Zseniális ez a cikk, főleg a kereszténységet alázó részek.
Azt tudtátok, hogy a Buddha annyira true volt, hogy lement a Pokolba és azt tanította az ottani lelkeknek, hogy tartsanak ki, mert az ő szenvedéseik sem tartanak örökké? Ilyet még Jézus sem csinált.
A gyönyör káros! (Ilyesmit hirdetni a Káma Szútra hazájában azért mégiscsak elég progresszív dolog volt.)
Raison d’être – miről szól ez a lap?
FAQ – gyakran ismétlődő kérdések
Cikk RSS feedFriss cikkek
Video: Science Saved My Soul
2011. január 9.Letölthető Sátáni Biblia
2010. december 12.Keresztény hiénák
2010. szeptember 14.Mi a baj a vallásos emberekkel?
2010. augusztus 29.Legelj csak!
2010. július 5.
Érdekes idézet
Hit: nem akarni tudni, mi az igazság.Friedrich Nietzsche
Buddhizmus
A buddhizmus a legveszélytelenebb, legnépszerűbb, legszalonképesebb vallások egyike a művelt nyugaton. Képviselőik szerte a világban színes homokból nagy gonddal kialakított ábrákat, úgynevezett mandalákat alkotnak, amik a valóság tűnékeny, illuzórikus voltára emlékeztetnek. Csendes meditációra tanítanak amikor épp nem Tibet elnyomása ellen tüntetnek, és általánosságban véve csupa olyasmit tesznek, ami a legfanatikusabb keresztények és muszlimok kivételével talán mindenki számára szimpatikussá teszi őket.
A legenda szerint Gótama Sziddhárta herceg jó 2500 évvel ezelőtt, miután megiszonyodott az öregedés miatt rá váró elkerülhetetlen szenvedéstől, sorvadástól és végül pusztulástól, hátrahagyva a családját aszkéta remeteként próbált kiutat, vagy legalábbis lelki gyógyírt találni. A világtól elvonult elmélkedései folytán rájött, hogy a valódi problémát az okozza, hogy az embernek vágyai, elvárásai vannak, és minthogy nem teljesülhet mind, arra jutott, hogy az élet nem más, mint gyötrelem. Kézenfekvőnek találta, hogy a vágyak teljes kioltása feloldozást nyújt a szenvedés alól is, sőt, ez az egyetlen módja annak, hogy kiszakadhassunk a kényszerű születés–halál–újjászületés körforgásból, a szamszárából, mert a világnak azon a táján, ahol élt, a reinkarnációt megkérdőjelezhetetlennek és magától értetődőnek tekintették. Az így „megvilágosodott”, helyes útra tért, megfelelő tudatállapotban megfelelő életmódot folytató személy a buddha.
A szigorú indiai kasztrendszerben, ahol az emberek sorsát őseik társadalmi helyzete határozta meg, valószínűleg csak az a remény jelenthetett némi vigaszt, hogy talán majd a következő életben jobbra fordul a soruk. Hogy ez a remény miért oly vonzó kétezer évvel később itt, a világ másik felén, az elsősorban az újdonság varázsának és az Európában addig egyeduralkodó kereszténység elhiteltelenedésének és ebből fakadó elerőtlenedésének tudható be – és talán mert sokak számára a szomszéd fűje mindig zöldebb, és ha valami keletről jön, az bizonyára sokkal jobb, mint az unalomig ismert(nek hitt) nyugati kultúra, nyugati világnézet.
A buddhizmus látszólag derűs, nyugodt, emberséges filozófia, amiből hiányzik az a fajta barbár, a fogalmakat visszájukra fordító erőszak, ami a közel-keletről importált, ősi mítoszokból összeollózott és sivatagi vándornépek ideáljaihoz torzított kultuszaiból egy haldokló világbirodalom egységesedési szándékkal minden világnézetet és szokást magába olvasztani igyekvő államvallásának sajátja lett.
A buddhizmus nem fenyeget örök kárhozattal, hiszen ha meg is kell halnia az embernek, hát mindig ott a lehetőség, hogy talán legközelebb majd jobban sikerül és kevésbé fog fájni az élet. Nem hiányzik az örök mézesmadzag sem, a nirvána, a nagy, kozmikus egyesülés lehetősége, amiről csak annyit lehet tudni, hogy nagyon jó dolog, sokkal jobb, mint élni, ami a buddhista értékrend szerint maga a gyötrelem.
Történelme, mivel errefelé jóval fiatalabb, nem borzaszt annyi és olyan mértékű gaztettel, mint amilyeneket a „szeretet vallásának” krónikásai gyűjtöttek össze, így bátran tobzódhat a romantikus lelkű útkereső, ahogy az úgynevezett romlatlan természeti népek végtelen harmóniájában is hihet a tájékozatlan, és nem kell tudomást vennie arról, hogy bizony van olyan romlatlan, a földművelést sem ismerő törzs, amelyiknél a gyilkosságok aránya ötszöröse a New Yorkban elkövetett gyilkosságoknak. (Erről is tervezem, hogy írok egy cikket.)
A buddhizmus mitológiája és világképe, mivel elvontabb, nem tűnik rögtön ordítóan együgyűnek, és mentes azoktól az elképesztő ellentmondásoktól, amikkel szintén a sokáig egyeduralkodó, és haláltusájában még a mai napig is a legelterjedtebb vallásnak számító kereszténység büszkélkedhet.
Szerénysége, amivel nem vallja magát kizárólagos világigazságnak, és hogy nem folytat erőszakos térítést, szintén mellette szól a szűkös alternatívák közül választani kényszerülők esetében.
Én sem ellenzem különösebben.
A buddhizmus jelenleg a kisebb rosszak, az enyhébb elmebajok közé tartozik. Akit kielégít, hogy egész élete csak a menekülésről és a vágytalanságra vágyásról szóljon, az bátran meditáljon, legyen vegetáriánus, viseljen varázskarkötőt a csuklóján, és próbálja ne érezni azt, hogy átveri magát, amikor mindezek ellenére sem taszítja el magától az anyagi szerzeményeit és nem vonul el valami kolostorba, hogy ott a lemondásról elmélkedjen.
Minden valószínűség szerint számukra nem tartogat mást az élet.
How are you doing? Do you find that your efforts with Buddhism seem to leave you feeling frustrated?
Kommentek (27)
A cikkhez kommentet lehet írni. Ehhez nem szükséges regisztrálni, de a regisztrált neveket csak tulajdonosaik használhatják.
With all due respect, ez egy elég sovány, mondhatni felszínesen általánosító összefoglaló. Egyáltalán nem világlik rajta át az, hogy a szerző komolyan elmélyült a témában, hogy szemügyre vette avagy megpróbálta megérteni a buddhizmust (ill. annak változatait) több értelmezési szempontból, kívülről-belülről.
Nagy kár, hogy itt nem szerepel a cikk elején az, hogy hamarosan napvilágot lát majd egy bővített és átdolgozott változat - mert az bizony bőven ráférne. Így, jelen formájában az először idetévedő olvasó szemszögéből nézve(!) alig több egy "miben kevésbé rossz ez a keleti izé, mint a csúnya és gonosz kereszténység, amit a szerző nyilvánvalóan nagyon rühell a maga szubjektív élettapasztalata okán" listánál.
E lista azonban sajnos nem szól komolyan a tanításokról (ill. a tanítások megfontolásáról, elvetéséről, pl. [en.wikipedia.org] ), azok lehetséges és egymásnak sokszor ellentmondó értelmezéséről, filozófiai hátteréről és mélységről, nem említ kurrens érdekességeket - mint amilyen pl. a vallásnak semennyire sem tekinthető kvantumfizika és a Buddhizmus egyes tételeinek összevethetősége ill. különbözősége (például: [www.higgo.com] vagy épp: [www.abstractatom.com] ... ) Pedig érdemes lenne, ha másért nem, az alapos megismerés, bemutatás kedvéért.
Kérhetünk mélyebb ismertetőt, tisztelettel?
Nagy kár, hogy itt nem szerepel a cikk elején az, hogy hamarosan napvilágot lát majd egy bővített és átdolgozott változat - mert az bizony bőven ráférne. Így, jelen formájában az először idetévedő olvasó szemszögéből nézve(!) alig több egy "miben kevésbé rossz ez a keleti izé, mint a csúnya és gonosz kereszténység, amit a szerző nyilvánvalóan nagyon rühell a maga szubjektív élettapasztalata okán" listánál.
E lista azonban sajnos nem szól komolyan a tanításokról (ill. a tanítások megfontolásáról, elvetéséről, pl. [en.wikipedia.org] ), azok lehetséges és egymásnak sokszor ellentmondó értelmezéséről, filozófiai hátteréről és mélységről, nem említ kurrens érdekességeket - mint amilyen pl. a vallásnak semennyire sem tekinthető kvantumfizika és a Buddhizmus egyes tételeinek összevethetősége ill. különbözősége (például: [www.higgo.com] vagy épp: [www.abstractatom.com] ... ) Pedig érdemes lenne, ha másért nem, az alapos megismerés, bemutatás kedvéért.
Kérhetünk mélyebb ismertetőt, tisztelettel?
A buddhizmusról jelenleg ennyit akartam elmondani. Mindig lehet árnyalni a képet, de a végkövetkeztetésem ettől még nem változik.
A különféle ősi iratok és a modern tudományos felfedezések és hipotézisek szenzációsnak tűnő kapcsolatát semmiképpen sem kötném pont a buddhizmushoz.
Amint látod, a kommentedből eltávolítottam egy bekezdésnyit a stílusa miatt és mert nem kapcsolódott közvetlenül a témához.
A különféle ősi iratok és a modern tudományos felfedezések és hipotézisek szenzációsnak tűnő kapcsolatát semmiképpen sem kötném pont a buddhizmushoz.
Amint látod, a kommentedből eltávolítottam egy bekezdésnyit a stílusa miatt és mert nem kapcsolódott közvetlenül a témához.
Ez itt a te felségterületed, természetesen annyit mondasz a buddhizmusról (és bármi másról), amennyit akarsz - de ha többet és részletesebben, sőt, netán elfogulatlanabbul, kevésbé (anti)propaganda-jelleggel írsz, akkor az egyszeri olvasó megbízhatóbb, némileg objekítvebb információs forrásként tekint majd a Scythe-ra. Persze, lehet, hogy ez nem célod, végül is egy bevallottan szubjektív oldalt viszel, ami elsősorban a te nézőpontodból, másodsorban az általad preferált, rád erősen ható nézetek (CoS stb) lencséjén át tekint rivális eszmerendszerekre.
A buddhizmus bizonyos szemszögből nézve nem ősi iratok kötege, hanem eleven, fejlődő - vagy legalábbis változó - filozófiai rendszer, melynek kapcsolata a kurrens tudományos hipotézisekkel a racionális válaszokat kereső, elemző emberi elme munkájának eredménye. Ez talán megér egy lábjegyzetet, pár linket egy ismertetőben. Vagy egy kommentet, ha már lábjegyzet nincs.
A bekezdések eltávolítása szíved joga, és én ennek tudatában írtam a hozzászólásomat (ami főleg neked szólt, így, ha elolvastad, már nem írtam meg hiába.) Igaz, be kell valljam, hogy kissé meglepett, hogy pont a stílust kifogásolod, amikor te magad is gyakorta ironizálsz, gúnyolódsz és nyilatkozol magas lóról. (Ld. pl. a jelen cikk utolsó bekezdését - egy érzékenyebb buddhista szemszögéből.)
Természetesen nem kérdéses, hogy azt húzol ki, amit akarsz - mint ahogy az sem, hogy ezzel is jelentősen formálod az olvasók Scythe-ról kialakuló képét...
A buddhizmus bizonyos szemszögből nézve nem ősi iratok kötege, hanem eleven, fejlődő - vagy legalábbis változó - filozófiai rendszer, melynek kapcsolata a kurrens tudományos hipotézisekkel a racionális válaszokat kereső, elemző emberi elme munkájának eredménye. Ez talán megér egy lábjegyzetet, pár linket egy ismertetőben. Vagy egy kommentet, ha már lábjegyzet nincs.
A bekezdések eltávolítása szíved joga, és én ennek tudatában írtam a hozzászólásomat (ami főleg neked szólt, így, ha elolvastad, már nem írtam meg hiába.) Igaz, be kell valljam, hogy kissé meglepett, hogy pont a stílust kifogásolod, amikor te magad is gyakorta ironizálsz, gúnyolódsz és nyilatkozol magas lóról. (Ld. pl. a jelen cikk utolsó bekezdését - egy érzékenyebb buddhista szemszögéből.)
Természetesen nem kérdéses, hogy azt húzol ki, amit akarsz - mint ahogy az sem, hogy ezzel is jelentősen formálod az olvasók Scythe-ról kialakuló képét...
Tulajdonképpen szóról-szóra ugyanezt olvastam/hallottam már a legkülönfélébb vallások híveitől a saját vallásuk magasztalásaként, ide értve a legfundamentalistább neoprotestáns keresztényeket is.A buddhizmus bizonyos szemszögből nézve nem ősi iratok kötege, hanem eleven, fejlődő - vagy legalábbis változó - filozófiai rendszer, melynek kapcsolata a kurrens tudományos hipotézisekkel a racionális válaszokat kereső, elemző emberi elme munkájának eredménye.
Ahogy én sem veszem készpénznek az objektívnek tűnő véleményeket, ezt mástól sem várom el. Bárki tévedhet, hazudhat, esetleg elavultak a megállapításai.
A buddhizmust a többi modernnek és racionálisnak tartott valláshoz hasonlóan megvizsgáltam, és a fenti eredményre jutottam. Ha olyasmit tudnék meg, ami meggyőzne arról, hogy tévesen döntöttem, nyilván korrigálnám az álláspontomat.
Az első kommentedből azért is távolítottam el egy részt, mert légbőlkapott „következtetéseket” írtál, amiknek cáfolatára itt nincs lehetőség, és tévinformációkat nem engedek megjelenni.
A régi buddha mai szemmel az a nyugodt és kiegyensúlyozott ideálkép, kinek tanitásait éppen azért tartanak oly tökéletes útnak hivei, mert régen volt, és ugye azt már ki tudja akkor mien áron született meg eme vallás.
A mai buddhizmus már annyira árnyalt, szabad és egyénfüggő, hogy éppen ezért bárki önmagára találhat benne, ha az ember képes ki ragadni önmagából az emberi " nyugodtságát, higgadtságát " azon az úton eröltetve magát, egy bizonyos ideig fenn tudja tartani azt az állapotot, amelyet boldogságnak nevez.
A mai buddhizmus, a ráderőszakolt nyugalom. - mert ugye az embernek szüksége van rá. De hozzá teszem, szerintem csak és kizárólag azért erőszakol meg ez a vallás is, mert a környezet nem teszi lehetővé hogy természetes valójában befogadd, vagy önmagadból eredjen. Azt aki valóban képes önmagából egy kiegyensúlyozott buddhistát varázsolni, egy csepp önáltatás nélkül is, az jól csinálja.
A kérdés itt az, hogy az ember mennyire őszinte önmagával.
A hosszú útnak akkor van értelme, ha a végére érünk, vagy legalább találunk rajta valamit, ami számunkra hasznos. Az hogy az úton az ember általában azt lát és talál amit látni vagy találni akar, az megint más kérdés. Viszont ha bármit meglel és a saját tudati szintjén elhiszi, az ő relativ valóságában valósággá is válik, és boldog lesz. Na ezt elérni földi körülmények közt macerás dolog. A túlélésért való küzdelem még mindig felül fogja birálni az előbbit, tehát hatással lessz rá.
A mai buddhizmus már annyira árnyalt, szabad és egyénfüggő, hogy éppen ezért bárki önmagára találhat benne, ha az ember képes ki ragadni önmagából az emberi " nyugodtságát, higgadtságát " azon az úton eröltetve magát, egy bizonyos ideig fenn tudja tartani azt az állapotot, amelyet boldogságnak nevez.
A mai buddhizmus, a ráderőszakolt nyugalom. - mert ugye az embernek szüksége van rá. De hozzá teszem, szerintem csak és kizárólag azért erőszakol meg ez a vallás is, mert a környezet nem teszi lehetővé hogy természetes valójában befogadd, vagy önmagadból eredjen. Azt aki valóban képes önmagából egy kiegyensúlyozott buddhistát varázsolni, egy csepp önáltatás nélkül is, az jól csinálja.
A kérdés itt az, hogy az ember mennyire őszinte önmagával.
A hosszú útnak akkor van értelme, ha a végére érünk, vagy legalább találunk rajta valamit, ami számunkra hasznos. Az hogy az úton az ember általában azt lát és talál amit látni vagy találni akar, az megint más kérdés. Viszont ha bármit meglel és a saját tudati szintjén elhiszi, az ő relativ valóságában valósággá is válik, és boldog lesz. Na ezt elérni földi körülmények közt macerás dolog. A túlélésért való küzdelem még mindig felül fogja birálni az előbbit, tehát hatással lessz rá.
ananda
Üdv!
" A drogfogyasztást és kipróbálást is javasolják minden tanítványnak, annak bizonyítása végett, hogy a földi lét csak illúzió. "
ez speciel nem igaz. koptatom már néhány éve az említett intézmény padjait, de ilyesminek még sosem voltam tanúja.
zavaros elmék pedig mindenhol vannak.
a
" A drogfogyasztást és kipróbálást is javasolják minden tanítványnak, annak bizonyítása végett, hogy a földi lét csak illúzió. "
ez speciel nem igaz. koptatom már néhány éve az említett intézmény padjait, de ilyesminek még sosem voltam tanúja.
zavaros elmék pedig mindenhol vannak.
a
Dillettant
A buddhista lemond minden vágyáról a megvilágosodás utáni vágyáért cserébe, ami elég rossz üzlet, mivel a buddhizmus csak az vilgosodhat meg, aki minden végyról lemondott beleértve amegvilgosodás utáni vágyat is. Tehát, aki megvilágosodásra vágyik, soha nem világosodhat meg. :-)
Mióta sikerült elolvasnom a Buddha Beszédeit és a Buddha Életét, valamint néhány a Távol-Kelet történelmével foglalkozó könyvet, azóta a Buddhizmus sikeresen bekerült a számomra legellenszenvesebb vallások (egyébként meglehetősen szűk) csoportjába.
Az még csak érdekes volt, hogy Buddha szerint mosolyogva kellene végignéznünk, ha barátainkat éppen kibelezik (pacifista vallás, no).
De az már inkább ingerlő, amikor a kedves mester valamennyi hozzá forduló, naiv érdeklődőt elhordott mindenféle idiótának, hogy azután szépen kiokíthassa, és a maradék önbecsülésétől is megfosztott szerencsétlen utána boldogan álljon követői közé. (Mellesleg ugyanez történt azzal a fickóval is, aki szerint jelentősége van a reinkarnációnak Buddha tanaiban.)
Bár a kedvencem akkor is az, amikor a Távol-Keleti háborúkat nézegetve rájöttem, hogy a mondás, miszerint „a Buddhizmus nevében még sohasem ontottak vért” finoman szólva is távol áll a valóságtól.
Az még csak érdekes volt, hogy Buddha szerint mosolyogva kellene végignéznünk, ha barátainkat éppen kibelezik (pacifista vallás, no).
De az már inkább ingerlő, amikor a kedves mester valamennyi hozzá forduló, naiv érdeklődőt elhordott mindenféle idiótának, hogy azután szépen kiokíthassa, és a maradék önbecsülésétől is megfosztott szerencsétlen utána boldogan álljon követői közé. (Mellesleg ugyanez történt azzal a fickóval is, aki szerint jelentősége van a reinkarnációnak Buddha tanaiban.)
Bár a kedvencem akkor is az, amikor a Távol-Keleti háborúkat nézegetve rájöttem, hogy a mondás, miszerint „a Buddhizmus nevében még sohasem ontottak vért” finoman szólva is távol áll a valóságtól.
Szehit
Szerintem az az élet szenvedés frázis igen veszélyes néhány hígagyú számára.A gyémant utas buddhistakat pedig a keresztenyekkel ásnám jó mélyre.Nem veszem komolyan az olyan embereket akik egy heten keresztül azért meditálnak lyukat a fejükre, hogy halálukkor könnyebben távozzon a lélek.A nyugatiasodott buddhizmus egy tébolyda...
Regisztrált: 2008. november 19.
Kommentek: 5
Karma: 0
"De az már inkább ingerlő, amikor a kedves mester valamennyi hozzá forduló, naiv érdeklődőt elhordott mindenféle idiótának, hogy azután szépen kiokíthassa, és a maradék önbecsülésétől is megfosztott szerencsétlen utána boldogan álljon követői közé."
Ma néztem egy dokumentum(?) filmet, egy 'workshop' ról (ez is volt talán a címe), ahol a mester leidiótázta egyik "tanítványát", csakhogy a leidiótázás nem társult olyan negatív jelentéssel, mint ahogy egy külső szemlélő esetleg láthatná, inkább kedves hangulatú volt, és láthatóan az illető is megértette annak igazi tartalmát, tanult belőle. Lehet, Buddha is így járt el tanítványaival, de azt - mint külső szemlélők - nem érzékeljük.
A követők egyébként az ott töltött hónap(?) után szétszéledtek és sokkal boldogabban éltek tovább. Nem váltak egy szekta részéve, viszont sokkal önállóbbak és magabiztosabbak lettek.
Amikor ilyen régi beszédeket, tanításokat olvasunk, nemszabad elfelejteni, hogy ezek messze nem a ma emberének készültek, mondanivalójuk akár teljesen értelmetlennek, vagy épp kifordítottnak is hathat eredeti jelentéséhez képest, nem is szólva róla, hogy mennyire tekinthető egy ilyen eredetinek még.
Az azért tény, hogy Buddha beszédei meglehetősen bugyutának tünnek mai szemmel.
Ma néztem egy dokumentum(?) filmet, egy 'workshop' ról (ez is volt talán a címe), ahol a mester leidiótázta egyik "tanítványát", csakhogy a leidiótázás nem társult olyan negatív jelentéssel, mint ahogy egy külső szemlélő esetleg láthatná, inkább kedves hangulatú volt, és láthatóan az illető is megértette annak igazi tartalmát, tanult belőle. Lehet, Buddha is így járt el tanítványaival, de azt - mint külső szemlélők - nem érzékeljük.
A követők egyébként az ott töltött hónap(?) után szétszéledtek és sokkal boldogabban éltek tovább. Nem váltak egy szekta részéve, viszont sokkal önállóbbak és magabiztosabbak lettek.
Amikor ilyen régi beszédeket, tanításokat olvasunk, nemszabad elfelejteni, hogy ezek messze nem a ma emberének készültek, mondanivalójuk akár teljesen értelmetlennek, vagy épp kifordítottnak is hathat eredeti jelentéséhez képest, nem is szólva róla, hogy mennyire tekinthető egy ilyen eredetinek még.
Az azért tény, hogy Buddha beszédei meglehetősen bugyutának tünnek mai szemmel.
„- Balgatag ember, honnét veszed, hogy én ilyen tanítást hirdetek? Nem fejtettem-e ki különböző vonatkozásokban, balgatag ember, hogy a megismerés adott ok következményeként keletkezik, adott ok nélkül nem jön létre megismerés? Te viszont, balgatag ember, értetlenségedben félremagyarázod az én tanításomat, pusztulásba kergeted önmagadat, és sok kárt okozol. Nyomorúságod, szenvedésed fog származni belőle hosszú időre, balgatag ember!
…
E szavak hallatára Száti szerzetes némán, magába roskadva, görnyedt háttal, lesütött szemmel, lángvörös arccal, zavartan ült. [...]”
Az értelmezés mindenkinek a sajátja, persze nyilván mondanom se kell, hogy a tanítvány a lehordás után azután megvilágosodott. :)
„A követők egyébként az ott töltött hónap(?) után szétszéledtek és sokkal boldogabban éltek tovább. Nem váltak egy szekta részéve, viszont sokkal önállóbbak és magabiztosabbak lettek.”
Sikeres pszichológiai tréningek, vagy agymosás után előfordul az ilyesmi.
…
E szavak hallatára Száti szerzetes némán, magába roskadva, görnyedt háttal, lesütött szemmel, lángvörös arccal, zavartan ült. [...]”
Az értelmezés mindenkinek a sajátja, persze nyilván mondanom se kell, hogy a tanítvány a lehordás után azután megvilágosodott. :)
„A követők egyébként az ott töltött hónap(?) után szétszéledtek és sokkal boldogabban éltek tovább. Nem váltak egy szekta részéve, viszont sokkal önállóbbak és magabiztosabbak lettek.”
Sikeres pszichológiai tréningek, vagy agymosás után előfordul az ilyesmi.
Sajnalatos modon valoban nagyon, felelmetesen feluletes iras, pedig mind a scytheot, mind Szigetit ertelmes embernek tartom. Sok olyan dolog akad ebben a cikkben, amit leegyszerusitettek, lecsupaszitottak, talan csak ido hianyaban.
A Nibbana mint mezesmadzag emlitese (melynek forditasa csupan a Nirvana szo) Dilettant kommentelo gondolatahoz vezet, es ez ilyen formaban igaz is. De a nibbana nem egy allapot amire vagyodnak a kovetok, hanem egy reakcio, egy olyan tortenes ami letrejon, mint ha kovet dobsz a falnak, az lepattan rola. A nibbana csupan kovetkezmeny.
Ha megvilagosodast keresnenk, az csupan vagyakat szulne. (Szeretnek erdekes ember lenni, buddhista lenni, meg akarok vilagosodni, es igy tovabb.)
Ennyi keves ahhoz hogy megfelelo kepet alkothasson barki is, mert ebbol csupan a szubjektiv reflexio jon le. De ahogy mar emlitettek, a weblap milyensege folytan ez nem problema valojaban, ugyanakkor helyesnek ereztem hozzaszolni a temahoz.
Ami meg nagyon durva lecsupaszitas, hogy a buddhista nem egy remego, felelemtol menekulo leny, aki meg akar szabadulni mindentol, hadd engedjek meg magamnak egy hasonlatot. Az eletet olyasminek tekinthetjuk mint egy viharnak. A vihar felkapja a homokot, es esetleg a szemedbe fujja. Ilyenkor ha ostoba lennel, megallnal, es sziklakent allnad ahogy a szemedbe fujja a homokot, hogy elmuljon, es ne szenvedj tole tobbe. De ha megerted a homokot, felfogod a vihar termeszetet, rajossz a legegyszerubb dologra, amit tehetsz, elforditod a fejed, hogy ne fujjon a homok a szemedbe.
Nem a fej elforditasa a lenyeg, ha valaki igy akarta volna ertelmezni, hanem hogy megertsd a korulotted levo dolgokat, ne pedig allj es meditalj azon hogy "nem akarom hogy ez legyen, bar ne tortenne ez, hiszen szenvedek".
Sajnos egy utolso megjegyzeskent azert elmondanam, hogy mindaz amit fentebb olvashatunk, a nyugati vilagban levo legtobb kovetore igy, es ebben a formaban igaz. Eleg csupan megneznunk a meltan hirhedt magyar Edesviz kiadot...
A Nibbana mint mezesmadzag emlitese (melynek forditasa csupan a Nirvana szo) Dilettant kommentelo gondolatahoz vezet, es ez ilyen formaban igaz is. De a nibbana nem egy allapot amire vagyodnak a kovetok, hanem egy reakcio, egy olyan tortenes ami letrejon, mint ha kovet dobsz a falnak, az lepattan rola. A nibbana csupan kovetkezmeny.
Ha megvilagosodast keresnenk, az csupan vagyakat szulne. (Szeretnek erdekes ember lenni, buddhista lenni, meg akarok vilagosodni, es igy tovabb.)
Ennyi keves ahhoz hogy megfelelo kepet alkothasson barki is, mert ebbol csupan a szubjektiv reflexio jon le. De ahogy mar emlitettek, a weblap milyensege folytan ez nem problema valojaban, ugyanakkor helyesnek ereztem hozzaszolni a temahoz.
Ami meg nagyon durva lecsupaszitas, hogy a buddhista nem egy remego, felelemtol menekulo leny, aki meg akar szabadulni mindentol, hadd engedjek meg magamnak egy hasonlatot. Az eletet olyasminek tekinthetjuk mint egy viharnak. A vihar felkapja a homokot, es esetleg a szemedbe fujja. Ilyenkor ha ostoba lennel, megallnal, es sziklakent allnad ahogy a szemedbe fujja a homokot, hogy elmuljon, es ne szenvedj tole tobbe. De ha megerted a homokot, felfogod a vihar termeszetet, rajossz a legegyszerubb dologra, amit tehetsz, elforditod a fejed, hogy ne fujjon a homok a szemedbe.
Nem a fej elforditasa a lenyeg, ha valaki igy akarta volna ertelmezni, hanem hogy megertsd a korulotted levo dolgokat, ne pedig allj es meditalj azon hogy "nem akarom hogy ez legyen, bar ne tortenne ez, hiszen szenvedek".
Sajnos egy utolso megjegyzeskent azert elmondanam, hogy mindaz amit fentebb olvashatunk, a nyugati vilagban levo legtobb kovetore igy, es ebben a formaban igaz. Eleg csupan megneznunk a meltan hirhedt magyar Edesviz kiadot...
Udv Twilight.
Semmihez sem kell buddhistanak lenni. Nem kell buddhistanak lenni.
Ez egy fogalom, mint megannyi mas, sok dolgot csak azert hasznalunk, hogy megertsuk egymast. Ezert nevezzuk peldaul ezt a gyakorlatrendszert buddhizmusnak. A buddhizmusnak ket fo aga van Sziddharta ota, es az ugynevezett hinajana iranyzat semmilyen szempontbol nem nevezheto vallasnak. Gyakorlatrendszer. Nem kotelezo, nem "igaz ut". Egy szemleletmod, egy letezesi mod.
Az hogy szerinted mi a lenyeg, jogod van eldonteni, van aki szeretne felfogni dolgokat, Te ugy latszik nem tartozol kozejuk. Tobbek kozott az is kiderult szamomra, hogy mint sokakban, csupan eloitelet dolgozik Benned. A buddhizmus nem allit fel "igazsagteziseket", sot, az egyik fo alapelv az, hogy ami keletkezik, az el is mulik. Igy miert ragaszkodnanak tezisekhez? Ezt is felfoghatod tezisnek, de gondolj utana. Mi az, ami mindig onmaga marad? Egyetlen ilyen dolgot is mondjal, es elegetem a buddhista konyveimet. Cserkeszbecsszo.
Az utolso reszhez nem tudok mit hozzafuzni. A buddhizmust nem lehet megerteni foleg nem effele hamis ego szinten, mert nem az ertelmen nyugszik. Inkabb intuicion.
Ha ketelkedsz is abban amit leirtam, csupan egyetlen valoban buddhista konyvet kellene elolvasnod hogy rajojj nem ugy mukodik ez a dolog ahogy te kepzeled, ajanlom a Brahmajala Sutta-t, amelyet magyarul is megtalalhatsz. Az egesz szutta eppen arrol szol, hogy Sziddharta szinte tokeletesen az ellentetet tanitotta annak, amit Te mondasz. Felsorolja az osszes lehetseges vilagnezetet, (es tenyleg.) majd elmondja hogy mindez nem fontos, mert mind csupan nezet, velemeny. Ez is bizonyitja hogy nem vallasrol van szo, nincsenek tezisek, nincsenek dogmak.
Semmihez sem kell buddhistanak lenni. Nem kell buddhistanak lenni.
Ez egy fogalom, mint megannyi mas, sok dolgot csak azert hasznalunk, hogy megertsuk egymast. Ezert nevezzuk peldaul ezt a gyakorlatrendszert buddhizmusnak. A buddhizmusnak ket fo aga van Sziddharta ota, es az ugynevezett hinajana iranyzat semmilyen szempontbol nem nevezheto vallasnak. Gyakorlatrendszer. Nem kotelezo, nem "igaz ut". Egy szemleletmod, egy letezesi mod.
Az hogy szerinted mi a lenyeg, jogod van eldonteni, van aki szeretne felfogni dolgokat, Te ugy latszik nem tartozol kozejuk. Tobbek kozott az is kiderult szamomra, hogy mint sokakban, csupan eloitelet dolgozik Benned. A buddhizmus nem allit fel "igazsagteziseket", sot, az egyik fo alapelv az, hogy ami keletkezik, az el is mulik. Igy miert ragaszkodnanak tezisekhez? Ezt is felfoghatod tezisnek, de gondolj utana. Mi az, ami mindig onmaga marad? Egyetlen ilyen dolgot is mondjal, es elegetem a buddhista konyveimet. Cserkeszbecsszo.
Az utolso reszhez nem tudok mit hozzafuzni. A buddhizmust nem lehet megerteni foleg nem effele hamis ego szinten, mert nem az ertelmen nyugszik. Inkabb intuicion.
Ha ketelkedsz is abban amit leirtam, csupan egyetlen valoban buddhista konyvet kellene elolvasnod hogy rajojj nem ugy mukodik ez a dolog ahogy te kepzeled, ajanlom a Brahmajala Sutta-t, amelyet magyarul is megtalalhatsz. Az egesz szutta eppen arrol szol, hogy Sziddharta szinte tokeletesen az ellentetet tanitotta annak, amit Te mondasz. Felsorolja az osszes lehetseges vilagnezetet, (es tenyleg.) majd elmondja hogy mindez nem fontos, mert mind csupan nezet, velemeny. Ez is bizonyitja hogy nem vallasrol van szo, nincsenek tezisek, nincsenek dogmak.
Én több párhuzamot is látok a buddhizmus és a sátánizmus között. A legfontosabb a jelenidő hangsúlyozása, hiszen ahogy a sátánista sem fogad el más valóságot a közvetlenül tapasztalhatónál, úgy a buddhizmus szerint sincs más abszolút igazság az adott pillanatnál. Ezen nem változtat a reinkarnáció tana sem, mert ott nem valamiféle öntudat újjászületéséről van szó (a lélekvándorlás félrevezető és helytelen elnevezés), hanem az energiamegmaradás fizikai törvényének egyfajta kiterjesztéséről.
Ezzel függ össze az is, hogy a buddhizmus sem hitre, hanem hangsúlyozottan a tapasztalásra épül.
Ami pedig a vágynélküliség tanítását illeti: itt valójában arról a felismerésről van szó, hogy egy folytonosan változó világban nem érdemes betegesen ragaszkodni mulandó dolgokhoz. Szerinten ez egy olyan józan és gyakorlatias felismerés, ami egy "definíció szerint" is pragmatikusan gondolkodó sátánistának csak hasznára lehet. Csak éppen nem azt a következtetést kell levonni belőle, hogy kiölök magamból minden vágyat és nem csinálok semmit, hanem azt, hogy nem hagyom magam letörni a kudarcok és veszteségek által. Ez a hozzáállás még bátrabb kezdeményezőkészséget is hozhat.
Egy másik hasznos buddhista tanítás a vágyról és a ragaszkodásról összefügg azzal az állítással, hogy nincs más igazság az adott pillanatnál. Az éppen tapasztalt dolgokat olyanoknak kell felfogni, amilyenek, kárára van az embernek, ha vágyai/ragaszkodásai/előítéletei stb. befolyásolják a tapasztalását, mert úgy nem a valóságot fogja megismerni.
Erről szól egyébként a karma is: a vágyak/ ragaszkodások/előítéletek létrehoznak egyfajta megszokást, gondolkodási mintát, és aztán öntudatlanul ezek szerint értelmezzük a tapasztalatainkat. Kialakul egy kerégvágás, ami egy adott irányba vezet. Szó sincs tehát jutalmazó/büntető kézről, csak arról, hogy magunk alakítjuk a sorsunkat azzal ahogy MOST gondolkodunk és cselekszünk. Ez elég sátánista, nem? :)
Ezzel függ össze az is, hogy a buddhizmus sem hitre, hanem hangsúlyozottan a tapasztalásra épül.
Ami pedig a vágynélküliség tanítását illeti: itt valójában arról a felismerésről van szó, hogy egy folytonosan változó világban nem érdemes betegesen ragaszkodni mulandó dolgokhoz. Szerinten ez egy olyan józan és gyakorlatias felismerés, ami egy "definíció szerint" is pragmatikusan gondolkodó sátánistának csak hasznára lehet. Csak éppen nem azt a következtetést kell levonni belőle, hogy kiölök magamból minden vágyat és nem csinálok semmit, hanem azt, hogy nem hagyom magam letörni a kudarcok és veszteségek által. Ez a hozzáállás még bátrabb kezdeményezőkészséget is hozhat.
Egy másik hasznos buddhista tanítás a vágyról és a ragaszkodásról összefügg azzal az állítással, hogy nincs más igazság az adott pillanatnál. Az éppen tapasztalt dolgokat olyanoknak kell felfogni, amilyenek, kárára van az embernek, ha vágyai/ragaszkodásai/előítéletei stb. befolyásolják a tapasztalását, mert úgy nem a valóságot fogja megismerni.
Erről szól egyébként a karma is: a vágyak/ ragaszkodások/előítéletek létrehoznak egyfajta megszokást, gondolkodási mintát, és aztán öntudatlanul ezek szerint értelmezzük a tapasztalatainkat. Kialakul egy kerégvágás, ami egy adott irányba vezet. Szó sincs tehát jutalmazó/büntető kézről, csak arról, hogy magunk alakítjuk a sorsunkat azzal ahogy MOST gondolkodunk és cselekszünk. Ez elég sátánista, nem? :)
Ahogy végig olvastam ( újra ) a kommentárokat, felfedezni véltem egy alapvető különbséget, a két "tábor" közt.
Ahogy SzS írta, árnyalni lehet.. Ahogy tudva is van, hogy a cikket nem kell töviről hegyire meg magyarázni, mert az itt megjelenő írások egy olyan réteget céloznak, ahol szöveg mélyebb vonatkozásait az itt böngésző kihámozza maga ( egységes ) szájíze szerint.
A buddhizmust kultiváló hozzá szóló tábor, kényszerűséget érzett magában, hogy egy olyan dolgot fejtegessen és vitasson, ami egyrészt rejtve megtalálható a cikkben. De a kedvencem, hogy egy sor kérdés került feltételre, majd ugyan ott a válaszok is helyet kaptak egy sorral lejjebb.
Ez számomra valahol olyan, mintha egy szép piros almát kéne nézegetnünk, lenne aki meg elégedne bőségesen a tudattal, hogy helyesen felismerte az adott gyümölcsöt, de lenne a másik tábor kik úgy éreznék, közösen meg kéne beszéljük egymást erősítve hitünkben hogy valóban egy gyümölcsöt látunk e.
Az egyén szempontjából pedig teljesen mindegy, akár körtét is láthat.
Ennek ellenére, a másik álláspontját tapogatózva de erélyesen-kedvesen rá erőszakolni a másikra, csak mert neki meg győződése, egyenlő az egyén szabadságának semmibe nézésével, a különböző értékrendek tudatos egymásra erőltetése ez. Tulajdonképp, ez a vallás is.
Ahogy SzS írta, árnyalni lehet.. Ahogy tudva is van, hogy a cikket nem kell töviről hegyire meg magyarázni, mert az itt megjelenő írások egy olyan réteget céloznak, ahol szöveg mélyebb vonatkozásait az itt böngésző kihámozza maga ( egységes ) szájíze szerint.
A buddhizmust kultiváló hozzá szóló tábor, kényszerűséget érzett magában, hogy egy olyan dolgot fejtegessen és vitasson, ami egyrészt rejtve megtalálható a cikkben. De a kedvencem, hogy egy sor kérdés került feltételre, majd ugyan ott a válaszok is helyet kaptak egy sorral lejjebb.
Ez számomra valahol olyan, mintha egy szép piros almát kéne nézegetnünk, lenne aki meg elégedne bőségesen a tudattal, hogy helyesen felismerte az adott gyümölcsöt, de lenne a másik tábor kik úgy éreznék, közösen meg kéne beszéljük egymást erősítve hitünkben hogy valóban egy gyümölcsöt látunk e.
Az egyén szempontjából pedig teljesen mindegy, akár körtét is láthat.
Ennek ellenére, a másik álláspontját tapogatózva de erélyesen-kedvesen rá erőszakolni a másikra, csak mert neki meg győződése, egyenlő az egyén szabadságának semmibe nézésével, a különböző értékrendek tudatos egymásra erőltetése ez. Tulajdonképp, ez a vallás is.
Regisztrált: 2009. augusztus 18.
Kommentek: 1
Karma: 0
kedves vertigo!
nekem tetszik ez az összevetés. gondolom, ismered nietzsche vagy éppen a s.b. buddhizmussal kapcsolatos okfejtéseit is, néhány észrevételükre utalsz te is
nagyon sok önmagát buddhistának vagy sátánistának tartó emberkéről virít messziről, hogy valamilyen személyes problémájuk kivetítését vélik megválaszoltnak ilyen-olyan szövegek elolvasásakor, és nem mélyednek el egyáltalán abban, amit magukénak vallanak. ami már csak azért is furcsa eme két fölfogás esetében, mert (kissé leegyszerűsítve a csattanó kedvéért) a legbiztosabb módja annak, hogyan ne legyünk buddhisták vagy éppen sátánisták, minthogy elkezdünk követni valakit, legyen az akár lavey, akár sziddharta
a saját sorsod, életed élését viszont szerintem is mindkét megközelítés kellően középpontba állítja. és magam is azt gondolom, az alapszövegek mélyebb tanulmányozása elvezethet oda, hogy rájöjjünk, mennyire nem mondanak ellent egymásnak sátánizmus és buddhizmus, sőt, teljesen harmonikusan ki is egészíthetik egymást
persze, lehet az édesvíz kiadós, tibetért tüntető és mandalákat rajzoló vega lányokról kialakítani egy képet, és ráfogni, hogy ez buddhizmus, csak hát ez pont olyan igénytelen, mint 14 éves marilyn manson-rajongókból kiindulva leírni a sátánizmust
nekem tetszik ez az összevetés. gondolom, ismered nietzsche vagy éppen a s.b. buddhizmussal kapcsolatos okfejtéseit is, néhány észrevételükre utalsz te is
nagyon sok önmagát buddhistának vagy sátánistának tartó emberkéről virít messziről, hogy valamilyen személyes problémájuk kivetítését vélik megválaszoltnak ilyen-olyan szövegek elolvasásakor, és nem mélyednek el egyáltalán abban, amit magukénak vallanak. ami már csak azért is furcsa eme két fölfogás esetében, mert (kissé leegyszerűsítve a csattanó kedvéért) a legbiztosabb módja annak, hogyan ne legyünk buddhisták vagy éppen sátánisták, minthogy elkezdünk követni valakit, legyen az akár lavey, akár sziddharta
a saját sorsod, életed élését viszont szerintem is mindkét megközelítés kellően középpontba állítja. és magam is azt gondolom, az alapszövegek mélyebb tanulmányozása elvezethet oda, hogy rájöjjünk, mennyire nem mondanak ellent egymásnak sátánizmus és buddhizmus, sőt, teljesen harmonikusan ki is egészíthetik egymást
persze, lehet az édesvíz kiadós, tibetért tüntető és mandalákat rajzoló vega lányokról kialakítani egy képet, és ráfogni, hogy ez buddhizmus, csak hát ez pont olyan igénytelen, mint 14 éves marilyn manson-rajongókból kiindulva leírni a sátánizmust
"...Ajánlom az xy könyvet ! " Na itt már rosszúl kezdődik.
Nem szereted a spenótot? Nembaj nagyon finom meglátod, edd meg !
Akit érdekel, majd felkutatja és informálódik. Nyilván.
Aki nem teszi, nincs rá szüksége vagy nem hallott még róla,
esetleg tudatosan nem teszi, ahogy a buddhisták sem Necronomicon -t olvasnak Osho helyett.
Személy szerint nem érdekel ki hol tart a maga útján, legyen az szellemi vagy spirituális.
Nem a sátánizmustól vagy buddhizmustól függ, de a küldetéstudat egy olyan dolog amibe idővel mind beleununk. Az utóbbi egy jó darabig erőlteti, köszönöm megmentem magam enélkül is ha úgy látom jónak.
Ha nem lennék biztos magamban, s lehet mégis a keleti filozófiába szeretnék menekülni, nem itt lennék.
Eszembe jutott, egy napjainkban divatos ezo író könyvéből egy részlet, miszerint ha bárki öntudatlansága révén erőltetné rád az akaratát azt erélyesen vissza kell utasítani, mert nem képezi az utad részét.
Ha úgy bújjátok a fel fel reklámozott csodatévő, világnézeteket megrengető papírtömböket, tudatában kéne lenni avval, hogy mit olvastok, de akkor tartsa magát mindenki ahhoz amiben hisz, aki nincs vele tisztában bohóckodjon másutt.
Egy felnőtt embernek legyen némi tartása, ne egy gyermek ál-tisztaságával csepegtesse a sátánisták virtuális közösségébe a szellemi pépet.
Nem szereted a spenótot? Nembaj nagyon finom meglátod, edd meg !
Akit érdekel, majd felkutatja és informálódik. Nyilván.
Aki nem teszi, nincs rá szüksége vagy nem hallott még róla,
esetleg tudatosan nem teszi, ahogy a buddhisták sem Necronomicon -t olvasnak Osho helyett.
Személy szerint nem érdekel ki hol tart a maga útján, legyen az szellemi vagy spirituális.
Nem a sátánizmustól vagy buddhizmustól függ, de a küldetéstudat egy olyan dolog amibe idővel mind beleununk. Az utóbbi egy jó darabig erőlteti, köszönöm megmentem magam enélkül is ha úgy látom jónak.
Ha nem lennék biztos magamban, s lehet mégis a keleti filozófiába szeretnék menekülni, nem itt lennék.
Eszembe jutott, egy napjainkban divatos ezo író könyvéből egy részlet, miszerint ha bárki öntudatlansága révén erőltetné rád az akaratát azt erélyesen vissza kell utasítani, mert nem képezi az utad részét.
Ha úgy bújjátok a fel fel reklámozott csodatévő, világnézeteket megrengető papírtömböket, tudatában kéne lenni avval, hogy mit olvastok, de akkor tartsa magát mindenki ahhoz amiben hisz, aki nincs vele tisztában bohóckodjon másutt.
Egy felnőtt embernek legyen némi tartása, ne egy gyermek ál-tisztaságával csepegtesse a sátánisták virtuális közösségébe a szellemi pépet.
Megvilágosodtam :)
Magyarán a minap rájöttem valami alapvető dologra (amit persze eddig is tudtam, most viszont érzelmileg is megéltem).
Arról van szó, hogy a világ dolgai durván két részre oszthatók: az egyik fele számomra kellemes a másik pedig kellemetlen.
Értelmes ember az előbbi felé törekszik, az utóbbit pedig igyekszik elkerülni. A teljes semlegesség, amit az általam ismert budhisták igyekeznek magukra eröltetni... logikátlan és az élettel összegyeztethetetlen.
Magyarán a minap rájöttem valami alapvető dologra (amit persze eddig is tudtam, most viszont érzelmileg is megéltem).
Arról van szó, hogy a világ dolgai durván két részre oszthatók: az egyik fele számomra kellemes a másik pedig kellemetlen.
Értelmes ember az előbbi felé törekszik, az utóbbit pedig igyekszik elkerülni. A teljes semlegesség, amit az általam ismert budhisták igyekeznek magukra eröltetni... logikátlan és az élettel összegyeztethetetlen.
Szeretném elmondani, hogy jó dolognak tartom egymás mellé állítani a különböző világnézeteket, megvitatni a különböző álláspontokat. Nem szeretném, ha ugyanúgy gondolkodnánk.
Több helyen megemlítem, hogy buddhista vagyok. Ez önmagában is ellentmondás. A buddhisták nem buddhában hisznek. Nem is a nirvanába vetett hit "viszi előre" a buddhistát. Én a közérthetőség kedvéért használom a buddhista jelzőt.
Tévedtek, amikor azt írjátok, hogy ilyen, meg olyan alakban reinkarnálódik valaki; ez jól tükröz egy sajátos európai tájékozatlanságot. A buddhizmus szerint a túlvilág egy nagy folyó, ahol elveszted az egyéni jellegedet. Szemben a védikus hinduizmussal, ahol az atman örökkön létező lélek, a buddhizmusban azt vallják, lecsupaszodsz, nem is reinkarnálódsz olyan értelemben, mint a hinduknál. Azaz ilyen értelemben nincsen lelked. :)
Tévedtek akkor is, amikor Osho kinyilatkoztatásaival azonosítjátok a buddhizmust. Osho is egy szekta, ilyen értelemben egy szűk csoport, mely nem tükrözi a vallás egészét.
Akkor is tárgyi tévedésben vagytok, amikor a buddhizmust valamiféle önmegtartóztatással, vagy semlegességgel azonosítjátok. A Théravada ág nem világi követői vallják ezt.
Én zen buddhista vagyok. A zenben nincsenek szent iratok. Nem a túlvilágba vetett hit viszi előre ezen ág követőit, hanem a napi gyakorlat. Ennek is az az "értelme", hogy a mindennapokban ellenállás, harag és szenvedés nélkül éljünk. S nem azért, mert az élet szenvedés. Hanem azért, mert nem akarunk szenvedni. Ha nagyon egyszerűen kellene mondanom a satori az, amikor belerúgsz a labdába, és csak te vagy meg a labda. Egységben vagy a játékkal. Nem izgat más.
Ilyen a zen buddhizmus, kis csavarral: egységre törekszel az élettel.
A gyakorlat -az élet- során félre is kell tenni buddhát, a vágyakat, istent. Buddha utolsó szavai is azok voltak (kicsit szabad fordításban): tedd meg amit tudsz. Buddha se lett volna az aki, ha nem élt volna az érzéki örömöknek.
Több helyen megemlítem, hogy buddhista vagyok. Ez önmagában is ellentmondás. A buddhisták nem buddhában hisznek. Nem is a nirvanába vetett hit "viszi előre" a buddhistát. Én a közérthetőség kedvéért használom a buddhista jelzőt.
Tévedtek, amikor azt írjátok, hogy ilyen, meg olyan alakban reinkarnálódik valaki; ez jól tükröz egy sajátos európai tájékozatlanságot. A buddhizmus szerint a túlvilág egy nagy folyó, ahol elveszted az egyéni jellegedet. Szemben a védikus hinduizmussal, ahol az atman örökkön létező lélek, a buddhizmusban azt vallják, lecsupaszodsz, nem is reinkarnálódsz olyan értelemben, mint a hinduknál. Azaz ilyen értelemben nincsen lelked. :)
Tévedtek akkor is, amikor Osho kinyilatkoztatásaival azonosítjátok a buddhizmust. Osho is egy szekta, ilyen értelemben egy szűk csoport, mely nem tükrözi a vallás egészét.
Akkor is tárgyi tévedésben vagytok, amikor a buddhizmust valamiféle önmegtartóztatással, vagy semlegességgel azonosítjátok. A Théravada ág nem világi követői vallják ezt.
Én zen buddhista vagyok. A zenben nincsenek szent iratok. Nem a túlvilágba vetett hit viszi előre ezen ág követőit, hanem a napi gyakorlat. Ennek is az az "értelme", hogy a mindennapokban ellenállás, harag és szenvedés nélkül éljünk. S nem azért, mert az élet szenvedés. Hanem azért, mert nem akarunk szenvedni. Ha nagyon egyszerűen kellene mondanom a satori az, amikor belerúgsz a labdába, és csak te vagy meg a labda. Egységben vagy a játékkal. Nem izgat más.
Ilyen a zen buddhizmus, kis csavarral: egységre törekszel az élettel.
A gyakorlat -az élet- során félre is kell tenni buddhát, a vágyakat, istent. Buddha utolsó szavai is azok voltak (kicsit szabad fordításban): tedd meg amit tudsz. Buddha se lett volna az aki, ha nem élt volna az érzéki örömöknek.
önkéntes számüzött
Tisztelt cikkiró,
beleesik abba a hibába, amibe szinte mindenki, aki az elsö angol forditások alapján próbálja megitélni a buddhizmust.(a továbbiakban: b.) A "dukkha" kulcsszót elég szerencsétlenül csak egy értelmezésében használják, mégpedig a gyötrelem, v. szenvedés értelemben. A késöbbi értelmezések elég világossá tették, hogy a páli eredetiben a szó inkább kielégületlenséggel forditható. Ez mindjárt más alapállást kell hogy eredményezzen. A kielégületlenségnek pedig három alapvetö okát adja meg Buddha, s ezek: tudatlanság, gyülölet, kapzsiság.
Ezek leküzdése kell elvezessen ahoz, ami B. szerint minden ember közös vágya: a boldogsághoz. Röviden szólva: a b. boldogságkeresés, sokkal inkább mint világtól-elfordulás. Ez az elsö, és legföbb hibája ennek az irásnak, mert elfogadja azt amit már ezerszámra megirtak elötte, nevezetesen, hogy a b. passzivizál. Hatalmas tévedés.
A b. aktivizál, de nem a közösség hanem az egyén szintjén, ami egyebek közt azt is eredményezi, hogy téritési szándéka nincs olyan értelemben mint sok más vallásnak. Ellenben a befelé-fordulást javasolja, hiszen ez visz el az önismerethez, ami a boldogság elérésének kulcsa.
Hiányoltam a cikkböl a két alapvetö irányzat megkülönböztetését, ill. kiemelését is. Elég lényeges a Theravada (v. Kis kocsi/Hinayana) és a Mahayana (Nagy Kocsi) irányzatok közti különbség, mert az nem egyébröl szól, mint arról, ami az egyéni üdvösségre törekvöt elválasztja a közösség javát szolgálótól (v.ö. Bodhiszattva-ideál)
Nyilvánvalóan a rövidség, ill. helyszüke miatt nem lehetett külön kitérni a Zen (kinai Ch´an) b.-ra sem. Milyen kár!
Ezekböl további bizonyitékokat lehet hozni arra nézve hogy a b. igenis lehet nagyon életigenlö, vidám, humorral teli világszemlélet, amely rengeteg egyéni szinnel is gazdagitható, amire újabbkori történelme fényes bizonyiték. (Elég csak pl. Bodhidharmára utalni, aki a kinai Ch´an b. elsö , indiai pátriárkája v. alapitója volt..)
egy buddhista
beleesik abba a hibába, amibe szinte mindenki, aki az elsö angol forditások alapján próbálja megitélni a buddhizmust.(a továbbiakban: b.) A "dukkha" kulcsszót elég szerencsétlenül csak egy értelmezésében használják, mégpedig a gyötrelem, v. szenvedés értelemben. A késöbbi értelmezések elég világossá tették, hogy a páli eredetiben a szó inkább kielégületlenséggel forditható. Ez mindjárt más alapállást kell hogy eredményezzen. A kielégületlenségnek pedig három alapvetö okát adja meg Buddha, s ezek: tudatlanság, gyülölet, kapzsiság.
Ezek leküzdése kell elvezessen ahoz, ami B. szerint minden ember közös vágya: a boldogsághoz. Röviden szólva: a b. boldogságkeresés, sokkal inkább mint világtól-elfordulás. Ez az elsö, és legföbb hibája ennek az irásnak, mert elfogadja azt amit már ezerszámra megirtak elötte, nevezetesen, hogy a b. passzivizál. Hatalmas tévedés.
A b. aktivizál, de nem a közösség hanem az egyén szintjén, ami egyebek közt azt is eredményezi, hogy téritési szándéka nincs olyan értelemben mint sok más vallásnak. Ellenben a befelé-fordulást javasolja, hiszen ez visz el az önismerethez, ami a boldogság elérésének kulcsa.
Hiányoltam a cikkböl a két alapvetö irányzat megkülönböztetését, ill. kiemelését is. Elég lényeges a Theravada (v. Kis kocsi/Hinayana) és a Mahayana (Nagy Kocsi) irányzatok közti különbség, mert az nem egyébröl szól, mint arról, ami az egyéni üdvösségre törekvöt elválasztja a közösség javát szolgálótól (v.ö. Bodhiszattva-ideál)
Nyilvánvalóan a rövidség, ill. helyszüke miatt nem lehetett külön kitérni a Zen (kinai Ch´an) b.-ra sem. Milyen kár!
Ezekböl további bizonyitékokat lehet hozni arra nézve hogy a b. igenis lehet nagyon életigenlö, vidám, humorral teli világszemlélet, amely rengeteg egyéni szinnel is gazdagitható, amire újabbkori történelme fényes bizonyiték. (Elég csak pl. Bodhidharmára utalni, aki a kinai Ch´an b. elsö , indiai pátriárkája v. alapitója volt..)
egy buddhista
Tisztelt önkéntes száműzött és más buddhisták!
Előre elnézést kérek, ha túlzottan nyers vagy elutasító lennék. Ez az oldal a sátánizmusról és annak tanairól szól. Bővebb, a buddhizmusról és más vallásokról (vagy gyakorlatokról) szóló cikkeket azt hiszem, nem itt kell keresni.
Egyúttal tetszik az ötlet, hogy Sándor egy ilyen rövidebb cikket írt, ezzel is nyitva hagyva az ajtót a kommentelni és kötekedni vágyók sorainak. Tényleg érdekes eszmefuttatásokat olvashattunk feljebb, ezért is gondolom: nem baj, hogy ennyire szubjektíven és tömören írt róla. Mivel még új vagyok itt, és nagyon sokat kell tanulnom mind a sátánizmusról, mind pedig saját magamról, nem szándékozom hosszabb kommentet hagyni ennél, ezért sem tudom rendesen lezárni.
Tisztelettel:
Arennis
Előre elnézést kérek, ha túlzottan nyers vagy elutasító lennék. Ez az oldal a sátánizmusról és annak tanairól szól. Bővebb, a buddhizmusról és más vallásokról (vagy gyakorlatokról) szóló cikkeket azt hiszem, nem itt kell keresni.
Egyúttal tetszik az ötlet, hogy Sándor egy ilyen rövidebb cikket írt, ezzel is nyitva hagyva az ajtót a kommentelni és kötekedni vágyók sorainak. Tényleg érdekes eszmefuttatásokat olvashattunk feljebb, ezért is gondolom: nem baj, hogy ennyire szubjektíven és tömören írt róla. Mivel még új vagyok itt, és nagyon sokat kell tanulnom mind a sátánizmusról, mind pedig saját magamról, nem szándékozom hosszabb kommentet hagyni ennél, ezért sem tudom rendesen lezárni.
Tisztelettel:
Arennis
Itt olvasható, hogy miről szól ez az oldal: [scythe.hu]
Miért van az, hogy én mindig a leglényegesebb dolgokat hagyom ki? Köszönöm a helyreigazítást.
Szubhuti
A buddhizmusról írott cikk, nem több a katolikus bibliaórán felcsipegetett "tudásnál". jobban el kéne mélyedned benne, hogy megérthesd viszont ha megértenéd, nem lennél sátánista:-)
Tehát hátrább az agyarakkal!
A másik: ez a "vallás" az Egoizmusról szól: Csak Rólad szól! Ismerős?
A "Tedd mással amit Ő tesz Veled", nem más mint a zsidó "szemet szemért". Ennek a filozófiának célja a karma gyártása a Földön. Tehát teljesen más a CÉL mint a buddhizmusban vagy a kereszténységben.
Ezt a karma-gyártást egy módon lehet megtörni: " megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel". Tehát a sátánizmus nem ad semmilyen módon kiutat, hanem még mélyebb ingovány gyártására buzdít.
Ennél több szót nem is érdemel az EGOista nézeted! Ez a "sima" út ami a pokolba visz. Erőfeszítést nem igényel, csak az ösztöneid kiélését. Szimpla hedonizmus. Nem vallás. Ad igazságokat, csak azért, hogy zsákutcába csalja a tudatlant.
Üdv: Szubhuti
Tehát hátrább az agyarakkal!
A másik: ez a "vallás" az Egoizmusról szól: Csak Rólad szól! Ismerős?
A "Tedd mással amit Ő tesz Veled", nem más mint a zsidó "szemet szemért". Ennek a filozófiának célja a karma gyártása a Földön. Tehát teljesen más a CÉL mint a buddhizmusban vagy a kereszténységben.
Ezt a karma-gyártást egy módon lehet megtörni: " megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel". Tehát a sátánizmus nem ad semmilyen módon kiutat, hanem még mélyebb ingovány gyártására buzdít.
Ennél több szót nem is érdemel az EGOista nézeted! Ez a "sima" út ami a pokolba visz. Erőfeszítést nem igényel, csak az ösztöneid kiélését. Szimpla hedonizmus. Nem vallás. Ad igazságokat, csak azért, hogy zsákutcába csalja a tudatlant.
Üdv: Szubhuti
Erőfeszítést nem igényel, csak az ösztöneid kiélését. Szimpla hedonizmus.
" jobban el kéne mélyedned benne, hogy megérthesd" - saját tanácsodat te magad is megfogathatod:
"We are not hedonists who feel compelled to trample others in service of unregulated desires. Our dictum for that is "Indulgence, NOT compulsion." Self-control comes naturally to Satanists, and we expect the same of others. For those with no self-supervision, there are laws, police, and courts to hold them in check." - Peter Gilmore
2008. november 5. 16:37
Wong mester
Regisztrált: 2008. november 5.
Kommentek: 1
Karma: 1