Raison d’être – miről szól ez a lap?
FAQ – gyakran ismétlődő kérdések
Cikk RSS feedFriss cikkek
Mi a baj a vallásos emberekkel?
2010. augusztus 29.Legelj csak!
2010. július 5.Háború a nemzet ellen
2010. január 26.Nacionál panaszkodik
2009. december 1.Muszlim nindzsák és BDSM artisták
2009. november 12.
Érdekes idézet
Csak a balgatag mondja az ő szívében: nincs Isten – A bölcs a világnak mondja ezt.ismeretlen
Totus
Marmot ördögi elme volt. Olyan tervet eszelt ki a klastrom bevételére, amit még Montecucus is megirigyelt volna. Tudta, hogy az apát (az egyetlen ember, aki megállíthatná) hosszú percekig el lesz foglalva az ajánlott értéklevél átvételével – s addig a klastrom védtelen.
Mire az apát feleszmélt a terjedelmes átvételi elismervényből a sekrestye felőli hangokra, már késő volt. Mikor de Fodder lélekszakadva berobbant a kápolnába, a kéményseprő-ruhát viselő Marmot már rég megszerezte és szerény zsákjába rejtette a kincset, amiért jött, és a szokásos utómunkálatokat végezte. Most épp a szentségtartó fölött guggolt és azon töprengett, milyen testváladékot nem csurgatott még rá az ereklyékre.
A pap beléptére fölkapta rózsaszín szívecskés gatyáját és elvigyorodott. Előkapta és megvillogtatta nemes ívű toledói pengéjét, majd mikor látta, hogy harcra kerül a sor, kardját is előhúzta.
A pap rögtön érezte, hogy a klastrom fő kincse odaveszett és immáron az idegen zsákjában pihen. Tudta, hogy védtelen e sátáni jégeralsójú főhidalgó ellen.
– Pusztulj, ördögfattya – sipította fejvesztetten a hájas testű klerikus, és közben veszettül hányta a keresztet. Ez némileg akadályozta a további beszédben és úgy általában a cselekvésben (kiadós reggelije volt, szóval volt mint felöklendezni).
Marmot mindössze fáradtan mosolygott, és közelebb lépett. Mintha csak egy visítozó, buta disznót kellett volna lemészárolnia.
Marmot a magasba emelte a pengét. A papocska visongott, valahogy így: nyüff, nyüff, nyüff (a kis rohadék).
– Grippe – sziszegte a kitaszított mega-ádáz főhidalgó, és lesújtott.
A halál a kereszt tövében, kétrét görnyedve, hánytató kezével a torkában érte az undormányos szentségszolgát. A főhidalgó egész pontosan a következőképpen végzett vele: először a nyakát vágta át, hogy csak úgy bugyogott ki a veres trutymó (savó, nyirok, vér egyképp). Dorsan odahajolt a habos málnagejzírhez, bemázolta arcát, aztán mohón kortyolni kezdett. Mikor jóllakott, kihányta az egészet, szétkente a földön és felnyalta. Utána felnyitotta a hájas pocakot: a sárgás zsírpárnák védelmében nedvesen csillogtak a belek. Ezekkel a következőket csinálta:
twas brillig and the slithy toves did gyre and gimble in the wabe all mimsy were the borogoves and the mome raths outgrabe beware the jabberwock my son the jaws that bite the claws that catch beware the jubjub bird and shun the frumious bandersnatch
A végbél volt a csemege.
Hogy azzal mi történt? Nos:
he took his vorbal sword in hand, long time the manxome foe he sought so rested he by the jubjub tree and stood awhile ij thoguht and as in uffish thought he stodd the jabberwock with eyes of flame came whiffling through the tulgey wood and burbled as it came!
Dorsan annyira sötét egy főhidalgó volt, hogy még ezzel sem elégedett meg. Következett a velő, a zúza.
one two one two and through and through the vorpal blade went snicker-snack he left it dead and with its head he went gallumphing back.
(A fenti rész azért rövidebb, mert a zúza és velő érthető módon kevesebb kreatív lehetőséget kínál, mint egy anus, vagy egy egész bélcsatorna (hmmmm!).)
Miután a lényeget elintézte, Marmot még a falhoz csapdosott néhány útközben begyűjtött csecsemőt (főleg kislányokat; csak úgy pukkant a kis koponyájuk a falon!), a szentképekre nyomkodta az egyetlen kilencméteres szöggel Jézus helyére feszített harminc szerzetes nyirokmirigyeit, beeresztette a kápolnába a klastrom disznócsordáját, majd mindegyik röfi fejét folyékonyra verte nakkalapácsával, és a pépet ízléses halmokba rendezte a néhai széksorok helyén. Végül mágikus amulettjére helyezte dolgos, nemes ívű kezét, szemét lehunyta, és elmormolta legkedvesebb varázslatát, mely egy másik dimenzió rémítő erőit idézte meg. A kápolnát dermedt csend töltötte be.
Dorsan vállára kapta szerény zsákját, lassú léptekkel kiment a templomból és felkapott telivér arabs nénjére ménjére. Hátra sem nézve, komor arccal lovagolt el a naplementébe, s már az erdei ösvényen járt, amikor az elmormolt varázs hatni kezdett, és a kongó kolostorba egy hirtelen felszakadó dimenziórésen át beömlött New York egyévi teljes szennyvíz-termése.
vége
A szerző sajnos maga sem bírta tovább a feszültséget, így a mű töredékben maradt. Esetleges befejezés-tippeket szívesen fogad a Scythe üzemeltetője. :)
Kommentek (3)
A cikkhez kommentet lehet írni. Ehhez nem szükséges regisztrálni, de a regisztrált neveket csak tulajdonosaik használhatják.
Igazam lett.
2008. november 9. 11:45
Kadmon