Fórum » Világnézetek és vallások megbeszélése

A fizikai állandókon hajt végre finomhangolást, vagy természeti törvényeket léptet érvénybe. Lehet, hogy úgy működik, mint valamiféle algoritmus. Az se biztos, hogy az általa végrehajtott aktusoknak van-e célja egyáltalán.

A 'természeti törvények' életbe lépnek maguktól is. A 'fizikai állandók' meg olyan kitalált dolgok mint a számok.

Az algoritmusos dologban lehet valami. Végül is az egész világ felfogható egy programként.

Célja nem hinném, hogy van a világnak. Esetleg törekszik az egyensúlyra, bár azt nem mondanám 'célnak', inkább csak tulajdonságnak vagy törvénynek.

Írod:
"A 'természeti törvények' életbe lépnek maguktól is."
Ezt nem tudom. Lehetséges, hogy így van.

"A 'fizikai állandók' meg olyan kitalált dolgok mint a számok. "
A természettudomány gyakran (vagy inkább mindig) matematikai objektumok segítségével írja le a természetet. Szerintem, a fizikai állandók, nem kitalált dolgok, mert még a felfedezésük előtt is léteztek. Ha például a gravitációs állandó egészen addig nem létezett volna, amíg föl nem fedezték (tehát, ha az értéke 0 volna), annak lettek volna nyomai a múltban, és a változást is érzékeltük volna, hogy egyszer csak 6.64-re növekszik, ahogyan megtörténik a fölfedezés. Tehát szerintem minden állandó értéke valóságos, mert nem a megismerésük/fölfedezésük hozta őket a létbe.

Más a helyzet magukkal a matemetikai objektumokkal. Vajon a matematika megszületése előtt is léteztek számok? A matematika ezeket az objektumokat, ill. ezekkel az objektumokkal kapcsolatos törvényszerűségeket fölfedezi, vagy föltalálja? Az igaz hogy az állandókat számokkal fejezünk ki, de attól még a változókat nagyon is valóságos értékek jellemeznek.

"Az algoritmusos dologban lehet valami. Végül is az egész világ felfogható egy programként. "
Tulajdonképpen minden folyamatot úgy lehetne tekinteni, mint valalmilyen algoritmust. Mégis ezt a kifejezést általában olyan folyamatoknál használjuk amiknek hasznuk, vagy céljuk van. A vízhullámoknak a tengerpart formájára gyakorolt hatását is lehet algoritmusnak nevezeni. Olyan algoritmusnak lehet tekinteni, amely a partszegély mintázatában fraktálokat hoz létre. Az algoritmus gyakran egy folyamatosan ismétlődő, egyszerű, "buta" aktus, ami létrehoz valami, összetettet, hasznosat ,vagy valami olyasvalamit, ami a tervszerűség jegyeit hordozza magán (lásd evolúció).

"Célja nem hinném, hogy van a világnak. Esetleg törekszik az egyensúlyra, bár azt nem mondanám 'célnak', inkább csak tulajdonságnak vagy törvénynek."
Célja csak intelligens ágens által végrehajtott szándékos aktusnak lehet. Ha a világ céllal jött létre, akkor kellett, hogy létezzen egy intelligens ágens aki ezt a világot megteremtette.

Legyen szó természettudományról vagy akármiről, a hangsúly azon van, hogy ezeket mi kitalált fogalmakkal/számokkal/betűkkel/stb. írjuk le. És ezek pontosan nem képesek leírni a valóságot, akárhogy is próbálja. Már csak azért is, mert mindenki máshogy látja a dolgokat. Például elég megkérdezni egy szemüveges embert erről, hogy mi a véleménye.

A 'cél', mint olyan megint csak egy emberek által 'generált' fogalom. Amíg az emberek nem beszélgettek, nem is nagyon volt jelentősége. Csak mentek a dolgok szépen, egyszerűen. Majd később a kommunikáció fejlődése elkezdte bonyolítani a dolgokat.

Ez az intelligens ágens dolog kicsit az intelligens tervezés elméletére emlékeztet. Annak meg ha jól tudom van némi köze a keresztényekhez is. Annyi biztosan, hogy elég elterjed elmélet a körükben és némelyik még szeret is róla beszélni, mármint próbálja vele bizonygatni istenük létezését... Tovább nem is folytatom

Szülőpótlék. Ha a véleményem egy szóban foglalom össze.

Kicsit kifejtve:

-Az isten sokkal nagyobb és erősebb az embernél. -- Érdekes, éppen ilyennek látja a kisgyerek a szüleit.

- Az isten törődik az emberek szükségleteivel --anyuci főz.

- Legtöbbször kedves, de néha mérges lesz -- éppen ilyennek írna le engem a hároméves kislányom.

- Ő hozza a szabályokat, és ő bünteti meg, aki megszegi azokat. -- Fiam, pakold el a játékokat, vagy elteszem őket!

- És a slusszpoén: isten teremtette az embert -- erre nem is mondok semmit


A legtöbben felnőttkorukban nosztalgiával gondolnak vissza a boldog gyermekévekre. Alátalában el szokták felejteni, mennyi mindent tiltottak meg nekik a szüleik, és milyen keserves érzés volt függeni tőlük.
így újra megalkotják ezt az ambivalens viszonyt egy elképzelt személlyel. Hogy aztán (némelyek) lázadhassanak ellene (második) kamaszkorukban.

Úgy látom már meg is fogalmazódott két definíció:

Természet oldalról:
Egy végtelen spektrumú, időben állandóan változó elekrtromágneses rezgést leíró végtelen változós hullámegyenlet megoldása (ami hozzávetőlegesen 42 ).

Algoritmusos verzió:
Objektum-orientáltan programozott világunk ősosztályának virtuális konstruktora.

Pszichológiai oldalról pedig pótszülő.

Egy személytelen erő ami mindent áthat, pártatlan és forrása mindennek. Nem értem hogy pl. a Krisna tudatúak hogy állíthatják hogy isten egy személyiség, ha személyiség akkor eleve kizárja a végtelen és tökéletes lehetőségét, nem beszélve arról hogy ha megjelent egy formában akkor az megint nem végtelen. Ugyan ezt gondolom a felhőkön trónoló szakállas öreg ember fantazmagóriájáról is.

Végigolvasva a 3 oldalnyi kommentet, nagyon sok isten-definíciót láttam.
Nem olyan rég olvastam egyet Gecse Gusztáv: Vallástörténet-ében is. Így hangzik: "Isten az, aminél nagyobb nem gondolható." (Ezeket a szavakat a skolasztika "atyja", Canterbury Anzelm fogalmazta meg a középkorban - talán sokan hallották is már...)

Ha feltétel nélkül elfogadjuk ezt a megfogalmazást, és nem kötünk bele, akkor szerintem logikus feltételezni, hogy ha így van, akkor Isten olyan mértékben állhat felettünk, hogy legtöbbünk nem is képes rá gondolni, hisz nem vagyunk azonos intelligencia szinten, mi, emberek, és ami egyikünknek megy, az nem biztos, hogy a másikunknak is fog.

Megnyugodva konstatáltam, hogy azért én még képes vagyok nagyobbra is gondolni, így például Chuck Norris-ra...

Viccet félre téve: valóban, sokáig, nagyon sokáig nem volt olyan lény az emberi társadalomban, és annak eszmeszüleményeiben, ami nagyobbnak volt mondható >>Istennél<<...

Megismerkedtem a napokban valakivel , aki arra a kérdésre , hogy hisz-e
istenben , azt válaszolta igen a Nap az isten.
Hmm...Gondoltam csak nem valami ősi vallás mai követőjéhez van szerencsém ?! Ezért megkértem fejtse ki bővebben mire is gondol , és megkérdeztem kicsit csipkelődve , hogy szokott-e a Naphoz imádkozni .
Nevetve válaszolta , hogy természetesen nem , ő önmagában hisz , abban hogy amibe kellő mennyiségű és minőségű energiát fektet , annak megfelelő eredménye lesz .
Szerinte azért a Nap az isten , mert a Nap energiájának eredményeképp jött létre az evolúció , minden élet annak köszönhető .
Érdekes ötvözése ez az evolúcióelméletnek és az istenhitnek , ez is egyfajta istenkép .