Fórum » Sátánizmus: filozófia és gyakorlat a Sátáni Biblia szerint

A nemrég elmúlt halottak napja- mindenszentek kapcsán merült fel bennem a kérdés: Hogy viszonyul a sátánizmus a holtak tiszteletéhez/az emlékezéshez? Kijársz elhunyt szeretteidhez a temetőbe? Ha igen, a saját magad vagy a családtagjaid kedvéért? Ha magad miatt, erősít ez benned valamit? A számunkra fontos holtak képét nyilván meg akarjuk őrizni.. Te hogy viszonyulsz a témához?

Embere válogatja.. nem hinném hogy az ilyen dolgokat be lehet skatulyázni egy dobozba és ráírni hogy "a sátánisták nagy része vagy mind megemlékezéseket tart...blabla...".
Részemről csak akkor járok temetőbe, ha valaki elrángat. Van más, jobb módja annak, hogy tiszteljük és megemlékezzünk a holtakról.

Nemrég volt egy rokonunk temetése, misével... Kegyetlen kínosan éreztem magam, hogy ott kellett pózolnom, de annak örültem, hogy senki nem törődött vele, hogy vetek-e keresztet, mondok-e imát. Nem. Idén a családdal Mindenszentekkor voltunk minden elhunyt hozzátartozónknál, és rohanás volt persze, mert "jajmitgondolnakrólunk"-hozzáállást produkáltak a szüleim. Lassan, ünnepélyesen szeretek az elhunytakhoz lépni, koszorút letenni, vigyázzba állva egy-két percig gondolni rájuk. Ha rajtam múlna, akkor nem kötném a temetőlátogatást semmilyen egyházi, "kötelező jellegű" napokhoz, hanem akkor mennék, amikor szükségét érzem. Így látogattam másfél évig a fiatalon elhunyt osztálytársamat. Mentem, amikor úgy éreztem, hogy mennem kell. De amikor Halottak napja volt, soha nem mentem. Úgy voltam vele, mint azzal, amikor felszólít egyik közeli rokonom, hogy beszéljek. Olyankor azért sem. Azért, hogy beszélve legyen, nem beszélek. Nagyon szeretnék függetlenedni az egyházi szokások által kitermelt társadalmi elvárásoktól és a saját fejem után menni. De érdekes módon magamtól soha nem voltam még a rokonaim sírjánál, így könnyen mondom, hogy ha rajtam múlna, így és így tennék és a témán se gondolkodtam még el ezelőtt. Talán ez a közeljövőben megváltozik.

Az én családomban fiatalon szokás halni, így nem volt szerencsém ismerni sok felmenőmet, rokonomat, akiket ismerhettem volna, illetve csak homályos emlékeim vannak róluk.

De a holtakra való emlékezés egy idő után (amikor a gyász már sokat enyhült, és elvesztette az újdonság erejét) szerintem nem is az adott személyhez köthető konkrét dolgokról szól, egyre általánosabbá válik, és "csupán" a tanulságok maradnak, az illető pedig sematikus figurává nemesül (lásd "Az ükapád áldott jó ember volt!" és "Úgy akarod végezni, mint Józsi 'bátyád, az a világ csavargója?!"), egészen addig, míg beleolvad először a család, aztán az adott nemzet történelmébe, így biztosítva az ember számára oly fontos folytonosságot. Ezért is emlékezünk meg olyan emberekről is, akikhez vérségi alapon semmi közünk talán (Ma van például az I. világháborúban harcolók emléknapja.), egyrészt azokért a tettekért, tulajdonságokért, amelyeket követendőnek vagy kerülendőnek tartunk, másrészt talán mert a múlt irányába valóban végtelenné nyújtható az emberi létezés, ami indokolja, hogy ez a jövőben is ugyanígy folytatódni fog.
Ki tudja, talán az egyén maga is kicsit halhatatlannak érzi magát ezáltal.

A temetők nagy előnye, hogy az emberek jobbára tiszteletteljesen, csendesen viselkednek, így könnyebb zavartalanul elmélkedni, mint mondjuk egy forgalmas parkban. Persze ugyanezt otthon is meg lehet tenni, de személy szerint a temetőket, mint az emlékezés helyeit igen erőteljes szimbólumoknak tartom. Memento mori: emlékezz a halálra - és élj!

És akkor már a válasz az eredeti témaindítóra.

Hogy viszonyul a sátánizmus a holtak tiszteletéhez/az emlékezéshez?

Kijársz elhunyt szeretteidhez a temetőbe?

A számunkra fontos holtak képét nyilván meg akarjuk őrizni.. Te hogy viszonyulsz a témához?

Amint azt a fórumot figyelmesen követők észrevehették, kénytelen voltam a hozzászólások nagyobb részét eltávolítani.

Megkérek mindenkit, hogy igyekezzetek az eredeti témánál maradni. Ha úgy találjátok, hogy elkalandozik a beszélgetés, inkább nyissatok neki saját témát!

"Mindenki másképp csinálja."
A kérdés inkább költői volt, mintsem komoly, helyesebben így kellett volna feltennem:

Sátánistaként hogy viszonyulsz a témához?

-azonban ez azt jelentené hogy aki nem vallja magát sátánistának, annak a véleménye nem is érdekel- ami viszont nem volt szándékom.

Mellesleg individualista közösségben is van egységes viszonyítási alap.. merthogy valami miatt közösség ..

Meglepve tapasztaltam, hogy mekkora beszélgetés kerekedett ebből, de mire ráértem volna végigolvasni az egészet, a nagyobb részét a rend megőrzése érdekében Sándor törölte. (Klónozás, reinkarnáció stb.. valóban nem kapcsolódnak a témához. Mindenesetre kár..)

Igazából az eredeti kérdés azért merült fel bennem, mert belegondoltam, kinek és miért jó, hogy hirtelen mindenkinek hiányozzanak az elmúlt szerettei. Mit vár ettől, aki szorgalmazza, és ki az? Nyilván az egyház jön itt is képbe, eggyel több eszköz ami által az ember még szerencsétlenebbül érezheti magát... Személy szerint égbekiáltó pofátlanságnak érzem, hogy "kötelező" emlékezni a szeretteidre, ennél belsőbb magánügyet ugyanis nehezen tudok elképzelni, pontosan azért, amit mondtál, hogy mindenki másképp csinálja. Ugyanakkor a történelem illetve annak megőrzésének érdekében valóban nagyjából az első lépés lehet, a kollektív memóriát pedig valóban csak ilyen eszközökkel lehet "naprakészen" tartani. Érdekes kettősséget véltem ebben felfedezni, és kíváncsi voltam, látja-e esetleg hozzám hasonlóan a helyzetet.

Javítás: Hozzám hasonlóan.