A sátánista számára önmaga a legfontosabb létező. De hogyan viszonyul a többi emberhez? Számomra a kérdés kicsit ellentmondásos.
Az élet élvezete megköveteli, hogy a sátánistának harmonikus emberi kapcsolatai legyenek. Sőt, a sikeres életnek nem kis részben előfeltétele, hogy egyébként antipatikus emberekkel is jó viszonyt ápoljunk, jópofizzunk, nyomuljunk, képesek legyünk befolyásolni és felhasználni az embereket. Vagyis a társaságkedvelő, könnyen ismerkedő és barátkozó, emberszerető típus nyilvánvaló előnnyel indul.
A sátánizmusra ugyanakkor aligha jellemző az általános emberszeretet. Sőt, a társadalmat az érvenyesülési és túlélési harc terepének tekintő sátánista szemléletből inkább az embergyűlölet következik - ahogy azt nem egy sátánista művész önmagára jellemzően is nyíltan elismeri. Az ilyen ember viszont hajlama szerint inkább kerüli mások társaságát, és nem is rendelkezik az emberek manipulálására alkalmas jellemvonásokkal.
Érdekel, hogy szerintetek is létező ellenmondásról van-e szó, és ha igen, hogyan oldható fel.
Fórum
Vá: Sátánista emberkép
Szerintem az, hogy valaki nem kedveli az embereket, még nem jelenti azt, hogy nem ismeri őket, és nem tudja, melyik szálakat kell ahhoz húzogatni, hogy elérje a célját.
Ezenkívül sok sátánista olyan területen igyekszik érvényesülni, ahol nem szükséges állandóan emberek között lenni (pl. művészek), mások pedig saját maguk főnökei (pl. vállalkozók).
Vá: Sátánista emberkép
A sátánista számára önmaga a legfontosabb létező. De hogyan viszonyul a többi emberhez?
A sátánista önmaga számára a legfontosabb létező, valóban. A többi emberhez éppen ezért úgy viszonyul, ahogyan Neki a legjobb
Mivel az ember alapvetően azért mégiscsak szociális állat (amint azt LaVey mester is megállapította a CoS alapítása kapcsán), valóban jobban jár, ha nem nagyon rossz a viszonya a körülötte élő populációval. Több szempontból is:
1. Nem jelent rá fenyegetést a közvetlen környezete. Ha ugyanis mindenkit szembeköpköd, akár képletesen, akár (ne adj isten) szó szerint, akkor azt a többi emberállat sem veszi ám jó néven, és előbb-utóbb valamilyen formában visszaütnek.
2. Jobban érzi magát a bőrében. Alkalomadtán próbáld ki: légy kedves valakihez csak úgy. Nem biztos, hogy mindenkire egyformán hat, de a legtöbb ember elégedettnek érzi magát az ilyen cselekedetek után (ezért élnek meg a koldusok).
3. Persze a jó tett helyébe jót várj effektus: akivel kedves vagy (persze, ha megérdemli, nem a lelki vámpírokról beszélek), az jó eséllyel segítségedre lehet majd, ha szükséged lesz rá.
Ha azonban a szóban forgó sátánista úgy érzi, hogy a környezet nem érdemes a szeretetére, és inkább elvonul a világtól, azt is jogában és szabadságában áll megtenni. Éppen ez tetszik nekem ebben a vallásban
Vá: Sátánista emberkép
Ezek használható praktikus válaszok, de mit gondoltok egy elvi kérdésről:
A sátánizmus tanaiból milyen hozzáállás következik a legközvetlenebb módon: humanizmus, az emberek elfogadása olyannak, amilyenek
vagy
bizalmatlanság és állandó készenlét a konfliktusra, az emberek megvetése az állati szinten való megrekedtség miatt.
Vá: Sátánista emberkép
A kettő nem zárja ki egymást.
"Better safe than sorry", ahogy az angolok mondják. Egészséges fenntartásokkal közeledve embertársainkhoz legfeljebb kellemes csalódások érhetnek.
Javíts ki, ha tévedek, de a humanizmust valamiféle romantikusan pozitív értelemben használod.
A humanizmusban mindennek mértéke az ember, de szerintem az ember igazi természete értendő alatta értékítélet nélkül. Hiszen egyértelmű, hogy emberekként magunkat érezzük a legfontosabbnak, a "teremtés koronájának".
Vá: Sátánista emberkép
No mármost el lehet fogadni valakit olyannak, amilyen úgy is, ha megvetem.
Úgy is, hogy készen állok rá, hogy megvédjem magam tőle. Ez nem is feltételez semmiféle negatív érzelmet irányában, egyszerűen, jobb félni, mint megijedni
No de azért biztosan nem vetek meg senkit, mert állati. (Feltéve, ha civilizáltan csinálja.)
Hiszen az állati ösztönök tudatossá tétele, és kielégítése a sátánizmushoz igencsak közel álló dolog. Úgy is mondhatnánk, hogy azonos vele.
Vá: Sátánista emberkép
Humanizmus alatt jóindulató empátiát értettem. De jobban belegondolva valóban nem szükséges, hogy a beleérzés/elfogadás képességéből bármiféle pozitív érzés következzen. Csak hát ez egy elég általánios gondolatmenet: ha valakit megértek, akkor ezáltal felismerem a közte és a köztem lévő hasonlóságot, innentől pedig már csak egy lépés, hogy a hasonlóság okán "szeressem" is az illetőt. De ez a lépés tényleg nem törvényszerű.
Vá: Sátánista emberkép
Ha valakit megértek, ugyanúgy felismerem a különbségeket is köztünk. Ugyanakkor sem ez, sem a hasonlóság nem vonja maga után szükségszerűen azt, hogy kedveljem az illetőt.
Meglehet, csak nekem vannak bonyolultabb kritériumaim ezen a téren...
Vá: Sátánista emberkép
„we are the first above-ground organization in history openly dedicated to the acceptance of Man’s true nature”
–chuschofsatan.com
Vá: Sátánista emberkép
Világos, csak az "elfogadás" számomra eddig többet jelentett annál amit valójában jelent, ez zavart meg. Az igaz természet racionális felismerésén túl én rögtön pozitív érzelmi viszonyulást, valamiféle általános
emberszeretet is belemagyaráztam, ami - javíts ki ha tévedek - nem következik ebből.