Fórum » Világnézetek és vallások megbeszélése

Bizonyos vallások megpróbálnak rábeszéléssel, meggyőzéssel életben maradni, terjeszkedni. A két legismertebb, legbuzgóbb hittérítő vallás a kereszténység és az iszlám.

Próbáltak-e már téged e két vallás hívei közül meggyőzni a maguk igazáról? Ha igen, előfordult-e, hogy elgondolkodtál azon, hogy esetleg igazuk lehet?

Mi lenne, ha kiderülne, hogy akár a kereszténység, akár az iszlám igaz? Mi volna az, ami meggyőzhetne téged erről?

S végül, egy sportszerű ajánlat: az „ami nem öl meg, az erősebbé tesz” elvének megfelelve, ha egy e sorokat olvasó keresztény vagy muszlim hívő szeretné előadni e weblap olvasóinak a maga igazát, és hajlandó a kulturált párbeszédre, akkor biztosítom számára a lehetőséget ezen a fórumon.

Nem célom senki megszégyenítése, mindössze kíváncsi vagyok az aktuális érvekre, kérdésekre és felvetésekre.

Egyetlen dolgot kötök csak ki: a sátánizmusról csakis azt követően eshet szó ezekben a beszélgetésekben, hogy a beszélgetőpartnerek legalább a „Mi a sátánizmus?” című cikket elolvasták, ami itt található meg: [scythe.hu]

Természetesen a beszélgetésekben résztvevőktől egyformán elvárom a konstruktív hozzáállást és az udvariasságot.

Iszlámok még nem, de 7 évig keresztény suliba jártam, úgyhogy elég sok mindent tudok a kereszténységről. Először hittem benne, de ahogy egyre többet megtudtam róla, kezdtem kételkedni benne. Megkérdeztem az egyik tanáromat, hogy mi bizonyítja, hogy Isten létezik? Azt válaszolta, hogy Jézus csodái, erre kérdeztem, hogy azokat mi bizonyítja? Azt mondta, a Biblia, megkérdeztem, hogy mi bizonyítja, hogy amit ott leírnak, igaz? Nahh erre már nem tudott válaszolni.

Ha valaki keresztény, azt elfogadom, nem fogom azt mondani, hogy "Legyél sátánista, mer' az jó!". Volt keresztény barátnőm is, pont az volt a kapcsolatban a gond, hogy én elfogadtam az ő vallását, meghallgattam, ha megpróbált meggyőzni, viszont ő állandóan azzal jött, hogy ne higgyek a Sátánban, mert a pokolra kerülök. Ilyenkor megmondtam, hogy nem ördögimádó vagyok, hanem sátánista, az nem ugyanaz. Egyik érve az volt, hogy "Mi a jó abban, ha abban hiszel, hogy a halál után nincs semmi? Sokkal jobb hinni abban, hogy ha jól élsz, a mennybe kerülsz."

Kicsit sokat írtam, hoppá A lényeget remélem ki lehet hámozni.

Próbáltak-e már téged e két vallás hívei közül meggyőzni a maguk igazáról?

Ha igen, előfordult-e, hogy elgondolkodtál azon, hogy esetleg igazuk lehet?

Mostanában szeretem a térítőket. Rájöttem, hogy miután bevallom nekik, hogy rendszeresen imádkozok, meg járok templomba, meg bűntelen életet élek, nem sajnálják tőlem a sörrevalót, ha letarhálom őket. Nem mintha rászorulnék, de valamit valamiért. Elvégre meghallgattam.

Meg imádom a röplapjaikat. Régebben hozzájutottam néhány képregényükhöz, amiben valami elmebeteg sztorik voltak arról, hogy Undorító Eddy hogyan fogadta szívébe Jézust. Halál röhejes.
És most hozzájutottam egy igazi gyöngyszemhez. A címe Érveljünk az írásokból. Bőrkötésű 45o oldalas ingyenes kiadvány. Lényegében egy tematikai rendbe szedett idézetgyűjtemény utalásokkal, rövid magyarázattal.
És a bónusz: egy fejezet melynek címe Bevezetések szántóföldi használatra. Konkrétan bevezetőszövegek, amiket kopogtatás közben leadhatsz a gyanútlan hitetleneknek, hogy elkezdd a beszélgetést. Egy példa:
"Ma, majdnem mindenkit nyugtalanít az atomháború veszélye. Ön szerint lesz-e valaha is igazi béke a földön?..." (Zsolt 46:8, 9, 10, Károli]? És 9:6, 7)
És ha valaki "Nem érek rá" szöveggel le akar pattintani, mondhatod, hogy:
"Alkalmasabb lenne-e önnek, ha fél óra múlva, miután néhány szomszédját meglátogattuk, visszajönnénk?"

Komolyan, ezzel a könyvvel bárki közveszélye lehet!!

Nekem is volt már szerencsém térítőkhöz. Akadt öltönybe öltözött kikupált külsejű férfiú, vagy idős mammer, de volt már szakadt csöves is aki mindenáron meg akarta osztani a bölcsességeit.

Volt, hogy térítők járókelőktől csoportosan ilyesmiket kérdezgettek hogy: "mi lehet a gonosz eredete?" illetve "akkor is tagadná-e a mindenható létezését ha halálos beteg volna?", ilyesmi. Ébresztő jellegű csak akkor volna ha lehetne adni a véleményükre legalább epszilonnyit.

Az én nézőpontom ezekkel a dolgokkal kapcsolatban a következő:
Már maguk a kérdések: "mi az élet értelme? létezik-e mindenható?" stb. valószínűleg nem jelentenek semmit, körülbelül annyit jelenthetnek mint egy ilyen kérdés: "melyik a maximális szín?"

Ugye ha a színeken nem adott rendezés akkor nincs legnagyobb szín, de főleg nincs "a maximális szín", esetleg "egy maximális" - de ebbe most ne menjünk bele.

Másrészről meg ha egyáltalán sikerülne feltenni azt a kérdést ami annak az embernek a szándékában állhat aki ilyesmit mond, hogy "létezik-e mindenható?" elképzelhető, sőt valószínű, hogy a válasz, vagy legalább az indoklása túl komplex.

Aki ilyesmiket kérdez azt sokszor szimpatikusnak találom, de aki ilyesmikre lényegében más választ ad mint "nem tudom" annak -legjobb esetben csak- a véleményét nem tekinthetem értékelhetőnek. Pedig nem olyan nehéz kimondani: "nem tudom". Ez a válasz pontosan ennyit jelent.

Ezen kívül - bár nem tudom elfogadhatóan megindokolni (!), nem zárom ki a lehetőségét isten létezésének - egy olyan istenének amelyet egész egyszerűen nem értek - de abban egész biztos vagyok hogy a keresztény, hindu, etc. vallás istenei nem léteznek.
Másrészről meg erős a gyanúm hogy a "jó" és "gonosz" létező fogalmak, bár nem tudom pontosan mit jelentenek, halvány tippem van - és úgy gondolom, hogy nem vagyok egyedül ezzel.
Egy harmadik ide kapcsolódó gondolatmenet az, ha az ember végiggondolja azt hogy az emberiség történelmében mennyi fölösleges, elkerülhető szenvedés és halál zajlott végbe. Létezhet egyáltalán olyasmi ami ennyi mérhetetlen szenvedést kompenzálna? Nem tudom elképzelni.
Viszont ezen utóbbi gondolatot azzal a kérdéssel lehetne megtámadni, hogy: bizos hogy *fölösleges* halálokról van szó?
És ekkor lehetne beszélni populációmodellről, lemmingekről és arról, hogy a túlnépesedés miatt az emberiséget -irónikus módon- egy sorozatos járványkitörés vagy háború mentheti meg. Végül oda érnénk ahonnan indultunk: "nem értem, nem tudom". Szóval ez az egész hasáb feltételes időben van.

A térítőkön csak akkor idegesítem fel magam igazán ha belegondolok hogy egyáltalán honnan van pénzük erre, ezek az emberek ezért vajon kapnak-e fizetést és ez a pénz amiből ezt az egészet csinálják máshol talán jobb helyen volna.
Edit: korábban szerepelt itt egy példa rá, de utólag meggondolva szerintem mindenki tudna saját tapasztalatai alapján példát mondani rá hogy mire kellene költeni inkább (pl kutatásra, speciálisan egy betegség kezelésének kikutatására, ilyesmi).

Én 6 évig jártam egyházi suliba 2 év az általánosban, aztán 4 év gimnázium. Már az elejétől kezdve ateista voltam, persze a tanárok (főleg a papok) előtt meg kellett játszani a hitbuzgó kisfiút. Ott nem igazán próbáltak meggyőzni, hisz alapfeltevés volt, hogy mindenki hívő.

Eddig főleg idegenek próbáltak győzködni. Én a hiteket a tudat mély rétegéhez sorolom, és a hit szó alatt nem csak a vallásos tartalmakat értem, hanem a "ha valamit elengedek az lefelé esik" típusú dolgokat is.
Ezért sosem próbáltam meggyőzni senkit, mert tudom, hogy nem férhetek hozzá a tudata mélyebb rétegeihez közvetlenül.

Mikor engem próbálnak meggyőzni, általában nem cáfolok semmit, nem kötök bele semmibe, csupán kifejezem akár szóban, akár a gesztusaimmal, hogy nem igazán érdekel a dolog. Persze az is előfordult már párszor, hogy úgy csináltam mintha érdekelne. Ezt mindig hátsó szándékkal tettem. Vagy az érvei érdekeltek, és tanulmányoztam a gondolkodásmódját, vagy pedig az a személy érdekelt, aki előadta. A jóképű mormon térítő fiúkat nem szívesen rázom le csak úgy (Sajnos szex még sosem lett ilyesmiből.)

Egyébként a Jehova tanúi állandóan megtalálnak az utcán (hajtanak a fiatal pasikra, kell a friss vér). Sőt azok már párszor otthon is zaklattak. De valahogy mindig megsajnálom azokat az idős néniket, és nincs kedvem azt mondani nekik, hogy: "haggyatok már, buzi vagyok, és különben is a pokolra juttok ti eretnek szajhák!"

(A legjobb duma, amit hallottam az ez volt: Egy ismerősömnél csöngettek a térítők, mikor kinyitotta ezt mondták: "Elhoztuk neked Jézust!". Az meg "Jól van, tegyétek le ide az előszobába!" )

Egyszer találtam a postaládában egy szép brossurát. Színes, élethű, rajzolt képek voltak benne. Emberekről és vadállatokról. De nem gladiátorviadal volt ám! Az oroszlánt egy kislány simogatta, mellettük egy őz legelészett szelíden, arrébb az elefántok hűsítő vizet locsoltak a tigrisre, pandák ültek a fűben. Kidobtam a kukába.
Napokkal később két ember jelent meg a kapuban. Idősebbek voltak, kérdezték, hogy megkaptam-e a brossurát.
- Persze, hogy megkaptam! - vágtam rá, miután eszembe jutott, hogy miről lehet szó. Az állatok, igen.
- Mit szólok hozzá? - kíváncsiskodtak tovább kedvesen.
Szerintem nagyon jó, hogy elindították ezt az egészet, feleltem. Nagyon hasznos. Akkor felajánlották, hogy egy alkalmas időpontban elbeszélgetnek velem. Gyanakodni kezdtem...
Ugyanis én egyáltalán nem néztem meg alaposabban azt a brossurát. Csak a képeket láttam. Azt hittem, hogy ezek valami állatvédők!
Persze végül rájöttem, hogy Jehovák. Nincs túl sok közük az állatkertekhez meg a vadasparkokhoz. Azt mondtam nekik, hogy református vagyok (csecsemőkoromban tényleg annak kereszteltek-gondolom valami furcsa hagyománytiszteletből, mivel nem mondanám a szüleimre, hogy vallásos emberek), így végül a beszélgetés örökre elmaradt.
Azóta tudom, hogy milyen következményei lehetnek, ha egy ember mindenáron meg akarja simogatni a vadakat.

A mormonokról valamiért az a kérdés jutott eszembe hogy vajon miért lehet az, hogy több ízben is "szent bölcsességet" tartalmazó könyveket árusító egyedekbe botlottam az utcán, illetve számos alkalommal kérdezték már, hogy hiszek-e istenben, de eddig még egyszer se állítottak meg azzal, hogy elgondolkoztam-e már hogy miért tágul gyorsulva a világegyetem, és vegyem meg már ezt a legújabb Stephen Hawking könyvet mert ebben van leírva "az igazság".
Ha belegondolok, hogy ezek az emberek egyáltalán csak azért lehetnek életben a túlpopulációval küzdő világunkban mert a technikai fejlődés megengedte nekik hogy ne haljanak éhen az őseik szerintem ez különösen igazságtalan többek között Stephen Hawking-al szemben is.
Legközelebb majd lehet hogy megállok és a tudomásukra hozom mekkora galádságot követnek el, hátha magukba szállnak és tanulnak egy kis magfizikát, vagy nemtudom.

Ha engem állítanának meg hittérítők – nem teszik –, talán úgy intézném, hogy ábrahámiták esetében Krsna-tudatúnak mondanám magam (megjegyezve, hogy nos igen, Jézus is a Mindenható avatárja volt, Isten mégis Krsnában nyilatkozott meg tökéletesen), fordított esetben pedig Allah vagy Jézus megkérdőjelezhetetlen fennhatóságát pártolnám.

Az is lehet, hogy a Repülő Spagettiszörny boldog pasztafáriánusának vallanám magam, végig egyetértve a legfensőbb lény létezésének szükségszerűségével, hiszen a hiteink közti különbség igazából elhanyagolható, elvégre mindannyian az Egyetlen dicsőségére munkálkodunk ebben a világban.

Ezt követően hálás szívvel fogadnám el a meggyőzött hittérítők bőkezű adományát.

De gonosz.