ahhoz azért (kezdetben) nem árt betartani bizonyos kereteket. Nem véletlenül lettek azok úgy kialakítva ahogy.