Fórum » Sátánizmus: filozófia és gyakorlat a Sátáni Biblia szerint

Az a fajta valóságismeret, kitartás és szorgalom, amivel a dolgokat, melyekről mindketten írtok meg lehet valósítani, nem volt meg bennem soha. Egy pár lépés után bele tudok zavarodni egy -egy megoldandó problémába, elérendő célba. Vannak nálunk is, ebben a megyében, olyan emberek akiknek jó üzleti érzékük van, kitartóan képesek görnyedni egy tananyag fölött és nem adják föl az egészet a második próbálkozásnál, ha valamit nem értenek. Még nekik is sokat kell küzdeniük a megélhetésért, de nekem sokkal nehezebb a dolgom, mert a legtöbb akadály bennem magamban van. Ahol nem a lustaság és a már jól megszokott feladás az akadály, ott a kezdeményezőkészség hiánya és a kockáztatás elutasítása.

Ami nekem a külvilágból nem tetszik, azzal tudom, hogy nem úgy viselkedem, ahogy kellene: nem a valóság talaján állva mérem fel a helyzetet, hanem ami nem tetszik a környezetemben, azt érzelmi alapon nézve, fintorogva-vicsorogva gyűlölni kezdem. Mint például a protekciót, a kiközösítést, meg minden olyan történést, mechanizmust amit nem értek és tudom hogy mások viszont értik. A saját feledékenységem és a leküzdhetetlen értetlenségem pedig olyan dolgok, amiket gyűlölnöm elég kellemetlen... ugyanis bennem vannak és nem tudom őket semmilyen módszerrel megszüntetni.

Rájöttem, hogy van egy erőteljes érzelmi indíttatás bennem a jelenlegi, valóban hátrányos állapot fennmaradásához: ez a következő: mivel számomra a külvilág fent leírtak miatt sokkal nehezebben kezelhető, ezért sokkal gyakrabban fordítja felém a csúnyábbik arcát.

Annyira megszoktam ezt a határozottan csúnya képet, hogy az, hogy mások szebbnek látják ugyanazt, még inkább elkeserít mert ez az egész ezáltal belső problémává válik. Ezt az elmagyarázhatatlan diszkomfortérzetet állandóan ki akarom fejezni a környezetem számára, mert enyhítené a szenvedésemet, ha a környezetem megértené az én gondjaimat. Józan ésszel persze tudom hogy nem értenek meg mert ugyan miért is akarnának foglalkozni velem? De nem tudatos illetve automatikus cselekvés/stratégia/játszmák szintjén megmaradt ez az állandó panaszkodási kényszer.

Ennek a játszmasorozatnak a szintjén az a legnagyobb és persze legritkább élvezet számomra ha valaki más igazat ad nekem ebben a panaszáradatban. Valószínűleg azért mert ezáltal úgy érzem egy pillanatra hogy nem vagyok egyedül a látásmódommal. Másrészt az én személyiségem "egymástól utólag elkülönített részekből" áll, úgy is mondhatnám hogy "a hardvert a vírustámadások által okozott jövőbeni károk veszélyének minimálisra csökkentése érdekében osztottam meg". Gyakorlatilag ebből a háromból áll: az egyedüllét, a valódi barátok és a társadalmi élet világa. A "hardvermegosztást" tizenhárom évesen hajtottam végre, meghatározott célokkal. Soha nem bántam meg. Én neveztem el így még annak idején és nem zavar, hogy itt határozottan nevetségesnek hangzik. Mindhárom részhez más -és más személyiségem tartozik. Ennek kifejtése nem ehhez a hozzászólásomhoz tartozik, itt nem fejtem ki.

Összegezve: saját magamban felismertem a viselkedésem káros részeinek okát, de ettől még magát a problémát nem sikerült megoldanom. Másrészt: a sikerrel kapcsolatban: mindig a közvetlenül elérhető dolgok felé nyúltam, mert a közvetettet nem láttam át, nem értettem azt hogy mások hogyan érik el közvetett céljaikat. Ezért vagyok szélsőségesen spórolós és mindenféle holmit igyekszem olcsón vagy ingyen megszerezni, hogy esetlegesen "egy még szorultabb helyzetben eladhassam adott vacakot."
Azért a lényeges és értelmes dolgok felismeréséhez némi gazdaságtan tanulmányozás sokat segített, ezáltal már jobban tudom, mi az, ami egészen biztosan mindig eladható, mi az ami értékálló és mi az, amire nem érdemes pénzt kiadni, küzdeni. Ez viszont még épphogy elkezdődött, ez a gyakorlat, egyelőre még erősen vásárlásfüggő vagyok, ami baj... minden héten kell valami alkalmi vételt találnom, ami után egy hétig jó érzéssel tölt el hogy már megint jól jártam... de tudom, hogy nem elég mindennapi használati tárgyak, akciók stb. szintjén "jól járni" ahhoz, hogy sikeres legyek. Az ennél kiterjedtebb szintű jó üzlet viszont több logikai érzéket, helyzetfelismerést stb igényelne, ami ugye, bennem nincs...

Az a fajta valóságismeret, kitartás és szorgalom, amivel a dolgokat, melyekről mindketten írtok meg lehet valósítani, nem volt meg bennem soha.

ami ugye, bennem nincs...

érzelmi alapon nézve, fintorogva-vicsorogva gyűlölni kezdem.

Egy pár lépés után bele tudok zavarodni egy -egy megoldandó problémába, elérendő célba.

A céljaidat igazán a vágyaid határozzák meg és a vágy szó szerint értendő: valami, amit annyira akarsz, hogy semmi sem állhat az utadba. Hogy lehet ebbe belezavarodni???

Mint például a protekciót, a kiközösítést, meg minden olyan történést, mechanizmust amit nem értek és tudom hogy mások viszont értik.

Teljesen megértem ezt a részt. Itt nem arról van szó, hogy nem érted, hanem inkább talán arról, hogy nem fogadod el. Nincs is ezzel semmi baj, csak nem biztos, hogy érdemes az ellenérzéseidet látványosan mindenki tudomására hozni. "Többet ésszel, mint erővel. "

Ennek a játszmasorozatnak a szintjén az a legnagyobb és persze legritkább élvezet számomra ha valaki más igazat ad nekem ebben a panaszáradatban.

Én pl. egyetlen szóval sem állítottam, hogy nincs igazad. És szerintem a többi fórumozó sem. Csak épp semmire sem jutsz azzal, ha együtt szidjuk a (mi szemszögünkből nézve) korrupt, kifordult értékrendű világot.

Összegezve: saját magamban felismertem a viselkedésem káros részeinek okát...

Pont ez a problémamegoldás első lépése. A problémákat viszont csakis te magad tudod megoldani, más nem. Ha tudod, hogy mi az, ami számodra hátrányt okoz, akkor egyszerűen kerüld azt a fajta viselkedési formulákat. Ilyen egyszerű. Ha előnyt nem is érsz el vele, de legalább hátrányt sem.

Alapvetően ne azt keresd, mi az ami benned nincs (mert a végén tényleg nem lesz annyira önhipnotizálod magad), hanem azt, mi az, ami van és amivel előnyt tudsz elérni. Ami pedig nem műkődik, tedd félre, a tapasztalatokból levonhatod a következtetéseket. Ez nem a véleményed megváltoztatását jelenti, hanem azt, hogy ne pazarold olyan tevékenységekre, panaszokra az idődet, amivel úgysem jutsz előbbre.

"The weak is ruled by the strong. The strong is ruled by the cunning" (Boyd Rice)

Lehet hogy tényleg csomó felesleges kört futok valahányszor elmerülök a panaszkodásba, ez egyfajta olyan megszokott de káros élvezet mint az édességevés nekem: néha annyira elfog a vágy utána hogy nem tudok neki ellenállni...
Köszönöm amit írtatok, ha összejön hogy hasznosítani is tudom (lesz rá időm, erőm egyéb...) akkor külön jó...
Aktuálisan egy olyan dologról írok ami jobban is illeszkedik a fórumtémához mint az én általános dolgaim:
- Még kb három hét és egy hétre fogok Londonba utazni, tömegközlekedéssel kell eljutnom Budapestre és ott a reptérre... Egyedül utazom, a barátnőmhöz és már előre csomó speciális dologgal kell készülnöm hogy ne érjen baj... persze nekem mindjárt először az jutott eszembe hogy mit varrjak (ilyen rejtett zsebeket az értékeimnek hogy ne a kézitáskában legyen pl), csak másodszor hogy mégis hogyan viselkedjem, mert számomra mindig is az volt a kevésbé tartható, teljesíthető... eltervezem hogy így lesz de végül általában nem úgy viselkedem egy szituációban ahogy szeretnék hanem a körülmények megváltoztatják az eredeti tervet.
Nos, hogy ne akarjanak kirabolni Budapesten, ne tévedjek el, ahhoz nem tudom, mégis milyen viselkedés, fellépés, öltözet stb lenne a megfelelő számomra. Eddig csak osztálykiránduláson voltam BP -n, félek hogy eltévedek vagy egyéb baj ér. Talán csak sejtem hogy a félelem, hiába próbálja az ember leplezni, általában kiderül, vagy legalább nem tudatos jelként eljut a környezet felé és ez szinte felhívás arra hogy megtámadjanak...?
Meg ma kezdődött az angol is. Remélhetőleg megedz a dolog...
Addig is, szerintem mostanában nagyon sokat írtam ebbe a témába, úgyhogy most visszafogom magam...

Kerüld a kihívó öltözködést.

Nézd meg, hogy a Ferihegy 1 vagy 2 -ről indul-e a géped. Nem mindegy.
Indulás előtt 1 órával minimum már ott kell lenned!

Számzáras poggyászt használj, amit nem lehet kinyitni könnyen és cédulázd fel a neveddel, címeddel, hogy könnyebben megtaláld érkezéskor.

Semmi folyadékot nem vihetsz fel a gépre, még borotvahab és hasonló anyagokat se! Erre ügyelj, mert kinyittatják veled a koffert és ott kell hagynod.

Kézitáskát felvihetsz a gépre, de azt is le kell tenned, amikor leülsz, szóval pénzt és iratokat valahogy tartsd inkább magadnál. Ha tudsz rejtett zsebet varrni, akkor tedd azt, jó ötlet. (a reptéren átvilágítanak úgyis, de rablók és zsebesek ellen profi ötlet)

Ne a reptéren válts pénzt, mert ott minden drágább.

Az út kb 2 óra, ha van rá mód, menjen ki eléd a barátnőd, mert mind a Heathrown-n, mind a Gatwick-on baromi könnyű eltévedni és ott fogsz bolyongani órákig, ha nincs valami segítséged vagy profi nyelvtudásod. ( a járatszámodat add meg a barátnődnek)

Ügyelj arra is, hogy a roaming funkciót átállítasd még itthon a mobilodon, hogy kint is tudj telefonálni.

Hirtelen ennyi jutott eszembe. Ha még beugrik valami, majd leírom.

Hirtelen ennyi jutott eszembe. Ha még beugrik valami, majd leírom.

A papírpénzeken szereplő azonosító számokat írd fel és azt a lapot amin ezek a számok szerepelnek tedd külön a pénztől. Ez akkor jön jól, ha ellopnák a pénzed, a rendőrségen fogják majd kérni.

Amikor én repültem pár országgal odébb nagyanyám csak annyit kötött a lelkemre, hogy a bicska mindég legyen nálam

ja, igen, jó hogy mondod: szúró - vágó fegyvereket sem engednek fel a gépre , még egy manikürollót sem....(viszont tűsarkú cipővel is lehet szúrni, ha lekapod a lábadról és azt felengedik a gépre)

Csak kézipoggyászom lesz és egyelőre a nagyobb feladatnak a Budapesten történő tájékozódás/túlélés ígérkezik...
Persze hogy nem viszek olyasmit amit nem engednek, ennek jól utánanéztem.
A bankjegy számok felírása jó ötlet, bár kétséges a haszna ha a rabló a pénzt az első trafikban elkölti cigire.
Mostanában mással sem foglalkozom mint az utazásra való készülődéssel, ami az intenzív angoltanulást és a varrást is magában foglalja. Most néztem hogy még a táskámat is magamnak kell megvarrnom mert ami van az önmagában túl nehéz, a max felvihető súly meg nyolc kiló...
- Bicska: még ha lehetne is, ugyan mire mennék vele? A támadóm kicsavarná a kezemből és megszúrna vele. Már ahogy azokkal szokott történni akik önvédelemből fegyvert hordanak maguknál de nem tudják használni. Másodperc tizedrésze alatti, félelemtől való leblokkoláson múlhat az ember élete is.
Egy rabló bátrabb mint a kiszemelt áldozat és "többet meg is tehet", tudja, hogy az áldozat nem mer rendesen védekezni csak menekülni próbál mert fél hogy a törvény még őt veszi elő, de az olyan típusú veszélyes alakoknak, akiktől én tartok és akik a (többek között) budapesti utcákon bandáznak ugye, azoknak nem számít a törvény mert sokszor még a hasznukra is van (napi kilencezer forint egy rab ellátása a börtönben, még a tanárom se keres annyit bruttóba. Ez meg nettó). Halidéj bűncselekményért. Nemrég akadtam erre az adatra. Interneteztetik őket "felzárkóztató oktatás" címén a dolgozó ember adójából. Hát persze hogy beleröhög az ember képébe, mert tudja hogy tényleg mindent megtehet.

Bicska: még ha lehetne is, ugyan mire mennék vele?

Már ahogy azokkal szokott történni akik önvédelemből fegyvert hordanak maguknál de nem tudják használni.

Egy rabló bátrabb mint a kiszemelt áldozat

Hát persze hogy beleröhög az ember képébe, mert tudja hogy tényleg mindent megtehet.