Amíg fiatal az ember, a saját, gyerekes világában él, amibe csak ritkán türemkedik a felnőttek világa, és nem a félelem tölti ki az életét, hanem a játék, az öröm, és nem kívánkozik sötét, gonosz helyekre. De sajnos vannak olyan gyerekek, akik felnőnek. Winston is felnőtt. Neki nem adatott meg, hogy mindenféle csip-csup ügyekkel elterelje figyelmét az örökös kutatásról, a folyamatos kérdezősködésről. Képtelen volt nem tudomást venni az ismeretlenről, nem tudta azt játszani, hogy neki azzal nem is kell törődnie.
Anélkül, hogy észrevette volna, ismét veszélyes ösvényre tévedtek a gondolatai.
Körülnézett a szobában. Pillantása a bútorokra, a könyvekre, a hanglemezekre tévedt. Tárgyak. Emberek készítették valamennyit. A többségüket jelenleg is élő emberek, de sokuk alkotója már halott, legfeljebb csak emlékek maradtak róluk.
Milyen szánalmas is az ember! Megpróbálja belekarcolni a nevét a part homokjába, de az idő könyörtelen óceánja minden jelet elmos, végérvényesen. Születnek, élnek és meghalnak, eltűnnek örökre. Emberek millió és milliói, végtelen sorokban menetelnek a pusztulásba. És senki sem tehet semmit! Semmit!
„Énekeld hangosan, mindannyian meghalunk! A tűzbe nevetve…”
[The Cure]
[Siamese TwinsSziámi Ikrek]
I chose an eternity of this Ennek az örökkévalóságát választom Like falling angels Mint a bukott angyalok The world disappeared A világ eltűnt Laughing into the fire A tűzbe nevetve Is it always like this? Ez mindig ugyanilyen? Flesh and blood and the first kiss Hús és vér és az első csók The first colours Az első színek The first kiss Az első csók
We writhed under a red light Vörös fény alatt vonaglottunk Voodoo smile Voodoo mosoly Siamese twins Sziámi ikrek A girl at the window looks at me for an hour Egy lány az ablaknál engem néz egy órahosszat Then everything falls apart Aztán minden szétesik Broken inside me Széttörve bennem It falls apart Szétesik
The walls and the ceiling move in time A falak és a mennyezet mozdul az időben Push a blade into my hands Nyomj a kezembe egy tőrt Slowly up the stairs Lassan fel a lépcsőn And into the room És be a szobába Is it always like this? Ez mindig ugyanilyen?
Dancing in my pocket Táncol a zsebemben Worms eat my skin A kukacok a bőrömet eszik She glows and grows A lány ragyog és növekszik With arms outstretched Karjait széttárva Her legs around me… A lábait körém fonva…
In the morning I cried Reggel sírtam
Leave me to die Hagyj meghalni You won’t remember my voice Nem fogsz emlékezni a hangomra I walked away and grew old Elmentem és megöregedtem You never talk Sosem beszéltél We never smile Sosem mosolyogtunk I scream Üvöltök You’re nothing Semmi vagy I don’t need you any more Nincs rád szükségem többé You’re nothing Semmi vagy
It fades and spins Elenyészik és pörög Fades and spins… Elenyészik és pörög…
Sing out loud Énekeld hangosan We all die!!! Mindannyian meghalunk!!! Laughing into the fire… A tűzbe nevetve…
Is it always like this? Ez mindig ugyanilyen?
Kommentek (2)
A cikkhez kommentet lehet írni. Ehhez nem szükséges regisztrálni, de a regisztrált neveket csak tulajdonosaik használhatják.
2008. november 29. 20:39
Solaris
Regisztrált: 2008. november 15.
Kommentek: 31
Karma: 1
Szerintem sokunk élt meg legalább egyszer élete során hasonlót.
A tudatlanság áldott boldogsággal ajándékozza meg követőit.
És az életben, van hogy hogy az ember tudatosan menekül önnön tudatlanságába, csak hogy történjen valami változzon bármi benne.
Ez a saját tudatunk meg erőszakolása, mikor már minden más befuccsolt.
Ha van valami amit utálok, akkor ez közéjük tartozik.
Az emberben egyszerre lesz úrrá, egy végtelen igazságtalanság érzete, és egy láthatatlan burok, amit elképzelünk magunknak, tudva hogy talán van talán nincs, de amíg nem engedem át a kétkedést a tudatom omladozó falán, a boldogság illúziójával ringathatom magam, ameddig jólesik.