Raison d’être – miről szól ez a lap?
FAQ – gyakran ismétlődő kérdések
Cikk RSS feedFriss cikkek
Mi a baj a vallásos emberekkel?
2010. augusztus 29.Legelj csak!
2010. július 5.Háború a nemzet ellen
2010. január 26.Nacionál panaszkodik
2009. december 1.Muszlim nindzsák és BDSM artisták
2009. november 12.
Érdekes idézet
The ancient Poets animated all sensible objects with Gods or Geniuses, calling them by the names and adorning them with the properties of woods, rivers, mountains, lakes, cities, nations, and whatever their enlarged & numerous senses could perceive.
And particularly they studied the genius of each city & country, placing it under its mental deity;
Till a system was formed, which some took advantage of & enslav’d the vulgar by attempting to realize or abstract the mental deities from their objects: thus began Priesthood;
Choosing forms of worship from poetic tales.
And at length they pronounc’d that the Gods had order’d such things.
Thus men forgot that All deities reside in the human breast.William Blake
Az elátkozott kitaszított
A „le Sipirce” centalógia első fóliója
Ráül Recamier nagyregénye
Írta Kornyadt Zselé, Ph.D. (Prophet of Darkology)
A Mesternek utántöltött a hollófekete tintából:
egy bizonyos alantas buzgólkodó tollforgató.
Camembert, eidamie, fuchteult, parmèsan:
J’aieux même bien tôt en mentalie.
Dodours trappiste, pal poustaï, marble:
J’irai ceaux mon budeuch.
Ça mon! Pa des rondeaux:
Crinolline, oldalais, paci colbâch,
Ne c’est pas de teperteu.
Sapahaladè: ouvrais le mamân,
Zatapathique: papun – fabrique aspique
La mort, la mort, la mort.
[mme Opium: Grande Chanson de Nuit]
Unus
Dorsan Marmot le Sipirce, az elátkozott kitaszított főhidalgó az erdei kápolnára néző domboldalon állt, és csendesen kémlelte a látóhatárt. Ajkán apró, gúnyos mosoly játszott, mint mindig, ha épp nem ásított vagy harapott valami különösen nagy méretű dologba. (Még alvás közben is ott kunkorodott szája szélén az elmaradhatatlan stíljegy: ennek titkát még egy mocskosszájú, négyszáz éves egyiptomi boszorkánymestertől leste el – Sátán nyugosztalja az öreget.)
Marmot szokásos vándorruháját viselte: tunikájához szibériai éjmedvék koromlében cserzett bundáinak megfeketedett darabjait zsenge szüzek ébenszín hajfonataival öltötték egybe; vállán nehéz brokátból való, a holdtalan éjfél minden színében pompázó kelme nyugodott, mely méltóságteljesen kígyózott alá a domb aljában csörgedező patakig. A palástot elöl szénfekete drágakővel ékesített villogó ezüstcsat fogta össze (le Sipirce egyetlen engedménye a világi hívságoknak). Rángatózó vérmocskos hátakról hasított éjsötét övén néhány rohadó koponya csüngött (Dorsan az unalmas gyaloglás közben bele-beletúrt egyik-másik üvegesedő szem pukkadó csarnokvizébe), valamint újszülöttek Achilles-ínra fűzött csecsemőmirigyéből álló olvasó. E ritka kincs mellett függött a fenséges, pehelykönnyű, kecses ívű toledói penge (melynek megérintéséért porban fetrengtek volna a négy égtáj legnagyobb bajvívói), s végül egy kard. E megtermett szerszám volt Marmot véres költészetének pennája, agykentes graffitiművészetének festékszórója.
Dorsan nyakában izmos gégecső lógott, a nyakán kívül viszont, ádázsága legvégső jeleként, egy sápadt ragyogású, alagútszín fémmedallion, melyre gondos kezek egy másik dimenzióból való gyógyítóamulettet erősítettek. Az amulett tulajdonképpen egy miniatúra volt, rajta feketébe öltözött, rémisztő tekintetű alakokat lehetett kivenni (egy másik dimenzió Sátánjának elvetelmült avatárjai), fölöttük pedig a mágikus, az amulett rendeltetését jelző THE CURE felirat. Dorsan legnagyobb kincse volt ez a csodaszerszám: úgy érezte, magába olvasztja és jelképezi teljes személyiségét.
Dorsannak csak bal hüvelykujján ragyogott egyetlen, paraszti egyszerűségű, fehér tüzű platinagyűrű – az összes többin három vagy négy volt, és mind fekete.
Dorsan arca halványfehér volt, melyből csak élénkfehér fogai villantak elő ragadozószerűen. Éjfekete szeme nem villogott, mert az viszont olyan volt, mint egy mély kút – akárcsak hollófekete haja, azaz nem, mert a haja leginkább ööö… egy gombolyag pamutcér egy tál sátánian megmákozott makarónira emlékeztetett.
Marmot mellett a dombtetőn egyetlen zsák hevert – merthogy Marmot egyetlen szerény zsákkal járta a világot. A zsák annyira szerény volt, hogy még ha három elefántot dugott bele Marmot, akkor is csak annyit mondott szemlesütve, hogy benne ugyan mindössze néhány kósza kenyérmorzsa van. E zsák most a szokásosnál kevesebb holmit rejtett: egy asztrolábiumon, egy tabernákulumon és pár obskúrus salabakteren kívül csak egy melence volt benne.
A Medúza-főként tekeredő makaróniszálak most megrezzentek, gazdájuk ugyanis hátrafordult, és az ösvényt kezdte kémlelni. Vidám vándorlegény közeledett az úton, kis batyuját vándorbot végire kötve vitte a vállán, jókedvűen ugrándozott és valami nótát fütyörészett. Marmot felismerte a nótát, egy provançali népi rigmus németalföldi átköltésének egyik pó-vidéki variánsa volt; arról szólt, hogy egy vidám falusi menyecske egy szép tavaszi reggelen, amikor a madarak csiripelnek és melegen süt a Nap, elmegy friss vizet hozni a csobogó patakból, és útközben megáll virágot… ÁÁÁÁ, nem bírom tovább, elég, elég!… Szóval undorító kis nóta volt, annyi szent blaszfémikus.
A legényke útközben megállt megszagolni valami gyomot (pfujj!), aztán Marmot dombja mellé ugrándozott. Kicsit furcsán nézett először a mérföldnyi brokátösvény végén feszítő alakra, aki tíz méter magas fejetlen hullatömegen állt, de nem sokáig időzött el a környezet szemlélésén, hanem Dorsanhoz fordult:
– Elnézést, uram, erre visz az út Tapuába?
Marmot szárazon felnevetett.
– Habeant semper libido genistae – mondta, és szemét mélyen a suhanc tekintetébe fúrta, majd a karjával is hasonlóképp cselekedett. – Ostoba – sziszegte az elátkozott főhidalgó, majd nekilátott a hullagyalázás megszokott rutinjának. Unalmát enyhítendő a kardról csöpögő gerincvelőt nyalogatta.
Közben a Nap leszálló ágba hágott, pont ellentétes oldalon azzal az iránnyal, amelyről A.D. 4 körül a napkeleti bölcsek érkeztek. A gyalázás méla cuppanásait elnyelte az erdő mélye, a kápolna pedig mit sem sejtve hallgatott.
Kommentek (3)
A cikkhez kommentet lehet írni. Ehhez nem szükséges regisztrálni, de a regisztrált neveket csak tulajdonosaik használhatják.
Igazam lett.
2008. november 9. 11:45
Kadmon