Fórum » Sátánizmus: filozófia és gyakorlat a Sátáni Biblia szerint

Jelenleg nem tudjuk, mitől függ, hogy valaki képes-e azonosulni a sátánizmussal – szerencsésebben fogalmazva: maradéktalanul felismeri-e önmagát, saját céljait, saját értékrendjét a sátánizmus eszméjében.

A Sátán Egyháza működésének több mint négy évtizede alatt az derült ki, hogy valaki vagy eleve tökéletesen befogadja a sátánizmust, melynek ideológia alapjai magától értetődően természetesek számára, vagy pedig előbb-utóbb be kell ismernie önmaga előtt, hogy ez a világnézet nem neki, nem róla szól.

Ezért fogalmazott LaVey úgy, hogy – Satanists are born, not made – sátánistának születni kell, nem lehet azzá válni.

Személyes tapasztalatom, hogy talán a rituális és a köznapi mágia koncepciója az, ami a legnehezebben emészthető. Noha a Sátáni Bibliában a legvilágosabban le van írva minden, annyi téveszme kapcsolódik ehhez a fogalomhoz, hogy komoly szellemi erőfeszítést igényel csak a lényegre odafigyelni, kiszűrve az oda nem illő feltevéseket. Ez nyilván jól van így, mert senki sem kíváncsi a csekélyértelműekre, akiknek távoltartására már Sátán nevének említése is hatékony eszköz, de még a magukat sátánistának vallók között is meglepően sokan vannak, akik indokolatlan feltételezések miatt megfosztják magukat attól a technikától, amit mi csak mágiának nevezünk.

Te hogy látod? A sátánizmus mely vonatkozásait értik félre leggyakrabban az érdeklődők?

Szervusztok!

Nos, szerintem már eleve az elnevezéssel gondja van a legtöbb embernek. Ha valaki kimondja azt, hogy sátánizmus, teljesen más ugrik be róla az embereknek. Igen, itt most az áldozós, véres, misztikus szertartásos dolgokra gondolok.
Az pedig még inkább kiveri a biztosítékot, amikor valaki kimondja azt, hogy "én sátánista vagyok".
A mai társadalom szemében a sátánizmus egyenlő az ördögimádattal.

Te hogy látod? A sátánizmus mely vonatkozásait értik félre leggyakrabban az érdeklődők?

Személyes tapasztalataim alapján a valódi ateista világnézet kialakítása a legproblémásabb sok ember számára. Számomra alapvetően furcsa tud lenni, hogy gyakran a magukat ateistának valló személyek is képtelenek elvonatkoztatni a keresztény világképtől.
(Ezen az oldalon is rengeteg ilyen hozzászólóval találkozni.)
A másik érdekességet azok az emberek jelentik, akik bár tisztában vannak vele, hogy a Föld összes vallása az emberek kitalációja, és isteneiket is az embereket alkották meg, mégis vallásos áhítattal tisztelik ezeket a figurákat. (Ehhez kapcsolódó népszerű, ezoterikus elmélet, miszerint az emberek hite életre kelti ezeket a mesehősöket, és onnantól fogva már, mint önálló akarattal rendelkező entitások, az emberek hitével táplálkozva maradnak fenn).
Más szóval: ritkán találkozni igazi, racionálisan gondolkodó ateistával.

Ami a születés dolgát illeti: Amit én eddig a Lucifer könyvéből olvastam, arra csak bólogatni tudtam, pontosabban a saját gondolataimra ismertem benne (kivéve egy-két tárgyi tévedésnél).
Viszont nagyon is el tudok képzelni olyan embert, aki bár elolvassa, megérti, és teljes mértékben elfogadja a Sátáni Bibliában leírtakat, mégsem sátánista. Egész egyszerűen azért, mert az alap jellemével nem fér össze (igen, vannak olyan emberek, akik tényleg jószívűnek születtek).

Sok olyan ember él a környezetemben, akikben gyerekkoruktól fiatal felnőttkorukig egy érdekes folyamat játszódott le. Az a szokásos helyzet van velük, hogy a gondolkodásmódjuk és a környezetükről kialakított véleményük egyfajta naivan bizonytalanból egy rendíthetetlenül önérvényesítő, erős és független, egyéni gondolkodásmóddá változott. Csupán azáltal, hogy befejezték az iskolát, ahol végig azt hazudták nekik, hogy tanulással ki lehet emelkedni a nyomorból. Kikerültek a nagybetűs életbe és elkezdtek dolgozni, gyárakban a szalag mellett, építkezéseken, napszámban. Mert nincs más. Ezek az emberek csak első látásra tűntek nekem fiatalon kiégettnek. Van egyfajta flegma tekintetük, de, és ez a lényeg, mindent megszereznek maguknak, amit meg tudnak, ragaszkodnak a saját igazukhoz, a saját önálló gondolataikhoz. Legtöbbjük családban él, mégsem fogadják el automatikusan -vagy utasítják el automatikusan, ami ugyanúgy függés- a családtagok értékrendjét. Modernek, jó minőségű termékeket fogyasztanak és nem hajlandóak várni, a bizonytalan jövő miatt kuporgatni. (Ennek az az oka, hogy nem keresnek annyit, hogy félre tudjanak tenni.) Gyakorlatilag a sátánizmushoz nagyon hasonlóan gondolkodnak és élnek tehát, csak nem tudnak róla. Lehetséges tehát, hogy a kilátástalan szegénység egy bizonyos formája elősegíti az önérvényesítő, autonóm személyiség kifejlődését? (Ami szerintem a sátánista személyiség alapja.) Avagy: "Ha csak egy pesóm van, nem teszem félre, ennyiből nem lehet gyűjteni semmire. Megveszem rajta azt a cukrot, amire vágyom, azonnal megeszem, mielőtt az erősebb fiúk elveszik, nem érdekel, mi lesz holnap, ha elrakom a pénzt, az apám úgyis elveszi aszt' elissza, akkor legalább megeszem én." (Tíz év körüli kisfiú, már nem emlékszem, melyik dél -amerikai országból, dokumentumrészlet, az idézet nem pontos).
Más, Magyarországról, egy sokatmondó vicc:
"Korábban ittam, rengeteg édességet zabáltam és intenzíven dolányoztam, mindenféle ok nélkül. Amióta a Philipsben dolgozom, már okom is van rá."
Igen, van egy eleve adott személyiségtípus, de annak is fejlődnie kell tehát. Mert tényleg van olyan szegény ember is, aki kuporgat, ájtatoskodik, de azt a többi lehülyézi és okkal. Hihetetlenül tud lejátszódni néha az ekképp különböző természetű emberek közti vita (sátánista és nem sátánista típusú ember) a szegények között, teljesen friss, egyértelmű éllel. Nem tudnak pontosan, szabatosan fogalmazni, nincs megfelelő szókincsük, beszédkultúrájuk, műveltségük gyakran, így ez az ellentét számomra teljesen különleges, ahogy megjelenik. Bőven volt alkalmam hallgatni, látni ezt, diákmunkában (de lehet, hogy a fenenagy diplomámmal majd én is mehetek ugyanoda brusztolni.)

"A mai társadalom szemében a sátánizmus egyenlő az ördögimádattal."

Hiszen hajszálpontosan ez a lényeg! A sátánizmus megvédi saját magát. Az előző fórumon Sándor megkérdezte, hogy a "Hail Satan!" formulát hogyan lehetne magyarítani. Felvetettem, hogy "Heil Satan!", ám probléma adódott abból, hogy a "Heil" szócskát "máshol" is használják. Az óta gondolkodtam már ezen, és megerősödött az elgondolásom - a "Heil" szó is félelmet és tartózkodást kelt, tehát tökéletes a sátán céljaira.

A „heil” nem magyar szó.

"Éljen" megfelelne mondjuk? Én is gondolkodtam rajta.

Nem tudom, hogy egyre gondolunk-e, de én is ismerek egy olyan társadalmi réteget, amelynek az arca állandó jelleggel felsőbbrendűségi érzést, és arroganciát sugároz… a nagy büdös semmire.
Ők tipikusan az élet nagy vesztesei, akik nem tudják, hogy a meggazdagodáshoz nem csak kemény munkára, hanem észre is szükség van, és akiknek senki sem említette, hogy az életben való boldoguláshoz nagyobb szükség van a kreatív problémamegoldó képességre, mint több ezer oldal, értelmezés nélküli, bemagolására. És mivel a gondolkodásmódjuk félelmetes mértékben beszűkült, ezekre nem is fognak rájönni soha.
Ellenben kiváló táptalajt nyújtanak különféle, pártok irracionális és ellentmondásos kampányprogramjai számára.

Ahogy Sándor kedvenc idézete is mondja:
„A feketemágusnak nincs rá mentsége, ha szegény!”

Az emberi tudatosság a kulcs, a dolgok mögé látásának. Ezen múlhat, hogy elfogadjuk e a világot és önmagunkat benne, vagy az önáltatás útját választjuk egy életre.
Boldogságot találhat mindkét fél, ki ki a maga szintjén, hisz az elme mindig alkalmazkodik a túlélés érdekében.