Az ateizmus
Fontos: ezt a cikket a közeljövőben radikálisan átdolgozom és kibővítem.
Az ateizmusról mindenki hallott már: ez az a fogalom, amit szánakozva vagy tajtékozva, de őszintén megvetnek a hívők, és amiről a magukat ateistának vallók is gyakran hiszik, hogy önálló világnézet.
A szó görög eredetű, istennélküliséget jelent, körülbelül abban az értelemben, ahogy a kopaszság hajnélküliségre utal. Nem hajellenességre, a haj tagadására, csupán olyan „frizurára”, aminek nem része a fejbőr szőrzete. Ezt az egyszerű tényt sokan képtelenek felfogni, és gyakran találkozhatunk olyan dölyfös kijelentésekkel, amelyek szerint az ateizmus – vallás; ám e logika szerint az előbb említett kopaszság valóban egyfajta frizura, és a bélyegnemgyűjtés is hobbinak számít.
És itt vége is a történetnek, mert az ateizmus ennyi csak: olyan világnézetek ateisták, amelyeknek egyszerűen nem része olyan felsőbbrendű, a világ dolgaival aktívan foglalkozó tudatos és jószándékú lény, akit istennek, görög szóval theosznak neveznek.
A cikkem most csonk marad, de addig is mindenki figyelmébe ajánlom a következő két angol nyelvű cikket:
What it’s like to be an Atheist?
Kommentek (24)
[www.youtube.com]
[www.youtube.com]
3rdwitch
A Jobb Kéz Ösvényén megtalálni vélik a válaszokat, különféle hittel, ami vagy igaz, vagy sem, de legalább megpróbálják betölteni azt a bizonyos űrt. (Ezzel persze ki is merült az összes pozitívum eme ösvényt illetően. ) A fiatalkori ateizmus elfogadható, amikor valaki még csak válaszokat keres.
Idősebb korban ez mindenfajta gondolkodás és filozófia nélküliséget jelent, mert az illető nem jutott el Jobb Kéz Felé, azaz nem próbálja betölteni az "űrt", márpedig mindenki megpróbálja. Valaki azért, mert szeret itt élni és reméli, hogy lesz valami hasonló folytatás (Paradicsom), valaki pedig azért, mert utál itt élni, és reméli, hogy más lesz a folytatás (reinkarnáció).
Bal Kéz felé pedig végképp nem jut el, azaz hogy amíg itt és most élek, az biztosnak tekinthető, mert ÉN irányítom a sorsom, teszek magamért és azért, hogy amíg a "biztos" létben vagyok, a lehető legjobban éljek.
Az ateista nem keres válaszokat. Él napról napra és maga sem tudja, hogy hová szeretne eljutni, ileltve hogy el szeretne e jutni valahová.
Minden minimális értelemmel rendelkező, nagykorú embernek van valamilyen életfilozófiája. Az ateistáknak nincs.
mondjuk amit te írtál, 3rdwitch, azt azért nem tudom teljesen megfogni, mert az ateizmust mintha másként definiálnád, mint Sándor - amit a cikk fent ateizmusnak nevez, abba még simán belefér, hogy az ember higgyen nagyobb volumenű dolgokban, éppen csak egy (vagy több) mindenható istenben nem. Ha például olyanokat gondolok, hogy az isten (isteni) az ott van mindenkiben, és minden egy, satöbbi, akkor ezzel nem hiszek semmiféle konkrét isten létezésében, tehát Sándor definíciója szerint ateista vagyok, de mégiscsak a jobb kéz útján járok, ha mondjuk célom egybeolvadni ezzel a nagy egységgel (vagy ilyesmi).
Ha azt kérdem mondjuk egy sátánistától, hogy mi az élet értelme, akkor erre vajon azt a választ kapom, hogy az élet értelme az élet, csak úgy l'art pour l'art? igen, de és annak mi értelme? %)
hol itt a perspektíva? ha csak azért megyek el dolgozni, hogy dolgozzak (és mondjuk nem azért hogy később örüljek a pénznek amit kerestem vele), akkor inkább köszönöm, itthon maradnék (persze lehet hogy olyan munkát kéne keresnem, amit élvezek csinálni, dehát kevesek azok a szerencsések akik ezt elmondhatják magukról). ha csak azért olvasok egy unalmas egyetemi jegyzetet, hogy olvassam, szemben mondjuk azzal, hogy szellemileg gyarapodjak, akkor inkább kösz, kérnék valami krimit. ha a halál után csak úgy vége az életnek és totális pusztulás vár, akkor ázze, mifenének az egész bohóckodás? hogy lehet ebben hinni? ...hogyan lehet nem hinni a dolgok egyfajta mögöttes értelmében?
öööhm, azt hiszem, hogy ha erre rá tudnám hangolni az agyamat, egy lépéssel közelebb kerülnék a sátánizmushoz.
Ez szerintem olyan, mint amikor meg kell mondanod, hogy egy pohár félig üres vagy félig teli van-e.aki a "bal kéz ösvényén" jár, az mégis, hogyan képes arra, hogy elfogadja az élet átfogóbb értelmének a hiányát
Az élet értelmét önmagában, az élésben látom, és gyaníthatóan éppannyira idegen tőlem bármiféle „istenire” áhítozás, ahogy egy hívő beállítottságú sem foghatja fel, hogy nekem miért nem fáj a nemtudás.
Valamiféle istenségre visszavezetni a végső magyarázatot csak ködösítés, hiszen a közönségesen tapasztalható létezésen túl bevezettél még egy szintet, az istenit, aminek a természetét, létét viszont nem kérdőjelezed.
Tényleg nagyon ajánlom a – jelenleg befejezetlen! – cikk végén hivatkozott két cikket!
Csatlakozom tanult kollégámhoz Messiah-hoz.
Ez erős!
Azért mert az ateizmus nem épít fel maga köré legendákat, meséket, hanem gyakorlatilag a való(s) világ, az "itt és most" az ami körülfogja?
Természetes, hogy ami körülötted van, a világ az univerzum amiben élsz az van hatással van rád, te is rá.
A jobb kéz oldalán ez kibővül egy természetfeletti világgal, sőt, sokkal inkább átszövi a valós világot egy mítikus világ, a valós lét itt ott lyukas, még meg nem magyarázott, fel nem fedezett, meg nem értett hézagain keresztül, hogy azokat a hiányosságokat pótolja. És így alkot egy nagy egészet.
Míg az ateizmus, nem ezt teszi. Elfogadja azt ami van, nem akar többet látni annál mint ami lát és amiről tud, ellenben keresi a válaszokat, és a hézagokat ugyanúgy próbálja betömni, csak nem a természetfelettivel, hanem ... hmm ... a természetessel.
És ne lenne filozófiája?
Friedrich Nietzsche (perspektivizmus), Martin Heidegger (egzisztencializmus), Bertrand Russel (analitikus filozófia), John Stuart Mill (empirizmus) August Comet (pozitivizmus), René Descartes (racionalizmus) a sor pedig még hossz, így a végén már csak egy nevet említenék meg, akinek munkájából mindannyian sokat merítettek: Arisztotelész (akit az egyik legnagyobb gondolkodóként tartanak számon, nem is véletlenül).
Bár nem nevezték soha ateistának egyiküket sem, de gondolataik, filozófiájuk lenyomata jellemző az ateistákra. Vagy sokkal inkább az ateisták azok akik az ő filozófiájukat megértik.
És még egy megjegyzésedhez pár sor.
"Az ateista nem keres válaszokat."
Már a fenti nevek is mind mind választ kereső emberek, de ha már ateizmus akkor már nem más "izmusok" megalkotóival példáloznék, hanem Richard Dawkins etológussal akit az ateisták pápájaként szoktak emlegetni a Jobb kéz sima ösvényének eltévedt vándorai.
Node még egyet visszaugorva, Scorbához: lehet-e a komosz értelmetlenségének tudatában élni – miért ne lehetne? Az ember formálható anyag. Sztálin alatt is elélt. Caligula és Nero alatt is. Pont a tevés-vevés, a sok apró kis isten (a nő, a pénz, a tárgyak gyűjtése) tereli el kényelmesen a figyelmet a végső értelmetlenségről.
Az emberek elviselik a halál uralmát, ugyanúgy, ahogy elviselték minden diktátorét. De persze szomjaznak rá, hogy valaki felszabadítsa őket a halál alól. Ezért olyan könnyű vallást alapítani. Semmit nem kell tenni, csak magabiztosan megígérni azt, amit titokban mindenki remél.
3rdwitch
Ha én - akkor Bal kéz ösvénye.
Ha külső isten, hatalom - akkor Jobb kéz ösvénye.
Az ateista szerint melyik? Mert ha egyik sem, akkor az ő filozófiája szerint mitől függ valaki sorsa? (Persze ha sors van, akkor már valamiféle, a sorsot folyamatosan alakító vagy eleve elrendelő valakinek vagy valaminek is kell lennie)
Ez a probléma az isten hiányával - hogy ez esetben nincs semmi és senki, ami egy emberi életutat alakít - sem külső isten, amiben hisznek, sem ön-isten, ami tesz valamit a saját ego-ért.
Ezáltal valójában életútja sem lehetne egy ateistának , mert semmi - senki sincs ami ezt alakítja. Nyilvánvalóan ez lehetetlen, mert még a legalapvetőbb egysejtű élőlénynek is van valamiféle "életciklusa, útja."
Az ateizmus valós filozófia nélküli üresség, mivel isten a legfontosabb valaki vagy valami mindenki életében. Az ateista számára nem létezik ilyen. (?) Vagy valójában az ateizmus maga nem létezik abban az értelemben, ahogyan ezt sokan hiszik.
Namost ugyebár posztuláltuk, hogy "A létezés értelmes" (itt nem az értelmes létről beszélek - az "értelmes" szó itt valami olyat jelent, hogy negatív számból négyzetgyököt vonni a komplex számok halmazán értelmes), ugyan posztuláljunk már még mellé valamit, hogy a két állítástól el lehessen indulni! Több év alatt arra jutottam, hogy "Minden létező törekszik - ha másra nem, akkor az állandóságra."
Ez így nagyon szép, ám minden erőfeszítésem ellenére nem jutok ennél tovább.
Ezért aztán más problémákkal foglalkoztam, majd rájöttem, hogy biztos semmiben sem lehetek, és eredendő értelme és célja az életemnek nincs. Mindössze bonyolult molekulák ugrándozásáról van szó. Hideg fejjel elkezdtem hát gondolkozni az öngyilkosságról, de el kellett vetnem, ugyanis az állatvilágból a legfontosabb törvényt megkaptuk: a létet fenn kell tartani! Ez tudat alatti működésünkben állandóan jelen van. Mint ahogy a fajfenntartás is - gondoljunk arra, hogy néha teljesen ismeretlen emberek iránt is nemi vonzalmat érezhetünk.
Következik ezekből, hogy nekem vegetálnom kell, és utódokat létrehozni, majd pedig meghalni. De ekkor még csak állat vagyok. Itt lép a képbe a sátánizmus - "Hoppá - mondottam - teljesen logikus dolog az életet élvezni!" és innentől kezdve az életet élvező ateista vagyok, akinek "az út a cél".
Ha zavaros, természetesen újraírom. 3rdwitch, regisztrálj mindenképpen!
Ki vagy mi az elrendelő?Ha én - akkor Bal kéz ösvénye.Ha külső isten, hatalom - akkor Jobb kéz ösvénye.Az ateista szerint melyik?
Nézheted így is:
• A balkezesek azt hiszik, hogy az egójuk, a belső hangjuk rendeli el a dolgokat. Csakhogy az egójuk nem más, mint rakás pattogó / hullámzó kvantum, ami épp egó-formára rendeződött.
• A jobbkezesek azt hiszik, hogy egy külső isten, hatalom rendeli el a dolgokat. Csakhogy ezt a rendelést ők a fejükben észlelik. Hogy belső ("Isten direkt szólt hozzám") vagy külső ("A pap mondta") hang közvetíti az elrendelést, mindegy: a döntés, hogy követik az utasítást, az ő még belsőbb döntésük, belső hangjuk, az egójuk parancsa, ergo nem különböznek a balkezesektől, csak beiktatnak egy - a belső döntés döntés-mivoltának szempontjából lényegtelen - extra lépést. És igen, a döntést végül egy rakás pattogó / hullámzó kvantum hozza meg, ami épp hívő-formára rendeződött. (És ez a rakás hallotta a hangot is, amit szintén ilyen kvantumok hoztak létre... kívül? Belül? Mi a különbség? A pap is egy rakás kvantum.)
• A kemény ateisták azt hiszik, hogy a dolgokat egy rakás pattogó / hullámzó kvantum rendeli el, bizonyos szabályosságok alapján (vagy tök véletlenül.)
A kérdés az, hogy a nagy rakás pattogó / hullámzó kvantumot létezőnek vagy nemlétezőnek, netán anyagnak, szellemnek vagy mindkettőnek tekinted-e (te, aki magad is belőlük állsz), és hogy feltételezed-e a kvantumok összességéről (aminek te része vagy, mint csepp a tengernek), hogy az az összesség bírhat valami olyan, vagy annál elképzelhetetlenül magasabb fokúnak tekinthető tudatossággal, mint amivel egy elképzelhetetlenül pirinyó kis csoportjuk (te magad, pl.) bírsz...
Lehet, hogy nem. (És a mi tudatosságunk csak a véletlen tűnő játéka.)
Lehet, hogy igen. (Mert ha ez a kicsi halmaz tudatos, hogy a fenébe ne lenne az a nagy?)
...és lehet, hogy a te életed szempontjából lényegtelen a dolog.
3rdwitch
Sajnos sokan azt hiszik, hogy a sátánista egész nap azt hajtogatja magában, hogy "én vagyok az Isten, én vagyok az Ego-mért", pedig valójában az egész nagyságrendekkel egyszerűbb: a sátánista tisztában van a saját céljaival, saját vágyaival és saját akaratával, nem pedig a mások által ráerőltetett világképet, célokat, stb. követi.
Az ateista számára az "isten nélküliség" a legfontosabb, ezt tekinti istennek, és pont ebbő erednek azok a zavarok, amiről te magad is írsz - azaz úgy tűnik, mégiscsak igazam van, és az ateizmus filozófia nélküliség és céltalanság valahol, ellenkező esetben ugyanis az ember nemigen jut el az öngyilkosság gondolatához. (ha tévedek, nyugodtan javíts ki)
2. Hogy létezik-e magasabb rendű tudatosság? Mittudomén. Az agnoszticizmus alapproblémájánál vagyunk. Vajon egyáltalán eldönthető-e, hogy létezik-e módszer arra, hogy logikailag eldöntsük, van-e isteni? Ha létezik, és mi azt mondtuk, nem létezik, tévedtünk. Fordított esetben ismét tévedtünk. Tegyük fel a következő kérdést: eldönthető-e, hogy eldönthető-e, hogy létezik-e módszer satöbbi. Aztán feltehetjük a következőt: Eldönthető-e, hogy eldönthető-e, hogy eldönthető-e, hogy létezik-e módszer satöbbi. Summa summarum nem tudhatom, létezhet-e isteni. Ha bármelyik változatot elfogadom, az eszközök hiányában szükségképpen hit. Épp a hitet akarom elkerülni.
Igen kényes pontot találtál el a szuiciditás ilyen megközelítésével, gondolkozom egy jót a válaszon.
Ahogy a cikk kapcsán rendezgetni kezdtem az általam ismert ateistákat, arra jutottam (meglepő módon), hogy mindannyian másmilyenek, másként kezelik az ateizmus kérdését. Némi általánosítással azért a következő csoportokba rendezhetők:
- Vad ateista, avagy szkeptikus: hevesen tagadja bármiféle "természetfeletti", spirituális, vagy szimplán ismeretlen dolog létét Istentől a hipnózisig. Meggyőződése olyan erős, hogy nem túlzás hitnek nevezni. Az ellenérvekre is éppolyan kevéssé fogékony, mint egy keresztény katolikus. Pl. hiába van hipnózisos fogászati kezelés, ahol a páciens tényleg nem érez semmit, ő akkor sem hisz a hipnózisban és kész. (Példa az apósom vagy éppen Vágó István)
-Kommunista: kihalóban lévő alfaj, de még létezik. Ateizmusa jószerivel vallásos jellegű, dogmatikus. Prófétái Marxtól Leninig Terjedő szentségek. Ikonjaik függhetnek a szobafalon. Vallásos ünnepe május elseje. (Példa a nagybátyám vagy mondjuk Rákosi Mátyás)
-Evolucionista: Isten létét tagadja, az evolúciót tartja a teremtést és a jelen történéseit irányító legfőbb hatalomnak. Gyakran heves "hit"térítő tevékenységet folytat. A szkeptikushoz hasonlóan hívőnek tekintem. (A személyes példa magam vagyok/voltam, az ismert természetesen Richard Dawkins).
-Vallási apátiában "szenvedő": egyszerűen nem érdekli a dolog, más dolgok kötik le. valójában átmenetet mutat az agnoszticizmus felé. (a barátaim egy jó része ide tartozik ismert példát nem tudok, ez az alfaj nem beszél a vallásról)
-Útkereső: Legtöbbször vallásos neveltetést kapott, de a logikája kerekedett felül. Tökéletes példája Douglas Adams.
Valószínűleg több típust is kihagytam, akinek kedve van, egészítse ki a listát nyugodtan.
Regisztrált: 2008. november 16.
Kommentek: 1
Karma: 0
Az ő esetükben a vallás a vallásos emberek egy jó rémkép volt.
téged idézve kicsit szabadon, bár Marx fiatalkori vallásos neveltetés ellenére a logikájának engedve tért jobb..., akarom mondani "bal-belátásra", de mégis Marx és Engles nyomán Lenin közvetítésével itt Közép- és Kelet-Európában kisarjadt kommunizmus bár vallás ellenes volt, de ettől szükségképpen nem vált ateistává.
Igaz van abban valami amit írsz, de ez az egy "kategóriád" mégis amolyan kakukktojás.
A többi viszont érdekes, de mi van akkor ha valaki egyik csoportba sem tartozik, vagy inkább mindbe besorolható egy kicsit? Ezek a csoportok már inkább emberi jellemvonások alapján képzett csoportok.
Én azért tekintem ateistának a kommunistákat is, mert nem hisznek a világot igazgató, megteremtő istenben / istenekben. Vagy legalábbis a hivatalos kommunista ideológia, tudomásom szerint, határozottan tagadja az ember felett álló lények létét. Javíts ki, ha tévedek.
Személyes tapasztalataim alapján a kommunistákat határozottan feldühíti az isteni lények emlegetése. Persze nem ismerhetek minden kommunistát :)
Valóban, valószínűleg sokan vannak, akik több csoportba is illenek, hiszen ez igen sarkított osztályozás volt, amit leginkább annak illusztrálására szántam, hogy az ateistáknak csakugyan csak az istenhit hiánya a közös vonásuk. Még az sem biztos, hogy nem hívők vagy vallásosak, és az sem, hogy a bal kéz ösvényét követik. Ellenvéleményt szívesen fogadok :)
A Kétvirág álral felvázolt kategóriák közül minden bizonnyal a vallási apátiában szenvedők között vannak egyébként a legtöbben.
Az is egy érdekes kategorizálási mód lehet, ami a gondolkodásbeli múltjuk alapján osztályozza az embereket. Azaz hogy honnan jutottak el az ateizmusig. Pl: sosem érdekelte bármiféle vallási téma, érdekelte de az életvitel felülkerekedett, stb.
Nem tudom, melyik kategóriát hányan képviselik, de esetleg érdekes játék lehet megnépszámlálni . :D
Azt viszont nem gondolom, hogy a múltjuk alapján is könnyedén osztályozhatóak lennének az emberek. Lehet, hogy idealista vagyok, de szerintem mindenkinek annyira egyéni múltja van, hogy nagyon nehéz lenne nem túl elnagyolt kategóriákat találni. Persze ez csak az én véleményem, kíváncsi vagyok, Te milyen csoportokat képeznél.
Ehhez a cikkhez jelenleg nem lehet kommentet írni.
2008. november 1. 13:36
Mythrász Akolitushercege
Regisztrált: 2008. november 1.
Kommentek: 4
Karma: 2
Viszont: a kopaszság igenis egy frizura. A haj viselésének egy módja. A fenti analógia akkor stimmelne, ha a kopaszra nyíratás eredményeként megszűnne a fejed. Ha így lenne, valóban azt lehetne mondani, hogy miként a kopaszoknak nincs frizurája (mert nincs fejük), ugyanúgy az ateistáknak sincs istenhite.
Ha "istent" pusztán a világod végső magyarázó mechanizmusaként értelmezzük, és vallásos az, akinek van isten-koncepciója, akkor az ateisták vallásosak.
Valójában persze az ateisták nem vallásosak, mert a vallás lényege a közösségi élmény, a szertartás, a rituálé. Ilyen meg ugye az ateistáknak nincsen.